Mária Terézia az asztalra csapott, az oroszok segítettek, a Szent Jobb hazatért
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Ha szegény vagy, a pénz igenis boldogít. Ha már jól élsz, akkor még több pénztől elégedettebb lehetsz, de boldogabb nem – ezt nem egy facebookos motivációs bejegyzésben olvastuk egy naplementés fényképre ráírva, hanem egy egykori és egy leendő Nobel-díjas közgazdász jutott erre több mint 450 ezer válasz alapján. A pénz és a boldogság kapcsolatáról szóló legismertebb kutatást 2010-ben adta ki Daniel Kahneman, a 2002-es közgazdasági Nobel-díj nyertese és Angus Deaton, aki később, 2015-ben kapta meg ezt a díjat: ők a Gallup jólétről szóló közvélemény-kutatásait vetették össze a válaszadók vagyoni helyzetével.
A nagy ötlet az volt, hogy ketté kell bontani a boldogság fogalmát. Egészen más eredményt kapunk, ha azt kérdezzük, hogy az ember nagy általánosságban mennyire elégedett az életével, mint ha azt, hogy tegnap boldog volt-e. Ugyanis az jött ki:
- ha több pénze lesz az embernek, akkor jobbnak értékeli az életét,
- viszont a napi szintű boldogságot csak egy bizonyos szintig növeli a több pénz; ha már elég vagyonos az ember, akkor ez annyira nem számít.
Logikus, hogy ilyesmi eredmény született – annak, akinek a napi szintű megélhetésért kell küzdenie, még szép, hogy nagy boldogságot jelent, ha több pénzt kap. Sőt, még a középosztály alján-közepén élők számára is érezhető eredménye lesz annak, ha pénzhez jutnak. Nem kell izgulni amiatt, hogyan fizetjük ki a számlákat? Félre lehet rakni valamennyit egy nyaralásra vagy vésztartaléknak? Aki nem gazdag, annak egyértelmű, hogy ez azonnali boldogságot okoz.
