Azt hiszem, hogy álmodok. A kezemben egy vaskos papírköteg, a címlapja szerint egy diplomamunka és a TMC-ről, annak elméleti és gyakorlati kérdéseiről szól. Ez eddig nem lenne meglepő, de mindezt egy fiatal, csinos lány írta. Ráadásul most itt van velem a magyar szolgáltató Trafficnav irodájában, és személyesen mutatja meg a boszorkánykonyhát, ahol a technika mai állása szerint a leghasznosabb útinformációs adatok készülnek.

A TMC, azaz a Traffic Message Chanel ugyanis egy valósidejű szolgáltatás, ami közvetlenül a navigációs készülékekhez juttatja el az adatokat. Indulás előtt ugyan felhívhatjuk, megnézhetjük az Útinform vagy a Fővinform honlapját, hallgathatjuk a rádióban az esetleges figyelmeztetéseket, de mindez kevés lehet. Elég csak megkérdezni egy Budapesten rendszeresen közlekedőt, és ő hosszú történeteket tud mesélni arról, hogy milyen kacifántos időkben tud bedugulni a városnak egy-egy része. Arról nem is beszélve, hogy a navigációs készülékek gyártóinak a térképfrissítései nem tudják követni az alkalmi, vagy éppen hosszabb időre elhúzódó útjavításokat, tereléseket, lezárásokat. A TMC ilyen esetekben tökéletes segítő. Én azóta gondolok nagy-nagy hálával a rendszerre, amikor egy Navigon készülék München környékén elárulta, hogy azért nem mozdul a sor a négysávos autópályán, mert előttünk húsz kilométerrel felborult egy veszélyes anyagokat szállító kamion, és harminc kilométeres körzetben nincs is olyan út, ahol ne lenne órási dugó. Így nem várakoztam bután, étlen-szomjan, a légkondicionálót drága benzinnel etetve az autóban, hanem lesurrantam az utolsó, még elérhető kijáraton, és ugyan autóztunk vagy százötven extra kilométert, de idejében hazaérkeztem.

Szóval a TMC remek dolog, rá lehet szokni, én olyan útvonalakon is bekapcsolom érte a navigációt, amit akár csukott szemmel is meg tudnék tenni, ráadásul a működtetése felhasználó oldaláról igazán bolondbiztos. Vagy azt kapcsoljuk be a készüléken, hogy automatikusan újra tervezzen, ha valami bonyodalom támad az útszakaszon, vagy ezt mi magunk tehetjük meg, a szerkezetünk csak jelzi, hogy milyen információ érkezett, és ránk bízza a döntést, hogy újraterveztetünk vagy sem.

Na de honnan érkeznek a jelek? Az első lépést itt a Trafficnav irodájában teszik meg. A számítógépen megadják egy adott esemény kezdő és végpontját, a jellegét, majd nyomnak egy entert. A jel innen egy komoly szerverfarmra jut, onnan pedig a Magyar Rádióhoz. Ott ezt a rövid, mindössze 37 bites kódot szépen beteszik a többi közé, majd kisvártatva kisugározzák az MR2, a Petőfi regionális frekvenciáján. Ebből a hallgató nem észlel semmit, ugyanis a TMC az egy másik hárombetűs rendszerre, az RDS-re épül. Ez, a Radio Data Service az, amin keresztül, ha erre felkészített a rádiónk, olvashatjuk a kijelzőjén, hogy mi a neve az éppen hallgatott adónak, mi a telefonszáma, e-mail címe, éppen melyik előadónak melyik zeneszáma szól. A TMC üzenetet azonban nem, ugyanis ez a 37 bites adat nem szöveges információ, hanem egy kód, amit csak a vételére képes navigációs készülékek tudnak feldolgozni.

Ráadásul nem is egyformán. A hazai TMC elindulásakor meglehetősen nagy részletekre bontották az ország útjait, és mivel minden üzenethez meg kell adni kezdő és végpontot, így nem lehetett igazán pontos a rendszer, egy útfelbontást akár több tíz kilométeren át tartó akadálynak is látszódhatott. A Trafficnavnál szerencsére folyamatos a fejlődés, a ma használt útfelbontás sokkal részletesebb, de ez nem biztos, hogy minden TMC-t használó számára egyértelműen ki is derül.

A szolgáltatás ugyan itthon ingyenes, de azért ára van. Ezt a Trafficnav nem az egyedi felhasználóval, hanem a digitális térképek vagy a készülékek gyártóival fizetteti meg. Ők adnak azért pénzt, hogy egyáltalán a hazai TMC adatbázis bekerüljön a rendszerükbe. Ez természetesen idő, és utána még az is szükséges, hogy mindez frissüljön a régi navigációs rendszereken, ami bizony már pénzbe is kerülhet a végfelhasználónak. Ennek az eredménye, hogy kis túlzással ahány felhasználó, annyiféle hazai TMC-t ismer. Vannak, és sajnos a legtöbb gyárilag beépített rendszer is ilyen, ami még semmit sem tud arról, hogy itthon már működik ez a szolgáltatás, másoknál alapszinten segít, míg a legszerencsésebbeknél már majdnem annyit tud, mint Nyugat-Európában.

A majdnem annak szól, hogy a Trafficnav még bőven a fejlődés elején jár, főleg ami az adatok megszerzésének a módját illeti. Természetesen követik a Fővinform és az Útinform jelentéseit, van egy 5000 autós flotta mozgását követi monitor rendszerük, de a legfontosabb a Dugóvadász, vagyis a 061-802 6595-ös telefon, ahol mi magunk jelenthetjük be a látott és a TMC által nem jelölt  közlekedési helyzeteket. Ez még gyorsabb és sokrétűbb lehet, mint a fixen telepített webkamerák, amiket szintén figyelnek a Trafficnav munkatársai (TMC térkép élőben).

A számítógépek előtt ülve kiderült, hogy a rendszer rettentő gyors és meglepően rugalmas. Ugyan előre programozott események közül válogathat a kezelő, így nem akadály, hogy sárlavinát jelezzen egy adott útszakaszon, vagy éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy ott éppen golfverseny zajlik. A rendszernek ezt a részét, a jelzés kiadását nem automatizálták, bár egyes részeit lehetne, de nem árt az emberi ellenőrzés. A működési sebesség így is briliáns. Az asztal szélén, a kontroll céljára használt GPS készülékeken látszott, hogy az üzenet elküldése után fél perccel már ott virított a riasztás a kijelzőn.

Busánszky Lajos