Családot fuvaroz, altat és aztán durván tarkón vág: 29 éves BMW M5 kombit hajtottunk meg
Az igen szerény mennyiségben gyártott 340 lovas E34-es M5 Touring mellett egy jó öreg Z3-at is kipróbáltunk, a habot pedig az Alpina B10 BiTurbo jelentette a tortán. Pofátlanul analóg BMW-k a politikailag abszolút korrekt digitális 2023-ban.
A Balatonfüred Concours d'Elegance idén is rengeteg ritka, különleges és értékes járgányt vonultatott fel. A rendezvény főtámogatója az előző évekhez hasonlóan a BMW volt, mely bajor gyártó idén is elhozott két olyan régi modellt a rangos balatoni összejövetelre, melyet nemcsak fotózni, hanem vezetni is módunkban állt.
BMW Z3
1995-öt írtunk, amikor a BMW piacra dobta a Z3-at, mely többek közt a GoldenEye című James Bond filmben is felbukkant. A típus elsőként nyitható tetejű roadsterként debütált és később limitált mennyiségben kupéként is elérhető volt.
Balatonfüredre egy 1996-os példány érkezett, melyet gazdája lényegében napi szinten használ normál járós autóként. Ennek megfelelően ezúttal nem steril patika állapotot, hanem egy jóízű normál járgányt kaptunk rövid kipróbálásra.
Nagyon kicsi. Ez volt az első gondolat, ami átröppent a fejünkön, és tény, ami tény, a régi Z3-as mintegy 30 centiméterrel rövidebb a nemrégiben ráncfelvarrt aktuális Z4-nél, nem mellesleg 17 centiméterrel keskenyebb is annál. Kicsit olyan érzésünk támadhat, mintha nem is beülnénk a Z3-ba, hanem egyszerűen kis hátizsákként csapnánk fel magunkra.
Az utastérben egyfajta bajor MX-5 életérzésünk támadhat, passzentosan ugyan, de akár 180 centiméter feletti magasság esetén is el lehet férni, minden kézre esik, és minden abszolút 90-es évekbeli hangulatot áraszt.
Az analóg műszerekre egyszerűen jól esik ránézni, az ötgangos váltó az autó korához képest egész jól kapcsolható, viszont a hatalmas kormányt szívünk szerint kisebb példányra cserélnénk.
A májusi 10 fokos október ellenére gyorsan hátracsaptuk a rongytetőt, természetesen kézzel, nem pedig finoman cincogó elektromos motorok segítségével. A helyére pattintott szélfogó jó szolgálatot tesz, krúzolós tempó esetén messze nem kell orkántól tartani.
A 280 ezer legyártott roadsterből a legnagyobb mennyiség, mintegy 78 ezer készült az 1,9-es 4 hengeres motorral, tesztautónkban is ez az egység teljesít szolgálatot, még pedig a 140 lovas 16 szelepes verzióban. Nem egy versenyautó, viszont gyorsan hozzá kell tenni, hogy az aktuális Z4-nél 3 mázsával könnyebb a kis Z3-as.
A 9,5 másodperces 0-100-as szintidő és a 205 km/h végsebesség semmit sem mond el arról, hogy mekkora élmény egy ilyen analóg sportkocsi vezetése 2023-ban. A hátsókerék-hajtás miatt bármikor könnyen keresztbe állítható a technika, ami aztán nem akar megölni, hanem inkább barátságos, mosolyfakasztó játékra hív.
Abba pedig még csak belegondolni is libabőröztető, hogy milyen szörnyű tettekre lehet képes a bőven 300 lóerő feletti 3,2-es 6 hengeres motorral szerelt M-es csúcsverzió. Utóbbi persze már nem abban a 3-3,5 millió forintos ligában focizik, mint jelen tesztalanyunk, melynek élvezeti faktor/forint mutatója szerény véleményünk szerint igen korrektnek mondható.
BMW M5 Touring
A kis Z3-asból akár 7-8 példány is kijönne a mellette leparkolt 1994-es M5 Touring árából, és a mellbevágó árkülönbséget messze nemcsak a magasabb kategória és a sokkal fenyegetőbb potencia indokolja. Hanem például az a tény, hogy a kézzel gyártott E34-es M5-ösből csak 891 darab hagyta el kombiként a gyárat, és ezek közül is csak 209 volt olyan kivitelű, mint az általunk a Balatonnál meghajtott példány.
