A Jojo Nyuszi összeereszti a kíméletlen szatírát a hollywoodi biztonsági játékkal, a végeredmény pedig egy szerethető, de érezhetően féken tartott film. A félig maori, félig zsidó Hitler mindenesetre emlékezetes.
Az új magyar romkom lehetne a filmkritikusi szakma kis magyar „Pop, csajok satöbbije”. De nem lett az. Kritika.
Ahogy Scarlett Johansson és Adam Driver válik, felér egy csoportterápiával. Pedig Noah Baumbach Oscar-várományos filmje mindent csinál, csak nem okoskodik. Mégis olyan hatással lehet a nézőre, mint kevés mai film. Katartikus hatással. Kritika.
A maga kegyetlen, elégikus módján kifejezetten szép film Az ír, és persze nagyszerű együtt látni Robert De Nirót, Joe Pescit és Al Pacinót, ám a digitális fiatalítás belerondít az élménybe. És azért a streaming-premier előtt mindenképp érdemes megnézni moziban. Kritika.
Hogy Stanley Kubrick mit gondolna Mike Flanagan rendezéséről, sosem fogjuk megtudni, mindenesetre ez a rendkívül tehetséges, egyre biztosabb kezű rendező egyszerre épít az 1980-as legendás Ragyogás-adaptációra és emeli Stephen King 2013-ban megjelent folytatásának színvonalát. Nem semmi feladat – megsüvegelendő végeredménnyel. Kritika.
Ami nem megy, azt fel kellene adni – ám amiben van valamennyi pénz Hollywoodban, azt nem hagyják veszni. James Cameron pont 35 éves klasszikusa után egy zseniális, szintúgy korszakos jelentőségű második rész, és még három, egyre gyengébb folytatás készült. Meg egy bénácska tévésorozat. A részben Magyarországon forgatott Terminátor: Sötét végzet kedvéért nullázták Az ítélet napja után készült produkciók történéseit, és még Cameron is visszatért a franchise-hoz. Igaz, csak a produceri székbe. Vártuk a csodát, de elmaradt. Kritika.
Az Ad Astra – Út a csillagokba nagyjából fele-fele arányban lenyűgözően látványos kalandfilm, és valahol a Kubrick-Malick-Nolan tengelyen filozofálgató lételméleti alkotás. Középre céloz, és ha nem is telibe, de jó helyre talál. Kritika.
Az 1986-ban megjelent kétkötetes mestermű, az Az stúdiófilmes moziadaptációjának első fele akkorát szólt 2017-ben, hogy minden idők legjövedelmezőbb horrorfilmje lett belőle. Derry sokat szenvedett gyermekei, azaz a Vesztesek klubja tagjai most felnőttként néznek szembe Pennywise-zal, a démonbohóccal, az alkotók mégis elbújtatják őket a gyerekszínészek mögé. A casting tökéletes, a látvány nagyzoló – az érzelmi hatás meg sem közelíti az előzményét. Kritika.
Tegye fel a kezét, aki érezte már azt az anyóséknál, hogy a család le szeretné vadászni! Nos, az Aki bújt című, bestiálisan szellemes horrorfilmben a rémálom megvalósul. De csak azért, hogy a famíliának lehessen jövője. Kritika.
Közben persze azt is odasúgja nekünk, hogy a filmeken keresztül mindig be tudunk majd lesni a paradicsomba. Például az övén keresztül. A Volt egyszer egy… Hollywood a rendező talán legszebb filmje: végső, szemlélődős búcsú a hatvanas évektől, Quentin Tarantino gyermekkorától. Brad Pittnek Oscart kellene kapnia. De a kutyának biztosan. Kritika.
Az 1994-ben bemutatott klasszikus rajzfilm fotorealisztikus remake-je olyan, mintha az ember félelmetes tárlatvezetésen venne részt egy virtuális természettudományi múzeumban – ahol már csak annyi hiányozna a teljes sokkhoz, hogy a teremőr is együtt énekelje a bizarr műállatokkal a Hakuna Matatát. Kritika.
A Csekély esély pont az a kissé tapló humorú hollywoodi vígjáték, amelyben Charlize Theron és Seth Rogen párosának köszönhetően nagyjából minden működik, ami hollywoodi – és pont azért középszerű, mert minden csak kézikönyvszerűen hollywoodi benne. De ettől még szórakoztató. Kritika.
A magánéleti drámákból, a fellépésekből, az eszement partikból, sőt még az öngyilkossági kísérletből is képes igazi moziélményt varázsolni a Rocketman. Elton John majdnem belehalt abba, ahogyan élt. Mi pedig kijelenthetjük: a drog rossz, a Rocketman viszont nagyszerű film.
Az északiak ismét példát mutatnak őszinteségből. A dán-svéd Szívek királynője véletlenül sem attól lesz szélsőségesen megrendítő, felkavaró film, hogy a főszereplő nő lefekszik benne a férje kamasz fiával, és ezt esetenként pornográf részletességgel mutatja a kamera. Kritika.
A Végjáték nem csak arra ad választ, hogy mi történik Thanos univerzumfelezős csettintése után, de érzelemgazdagon, büszkén, és igen, önmagába is szerelmesen összefoglalja az utat, amelyen elkísértük a Marvel Cinematic Universe karaktereit. Akik valamennyire is örömmel vettek részt ezen a sok milliárd dolláros túrán, bizonyára nagyon élvezik majd a 182 perces finálét. Kritika.
Annak idején maga Stephen King is megrettent saját regényétől, amely olyan lehangoló és kegyetlen, hogy nem volt biztos benne, be tudja-e majd fejezni. Aztán a Kedvencek temetője csak megjelent, 1983-ban, szinte azonnal klasszikussá érett, és az eléggé rossz első filmváltozat után 30 évvel most egy ígéretes rendezőpáros meséli el újra a gyászolni képtelen Creed család tragédiáját. Igencsak korrekten. Kritika.
Brie Larson, a Marvel-filmek első női címszereplője ragyog, elégségesen vagány, és kifejezetten jót tesz a legújabb szuperhősfilmnek az is, ahogy párba áll Samuel L. Jacksonnal, és ők ketten marháskodva előhívják a nyolcvanas-kilencvenes évek hollywoodi haverfilmjeinek hangulatát. De a Marvel Kapitány így is csak arra jó, hogy a rajongók kihúzhassák vele a Bosszúállók: Végjátékig. Kritika.
Nem a Zöld könyv volt az idei Oscar-mezőny legerősebb filmje, tudnánk is vitatkozni a győzelmével, de nem akarunk. Mert a Viggo Mortensen és Mahershala Ali szereplésével készült road movie-t nagyon lehet szeretni. Megindokoljuk, hogy miért.
Ha a Pusztító lenne a következő True Detective-sztori, alighanem gond nélkül néznénk akár egy egész évadon keresztül is a világ egyik legcsodálatosabb színésznőjét, ahogy tönkrement rendőrként kivetkőzik magából. Nicole Kidman teljesítményében az a zavarba ejtő, hogy akár több, hasonlóan gyenge sorozatepizódot is képes lenne feljavítani. Kritika.
M. Night Shyamalan minden idők talán legszebb filmjét készítette a képregényekről 2000-ben. Utána komoly alkotói lejtmenet következett, majd három éve kvázi folytatta egykori sikerét a Széttörve című filmmel. Most az Üveggel nyilvánítja befejezettnek a trilógiát. Sajnos nem baj, hogy elvileg nem lesz több. Kritika.
