Dodge Journey teszt: felszarvazott amerikai rokon

Az új Dodge-sorozat (Nitro, Caliber, Avenger) mindegyik tagja feltűnő, a Journey is úgy néz ki, mint egy muszklis amerikai autó. Szemből. Oldalról már inkább elefántborjú. Csak azt nem értem, ha a márka imidzset és az izgalmas formatervet kipipálták a tervezők, miért nem fordítottak többet az autó lelkére és az anyagválasztás, az összerakás minőségére. Ez minden amerikai autó sarkalatos problémája. Teljesen más ízlést szolgálnak ki, ezért nehéz Európában komoly aduk nélküli labdába rúgniuk. A Journeynak sok jó lapja van, de az utolsó ütés soha nem lehet az övé. 

am

A Grand Voyager kistestvérének is tartott Journey akkor rúghatna labdába a magyar piacon, ha nem lenne ekkora verseny. Ha önmagában nézzük és nem hasonlítjuk a többi szereplőhöz, kiváló autó a Journey, mind családi, mind üzleti vonatkozásban. Jó vezetni, kényelmes, a magas pozíció révén az SUV-t kedvelők számára is ideális, komfortos a futóműve, a kanyarokban sem billeg, a kormányzás pontos, a váltó hosszú úton jár, de hibátlan.

am

A beltér világos, ám a műanyagok minősége gyatra, még akkor is, ha több puhább elemet használnak, mint a legutóbb vezetett amerikaiban, a Jeep Compassban. Rossz úton, és amikor rángatni kezd a rugalmatlan dízel, zörög az egész műszerfal. Tesztautómban alig volt nyolcezer kilométer, a kesztyűtartó fedele mégis beragad, csak kipiszkálni lehet. Sok értelme nincs, nagyon kicsi az űrtartalma, kettő is van belőle. Rengeteg a tároló, a könyöktámasz több doboz sört elnyel. Mindenkinek jut palacktartó, mélyek az oldalzsebek. Az anyósülés ülőlapja felhajtható, alatta hatalmas tárolódobozt találunk. Még három ilyen meglepetést tartogat az autó, a második üléssor padlójában kettő mély, a csomagtartóban pedig egy széles rakodódoboz bújik meg. Ha nagy buliba megyünk, vagy csempészünk, akár 60-70 palack kis sört is elrejthetünk. A csomagtartóba beépített, tölthető LED-es elemlámpa ráadás.  

am

A hátsó sorokban már-már repülőgépes komfort kényeztet, az olvasólámpácskák külön irányíthatók, akárcsak a szellőzőrostélyok a mennyezeten. A tetőablak elektromos mozgatású. Kényelmi és technikai fölényét nem tudja nagyobb pénzre váltani a Journey, pedig lenyűgöző a felszereltsége: négy elektromos ablakemelő, háromzónás (a középső sorban és a középkonzolon is külön állítható) automatikus klíma, tempomat, elektromosan állítható vezetőülés, beszédvezérléssel is működő szórakoztató és navigációs rendszer, Bluetooth, 10 gigabájt merevlemezes Infinity hangrendszer hatlemezes cédétárral. 

am

A műszerfal oldschool hatású, de jópofa, az 1981-es Datsun Cherry-re emlékeztet, annyi különbséggel, hogy ez zöldes háttérvilágítást kapott, és fehéren izzanak a mutatók. Az ablaktörlő darabosan, hangosan dolgozik, nincs automatikus törlési funkciója, a világítást is kézzel kell kapcsolgatni. A középkonzol agyonzsúfolt, nehezen áttekinthető, hiába sokoldalú a rendszer, menet közben jobb, ha nem babráljuk. Inkább próbálkozzunk a hangvezérléssel, igaz, ahhoz idegek kellenek. 

am

A hatodik és hetedik ülés a csomagtartóban elrejthető, ilyenkor valódi raktérrel rendelkezik a Journey, de hét üléssel is marad hely 2-3 kisebb hátizsáknak. A hátsó sorba nem könnyű a beszállás, az ülés hajtogatása nehezebb, mint origamizni. Nem azért mert túl bonyolult, hanem mert nem következetes, azaz, ami sikerül elsőre, az másodszorra és harmadszorra nem. A középső üléssor egyharmad/kétharmad arányban tologatható. Az első ülés asztalkaként használható. 

am

am

A zörgő műszerfalon túl az autó fájó pontja a motor, amely a Volkswagentől érkezett. A Journeyben nagyon csúnyán szól a 140 lovas kétliteres PD TDI, ráadásul nem is mozgatja túl meggyőzően a nagytestű egyterűt. Ha elviseljük a nagy zúgást és sietünk, a fogyasztás rovására lendületbe is kergethetjük, autópályán könnyedén tartja a 140-150-es tempót. A futómű jól csillapít, csak az a kérdés, meddig tudja elviselni a magyar kátyúkat. Én már hallani véltem furcsa zajokat a bal első lengőkar felől. 

A fogyasztás az átlagnál kissé rosszabb, a hétszáz kilométeres tesztelés során vegyes üzemben 8,8 literes átlagot mértünk 100 kilométerenként.

B. Cs.

am