Helyi krízisek és kellemetlen tőzsdekrachok természetesen előfordulnak időről időre, ezekből azonban brutális, nemzetközi szintű válságot sokkal könnyebb előteremteni akkor, ha protekcionizmussal válaszolunk.
Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti mindennapi életünket. Cikksorozatunkban –korábbi írásaink itt olvashatók – fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. | Lehetőleg minden érintett ország egyszerre, hiszen ha már egyvalaki elkezdte a bezárkózást, akkor mindenhol máshol is sokkal könnyebb szívvel hozzák meg a politikusok azt a döntést, hogy majd mások kárára kezelik a bajokat.
Arról például nagy viták vannak a közgazdászok között, hogy az 1929–1933 közötti világválságot pontosan mi okozta – Milton Friedman és követői szerint az, hogy az első néhány bankcsőd után a Fed nem avatkozott be, hanem hagyta összeomlani a bankrendszert, John Keynes viszont úgy gondolta, hogy az első visszaesésre válaszul adott állami megszorítások jelentették az igazán nagy gondot. De abban gyakorlatilag mindenki egyetért: ahogy előbb az Egyesült Államok, majd Európa gyakorlatilag minden országa bezárkózással és protekcionizmussal válaszolt, azzal sikerült egy fájdalmas tőzsdekrach és pár bankcsőd helyett totális gazdasági kataklizmát teremteni.