© Autómenedzser

Minket is meglepett, de a cikk írásakor az egyik népszerű használtautós weboldalon több mint tízezer 30 év feletti személyautót találtunk. Ezek jelentős része persze roncsként kínálkozott, de azért szép számmal sorakoztak köztük a gyári nívót megőrző, valamint felújított és a munka elismerését szolgáló muzeális minősítéssel rendelkező gépjárművek.

A Magyar Veteránautós és Motoros Szövetség (Mavamsz) szigorúan szabályozott feltételrendszer alapján működő minősítő bizottságai a legalább 30 éves (egészen pontosan a 30. évüket már betöltött) gépjárműveket minősíthetik hivatalosan „muzeális jellegű járműnek”. Bár elvárás a gyári vagy ahhoz közeli minőséget, de ma már a főegységek eredetisége sem alapfeltétel, így a típus azonos cseredarabokkal is át lehet jutni a minősítési szűrőn. Kötött rendszer alapján a járművek valamennyi részegységét vizsgálják, s ha történt felújítás, annak a minőségét is pontozzák. Sok apró hiba sem lehet, mert könnyen a léc alá csúszhat a portéka, és persze vannak szarvashibák: például az évjáratra nem jellemző fejlettebb elektromos rendszer, netán az önindító beépítése is bukást hozhat, sőt, egy nem gyári sportfelni is kizáró okként szerepelhet.

A szerencsések OT rendszámmal járnak

© Autómenedzser

Noha a minősítés nem egyszerű, sokaknak igen fontos lehet, hiszen már az üzemeltetés során is néhány kedvezmény kapcsolódik hozzá, azonban leginkább a külföldön vásárolt példányoknál van jelentősége. 2006 végéig az idős autókat ugyanis kizárólag muzeális minősítéssel lehetett forgalomba helyezni, az ilyen elismeréssel nem rendelkezők csupán „alkatrészként” szolgálhattak. Azóta persze változott a rendszer, ám a minősítés nélküli koros autók a lehető legrosszabb környezetvédelmi besorolásba esnek, és csak súlyos regisztrációs díj megfizetése ellenében állíthatók itthon forgalomba. A muzeális minősítést megszerző példányokra azonban nem kell regisztrációs díjat fizetni, ezért az olditmerüket külföldön vásárlók rendszerint a hosszú és macerás, de szerencsés esetben OT rendszámmal végződő honosítást választják.

A muzeális autók egyébként a hétköznapi közlekedésben semmilyen hátrányos megkülönböztetésre nem számíthatnak, mind külföldön, mind belföldön a hétköznapiakkal azonos szabályrendszer szerint közlekedhetnek. Fontos, hogy zöldkártya-mentességet élveznek, így nem kell aggódniuk a kipufogógázok miatt. Az üzemeltetésük akár olcsónak is mondható, az OT rendszámmal ugyanis mentesülnek a korábbi súly- vagyis a mai teljesítményadó megfizetése alól, és kedvezményes kötelező, illetve casco biztosításra számíthatnak. A kötelező biztosítások gyakorlatilag tizedáron köthetők, a kedvezmény pedig közel azonos a minősítéssel nem rendelkező, de 25 évnél idősebb, egyes biztosító társaságok által „veterán jellegűnek” ítélt példányokra is.

© Autómenedzser

A veteránozás persze nem a spórolásról szól. Bár egy-egy szalonképes veteránautó már 2-3 millió forintért is kapható, ám az összeg akár százszorosát is érheti egy idős négykerekű. Az autók zömének az ára amúgy 5-30 millió forint közötti, s rendszerint az életkorral és az állapottal egyenesen, a modell példányszámával és a futásteljesítménnyel fordítottan arányos. A tulajok többsége valóban hobbiautóként, rendszerint nem is rossz körülmények között tartja kedvencét. A veteránok döntő hányada garázsban áll, és ha nincs saját kocsitároló, az autószerelmesek akár tekintélyes összegeket is képesek fizetni azért, hogy kincsük ne a szabad ég alatt álljon. Ez persze természetes, az értékes ritkaságokat óvni kell. Az igazi szakértők autójuk teljes modelltörténetét ismerik, tisztában vannak azzal, ha egy kiegészítő, apróság hiányzik vagy nem az évjáratnak megfelelő az autójukon. Hogy ezen a „tűrhetetlen állapoton” változtassanak, naphosszat képesek bújni az internetet, vagy akár többnapos utazásra is hajlandóak, hogy egy-egy nagyobb külföldi börzén megtalálják az áhított alkatrészeket.

Ha pedig valaki pénzkeresési szándékkal vág a veteránozásba, hamar csalódhat, szenvedély nélkül ez bizony nem megy – állítják a szakik. Egy felújítás mindig rejteget előre nem látható buktatókat, igazi profit csak a sokadik példány, vagyis a rutinszerzés után várható.

Kiállítások, versenyek

© Autómenedzser

Az első nagyszabású veterán kiállítás, az Oldtimer Expo, 2007 tavaszán nyílt egy hosszított hétvégére a budapesti Vasúttörténeti Parkban. A szép felhozatalt a még az év őszén, Budaörsön rendezett Oldtimer Show múlta felül. Szerencsére mindkét bemutató tovább tudott lépni, s idén tavasszal az Oldtimer Expo a szokott helyszínen, ám bővebb kínálattal jelentkezett, az Oldtimer Show viszont újított: október végén a budapesti Syma csarnokban nyitott egy hétvégére. Míg a kiállítások inkább a külvilág felé szólnak, a veterános világ a belső köreinek is bőven tartogat rendezvényeket. Ma már az autójukat csak örömből, megfontoltan hajtók és az azokkal kőkeményen versenyezni kívánók is találhatnak alkalmat a szereplésre.

A talán leghiggadtabb, szinte önszerveződő, évről évre megrendezésre kerülő esemény a Veterán autóklub oldtimer túrája, amelyen a résztvevők valamilyen vidéki bázisról indulva a környék nevezetességeit tekintik meg, miközben féltett kincseiket is megtekinttetik a helyiekkel. Már verseny hangulatú, de csak az autók szépségét mérő rendezvény a hévízi Lotus-Retro Mobil Concours d’Elegance. A hétvége sokrétű: van benne sétakocsikázás és a tulajok előadásaival tarkított tárlat is, a zárás a szakmai zsűri és a közönség díjainak átadása.

Persze az is talál programot, aki komolyabban is versenyezne oldtimerével. Akadnak különálló versenyek, mint amilyen a Mavamsz által indított Klasszikusok Országos Bajnoksága vagy például az Oldtimer Szuperkupa sorozat. Ez az úgynevezett „1/100-as” versenysorozat 2006-ban indult, s a részvételnek egyetlen feltétele van csupán: a legalább 30 éves jármű érvényes műszaki vizsgája. A versenyek mérési pontjaihoz rajtidő szerint egy ismeretlen útvonalon, itiner alapján kell eljutni a megadott szintidő alatt. A túl korán érkezők a helyszínen bevárhatják idejüket, a késők azonban büntetőpontot kapnak. Az igazi megmérettetés az 1/100-as szakaszoké: azokat századmásodperc pontossággal kell időre teljesíteni a természetesen akkor olvasandó nyomvonalon. Alapszabály, hogy digitális stopper csak büntetéssel használható, a veteránokhoz természetesen mechanikus időmérő illik!

K. M.

További részletek a Prémium Autó Plusz 2009 szakmai kiadványban.