A most először kombiként is kapható aktuális M3 méretkategóriájában focizó régi M5-ös egy igazi sleeper, a mindenféle hatásvadász optikai tuningot nélkülöző puttonyosról kevesen gondolják, hogy egy igazi fenevad.
Míg az 1988-ban debütált szériát kezdetben még 315 lovas 3,5 literes motorral gyártották, jelen tesztalanyunkban már az 1992 frissítés utáni 340 lóerős 3,8 literes erőforrás szunnyad. A szívómotor szinte követeli a fordulatszámot, 4-5 ezertől kezdi megvillantani a tudását, és egészen 7 ezerig elforgatható.
Itt nincs semmilyen színházias hatást keltő modern adaptív sportkipufogó és hangszórókból érkező Hans Zimmer-féle mesterkélt motorhang.
Csak színtiszta 6 hengeres petrolhead muzsika, a legőszintébb fajtából való. No meg egy kiváló hatfokozatú váltó és a zabolázatlan hátsókerék-hajtás, mely instant tudtunkra adja, hogy a modern izomautók bizony hamisan hitetik el velünk: "az öreg Walter Röhrl sehol sincs hozzánk képest".
Szemerkélt az eső, nyálkásak voltak a kanyargós utak, istenkísértés ilyenkor egy patinás M5 bajszát huzigálni, így hát inkább megpróbáltuk elzárni agyunkban az adrenalincsapot. És inkább finom lendülettel autóztunk az elektromos állítású bőrülésekkel, valamint állítható keménységű, akkoriban szinte sci-finek számítóan modern futóművel kényeztető technikával.
Hátul egész jól elfér akár három utas is, és a tetőig pakolható praktikus csomagtérbe rengeteg cókmók pakolható be. Ez bizony egy olyan családi sportkocsi, melynek megvételét egész könnyen meg lehet indokolni a házastárs irányában. Csak ne rondítana bele a képletbe a családi kasszát vélhetően némileg megterhelő 25 millió forintos összeg!
Alpina B10 BiTurbo
Vezetni ugyan nem állt módunkban, de az idei Concours d'Elegance-on egy remek kiállású, 1991-es gyártású Alpina B10 BiTurbo is felbukkant.
Ennek alapját szintén az E34-es 5-ös sorozat adja, egész konkrétan az 535i, melyet a közelmúltban a BMW által felvásárolt Alpina tuningolt fel az akkori M5-ös szintje fölé – szokás szerint öltönyösen elegáns módon sportos formában.
A 3,4 literes M30B35 szívó erőforrás gyárilag 211 lóerőt és 305 Nm-t tud, ami helyett ezúttal nem kevesebb, mint 360 lóerőt és 520 Nm-t kapunk. A két turbóval megfújt motor 5,6 másodperces 0-100-as sprintet tesz lehetővé, ily módon a B10 BiTurbo könnyen maga mögé utasítja az 5,9-6,1 másodperces szintidejű M5-öst.
A 90-es évek elején nem volt ennél gyorsabb sorozatgyártású szedán, a 291 km/h-s végsebesség az akkori Ferrarik és Porschék ellenfelévé varázsolta ezt a különleges 5-ös BMW-t.
A 0-ról 200-ra kevesebb, mint 20 másodperc alatt felpattanó Alpinából mindössze 507 példány készült, a mellékelt fotókon látható példány konkrétan a 202. a sorozatból.
Érdekesség, hogy ilyen Gletscher Blau fényezéssel mindössze két B10 BiTurbo készült, és fotóalanyunk ehhez passzoló kék Alcantara belsőt, illetve feláras Recaro sportüléseket vonultat fel. Az 1,7 tonnás szedánban finomhangolt ötgangos váltó és az M5-ből érkezett hátsó futómű található, a kerekek 17 colosak.
Nehéz eldönteni, hogy egy ilyen Alpina 1991-ben verte ki jobban a biztosítékot, vagy 2023-ban esik le jobban tőle az állunk.
És kíváncsian tekintünk elébe annak, hogy 2055-ben vajon milyen kultusza lesz egy 634 lóerős aktuális Alpina B5 GT-nek, mely már ott tart, hogy 3,2 másodperc alatt katapultál 0-ról 100-ra és adott esetben nem átall akár 330-nal száguldani.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
