Nagy baj nem lehet abból, ha egy lakásban ünnepel Szávai Viktória, Mészáros Béla, Bata Éva, Hevér Gábor, Lengyel Tamás, Törőcsik Franciska és Elek Ferenc – ebben egészen biztosan megegyezhetünk. Igaz ez még akkor is, ha a BÚÉK az egyértelműen észlelhető változtatásokkal együtt is csak egy profi „Ctrl+C-Ctrl+V”-film, sokkal többet vagy mást nem gondol Paolo Genovese hisztérikus sikerű, alaposan túlreagált filmjének forgatókönyvéről, sőt, igazából a magyarítás is csak kis mértékben sikerül neki. De az a kis mérték végülis betalál.

Ami biztosan nem sikerül – nem is annyira magyarítás, inkább szezonszerű álkényszer, vagy nem is tudom, mi –, az például egy zavaró apróság, semmi kis hülyeség: a hóesés. Miután az impozáns drónfelvételekkel elindul a film – és George Ezra Budapest című dalával, aminek az elhangzása azért is nagy szám Geszti Péter szerint, mert eddig még sosem szerepelt világsláger magyar film főcímében, ejha –, s miközben szereplőink bent hüledeznek egymás üzenetein és telefonhívásain, odakint szállingózik a CGI-hó. Ami (talán mert elég ritkán látni mifelénk ilyesmit), elég bénácskára sikeredett. A film végén olykor még az autókat is kikerülik a digitális pelyhecskék, annyira nincs önbizalmuk leesni. Szegények.

Intercom

A színészekkel persze sokkal jobban járunk: tapasztalt, ügyes művész mindahány, őket nem zavarja a díszletlakás (engem zavart, nem az, hogy díszlet, hanem az, hogy látszik, hogy az), meg az se, hogy odakint nincs igazi Budapest: azt is a számítógépes szakemberek tették oda később. Hőseink nemcsak a szöveget mondják, hanem amennyire ez lehetséges, karaktert is építenek, néha még lubickolnak is. Az eredeti Teljesen idegenekhez képest Divinyi kicsit variált a viszonyokkal, de az összhatásra nézve olyan sokat nem jelent, hogy ki kinek a testvére, vagy a felesége.

Intercom

A megromlott viszony az megromlott viszony, a hazugságok azok hazugságok, az elhallgatás az elhallgatás – ha lebuzizod a barátodat, akkor lebuziztad.

Aki látta hát a Teljesen idegeneket, semmiféle meglepetés se éri majd a BÚÉK megtekintése közben, a főbb fordulatok szinte teljesen ugyanazok, ebből adódóan sokaknak bizony eléggé unalmas lehet majd a film – mint általában azok a remake-ek, amelynek nincs lehetőségük gondolni valami újat a feldolgozott műről, esetleg nincs is kedvük hozzá. Marad az, hogy Szávai, Mészáros, Bata, Hevér, Lengyel, Törőcsik és Elek ülnek az asztalnál, kihangosítják a hívásaikat, felolvassák az üzeneteiket, kiborul az összes bili, a szar aztán szépen össze is keni a szilveszteri hangulatot – annyi talán, hogy a Teljesen idegenekhez képest itt optimistábban kerekítik le a hajnali józanodást. Ott Genovése egy narrációs trükkel elég egyértelműen azt üzente, hogy ne tessék ilyesmit játszani, ahhoz túl sokat kamuzunk egymásnak életvitelszerűen – itt meg a felszínen maradnak a botrányok, s nagyjából a happy end is beszorítja magát a hamis hópelyhek közé.

Intercom

Elég baj az egyébként, hogy egy remake kell ahhoz (nem, a Coming Out című zavaros vígjáték nem ért el semmit az ügyben), hogy abban az országban, ahol az évezred poénjának számít, ahogy Nagy Ervin a Valami Amerika 3-ban (Divinyi Réka és Herendi Gábor forgatókönyve alapján) csinálja a köcsögöket, hatásosan ki legyen mondva, hogy még a legszorosabb családi/baráti kötelékeket is megrángathatja, tán szét is szakíthatja hozzátartozónk/barátunk szexuális irányultsága. Mert ugye az az „élet része”, ha a párkapcsolatban félredugunk, kicseszünk a másikkal, egyéb sunyiságokat csinálunk, az viszont totális üzemzavart eredményez, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Nevetséges, hogy itt tartunk, de bizony itt tartunk, bele vagyunk ragadva – egészen pontosan abba, hogy a BÚÉK érdemeihez kell írnunk azt, hogy magyarul is ki meri mondani mindezt. Pedig olaszul is kimondták – csak az nekünk nem volt eléggé kényelmetlen. Ott lehet, itt meg még mindig tabudöntögetésnek tetszik.

Ez a kimondás pedig most ott lesz a multiplexekben, ott fog harsogni hetekig, akár hónapokig is. Örüljünk neki, csak hát ettől a BÚÉK művészileg ugyanúgy felesleges marad. Egy kereskedelmi feladat, amit Goda és Divinyi megoldott, ha úgy tetszik, kipipált, nem a közönség egészével, sokkal inkább egy részével foglalkozva: azokkal, akik nem mentek el a Teljesen idegenekre az artmozikba. Nekik lett lemásolva az eredeti. Nem ördögtől való ez, megcsinálta már a remake-et rengeteg ország.

Intercom

De azért ennek megfelelően érdemes neki sok szerencsét kívánni. És boldog új évet. 

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: