Túl a Marvel moziverzum huszonegyedik produkcióján már tényleg nem számít érdekes információnak, hogy ezt a filmet két „külsős”, Anna Boden és Ryan Fleck rendezte, akik olyan független alkotásokat készítettek eddig, mint a Fél Nelson és a Nyomás alatt, szóval, elvileg semmi közük az álomgyári látványosságokhoz. Jó filmesek, nyilván szeretik a képregényeket, és ez már bőven elég a cégnek ahhoz, hogy kipróbálják őket. Sikeresek, de nem annyira sikeresek, tehetségesek, de minden bizonnyal jól irányíthatóak. Pont odaillenek a Marvel-portfólió direktorai közé.

Marvel Studios

Hisz a vállalatnál ugye a producer-atyaúristen, Kevin Feige a főnök, aki megbízhatóan vezényli le az esetenként külön-külön is milliárdot hozó Marvel-darabkák egymásba illesztését, és most a legfontosabb darab(ka) a Végjáték, a drámaian félbehagyott Végtelen háború második része, amely nemsokára érkezik a multiplexekbe, és ennek a megérkezésnek lett kedves kis felvezetőfilmje a Marvel Kapitány, a képregénykiadó egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – szupererejű hősének eredetfilmje.

Marvel Studios

Kedves kis felvezetőfilm, ez bizony ilyen – a költségvetésével persze nem kell szégyenkeznie, nem ettől kicsi. De legalább nagyon picit bátor is. Leginkább azért, mert valamennyire merészebben mesél, okosabban játszik az idősíkokkal. Így aztán mondhatjuk, hogy a Marvel Kapitányban „kibontakozik” a történet, és nem ránk omlik, ahogy szokott – így valamennyire izgalmasabbnak is tűnik annál, mint amire kicsit beletörődötten fel vagyunk már készülve, amikor beülünk egy Marvel-filmre.

De persze csak izgalmasabbnak tűnik, hisz most is a szokásos ügymenetnek lehetünk tanúi:

megszületik egy hérosz, aki ember volt, szuperhős lett – a trükk most az, hogy kezdetben nehéz eldönteni melyik volt előbb: a Top Gun-os vadászpilóta lány a Guns N' Roses pólóban, vagy a színes páncélos űrkommandós a világító pörölykezével?

Aztán persze kioldódik a narratíva csomója, és minden világos lesz, olyan világos, hogy szinte kiég tőle a retinánk. Ám mire megérkezünk a mívesen másolt, szokásos marveli sci-fis-lézeres-humánerőforrásos tisztásra, legalább jól szórakoztunk. Kicsit talán jobban is, mint szoktunk.

Marvel Studios

Ez pedig leginkább annak köszönhető, hogy a szabálykövetésével együtt is jellemzi egyfajta görcstelenség a Marvel Kapitányt. Brie Larson is ügyes, Samuel L. Jackson meg rutinos, Ben Mendelsohn instant-mód zseniális, és ők hárman – no és egy vörös macska, akinek több köze lesz fontos dolgokhoz, mint azt sejthetnénk – aranyosan elvannak (mert Jude Law azért tetten érhetőbben arccal a kassza felé játszik), és miközben mókázgatnak, néhány easter egg-et is felszolgálnak a rajongóknak. Miért történt ez, hogy alakult ki az, és így tovább, és így tovább – mindeközben pedig szól néhány nagy sláger a kilencvenes évekből. És nem mindig azok, amelyekre feltétlenül számítanánk. És nem mindig ott, ahol várhatnánk.

Marvel Studios

A Végtelen háború pluszjelenetében ugye egyértelművé vált, hogy Feige-ék (is) kiemelt szerepet szánnak Marvel Kapitánynak abban, hogy a Bosszúállók valahogy legyőzzék a legyőzhetetlennek tűnő titánt a folytatásban, és bizony ennek a filmnek nem is lett más a funkciója, mint hogy előkészítse a nagy összecsapást Thanosszal. Tét nélküli, tisztességesen összerakott felvezetőfilm ez, 123 perces flashback-szekvencia, de önállóan is képes arra, hogy lekösse a nézőket.

Van, akinek elég ez, van, akinek már régen kevés – ám abban elég sokan egyetértenek, hogy azért az valószínűleg nem lesz semmi, amikor a Végjátékban is hasznosul az a szupererő, amely itt, a Marvel Kapitányban megmutatkozik.

És ha nem lesz semmi, akkor már megérte megnézni Brie Larsont, ahogy átadja a személyhívót Samuel L. Jacksonnak.

Hát, akkor tényleg ne legyen az!

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: