Miért ciki egy férfinak, ha vannak feminin vonásai, és miért nem ciki egy nőnek, ha vannak maszkulin tulajdonságai? Ez a kérdés is felmerült a HVG EXTRA Pszichológia Szalon kerekasztal beszélgetésén, amelyet a magazin legfrissebb száma kapcsán rendeztek. Az esten ezen túl szó esett még férfipusziról, szégyenről és a szabad akaratból elvégzett vasalásról.
Hazánkban évtizedek óta téma a születésszám növelése, a miniszterelnök szerint az új ciklusban meg kell fordítani a trendet, és meg kell fékezni a népességcsökkenést – ehhez pedig, mint mondta, megállapodásra szeretne jutni a nőkkel. A TASZ rendezvényén húsz előadó reagált az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre.
Szombat reggel van. Glembáné Szecsődi Margit, a XIII. kerületi önkormányzat anyakönyvvezetője szemmel láthatóan feszült, noha az elmúlt huszonegy évben számos szombati napot töltött esketésekkel. Ma tizenegy házasságot köt, félóránként egyet. Elkísértük.
Fiatal női humoristának lenni nem sétagalopp – sehol a világon, Magyarországon meg még annyira sem –, van, aki szerint olyan, mint gladiátorként kisétálni a vadak közé, de az optimistábbak is óvatosan örülnek. Miérteket, példaképeket és bátrakat kerestünk.
Elszigetelt és ritka esetektől eltekintve egy gyerek nem csak úgy, random kerül egy családba. Az érkezését megelőzi egy terhesség vagy örökbefogadási procedúra. Ez óriási helyzeti előny, mondjuk egy lottófőnyereményhez vagy egy autóbalesethez képest, amelyekre például egyáltalán nem lehet felkészülni.
Egy friss kutatásból és az elkészült kötetből kiderül: a magyar nők szerint egyetlen párt sem képviseli igazán a különféle nőügyeket – már ha egyáltalán volt sejtésünk arról, mik is ezek pontosan.
A jóleső szex minden életkorban mást jelent, és másféle áldozatot követel. Néha jobb önismeretet, máskor több elfogadást, jobb humort vagy kevesebb sorompót igényel, mindenesetre megéri odatenni magunkat – mert a magabiztosság a legjobb segédeszköz.
20. századi jelenség a házasságra mint az igaz szerelem megpecsételésére gondolni, noha évszázadokon keresztül elsősorban gazdasági intézményként működött. Felkészülünk-e ma a házasság gazdasági aspektusaira is, vagy akkor eszmélünk, amikor a bíróságon már a vagyonmegosztás háborúját vívjuk?
Hány percet töltesz úton a gyerekeiddel a bölcsődébe, az óvodába, az iskolába menet? Hány mosást teszel be hetente, hányszor hajolsz le, hogy felszedj egy széthagyott akármit? Hányszor érzed azt, hogy képtelenség akárcsak az (állítólag) legszükségesebb dolgokra időt szakítanod? És milyen gyakran érzel bűntudatot, amiért az általad menedzselt családi élet állandó érzelmi és logisztikai széthullással fenyeget?
Nagyon feszes a menetrendje, mondhatni katonás: a beszélgetésünkre két ülés között kerül sor, és az utolsó előtti válasz közben már meg is szólal a kaputelefon. A rendelkezésre álló egy órában viszont a pszichológus minden figyelme a miénk – még a gyors tízórai java is a tányéron marad, amit válaszadás közben akart elfogyasztani. Ha egy interjút ilyen komolyan vesz, aligha túloz, amikor a sikere titkát az érdeklődő természetében keresi.
#LikeAGirl, #GirlsCan, #SheDoesIt – nem nagyon lehet már úgy kombinálni a hashtaget és a girl szót, hogy a végén ne egy létező médiakampányt kapjunk, amely a lányok és a nők erejét, bátorságát, kitartását magasztalja. Egyre több feminista üzenetet használ fel a reklám- és divatipar, a femvertising jelensége pedig elkerülhetetlenül felszínre hoz számos dilemmát a társadalmi felelősségvállalással, a feminizmus népszerűsítésével, de főként a hitelességgel kapcsolatban.
Vastag szivar, tekintélyes pocak, őszülő halánték. Sokak fejében még mindig ezek a háttérből szálakat mozgató, szervező és pénztől dagadó filmproducerek nélkülözhetetlen attribútumai. Terepszemlét tartottunk az itthoni közegben, és azt tapasztaltuk, hogy a legsikeresebb magyar filmek mögött fiatal, tornacipős magyar csajok vannak, akik már az európai filmeseket is levették a lábukról.
Az országban hagyományosan a fehér gazdák, a több évszázados tapasztalattal rendelkező borászatok taroltak. Eddig így volt.
Herner Dorka Gyerekes gondolatok címmel írt nemrég egy könyvet, amelyben szigorúan egyes szám első személyben mesél arról, milyen öt gyerekkel és az ezzel járó dilemmákkal, örömökkel, nehézségekkel együtt élni. (Ha a gyerekek számától függetlenül magunkra ismerünk, az persze nem a véletlen műve.)
A Szegedi Szabadtéri Játékok Shakespeare-menetelése újabb mérföldkőhöz érkezett. A Rómeó és Júliát nem csupán egészen kivételes színészek alakításában láthatjuk, de rendhagyó kampányvideóval is népszerűsítik a produkciót.
Kevesebb lesz-e a nők elleni zaklatás és erőszak, ha az irodalmi művek nem ábrázolják? Segíti-e a nők egyenlőségi törekvéseit, ha a traumáikról nem esik szó? És milyen lenne a világirodalom, ha mindezt kilúgoznánk belőle? Az elmúlt napokban sok helyütt lángolt fel vita arról, érdemes-e arra motiválni írókat, hogy forduljanak el az erőszak ábrázolásától, és lesz-e, lehet-e irodalmi divat a kezdeményezésből.
A legismertebb párizsi sugárúton, a Les Champs Elysées-n jelenleg csak egy légiforgalmi társaság működtet irodát, az Iran Air, a síita iszlám köztársaság állami cége. Már ez is kuriózum. De azt nagyon kevesen tudják, hogy az Iran Air elnök- vezérigazgatója 2017 júliusa óta egy nő: Farzaneh Sharafbafi.
Tavaly év végén jelent meg a tizenhat interjút tartalmazó Anya kiáll és beszél – Anyák önmagukról, közéletről és aktivizmusról című kötet Dósa Mariann és Udvarhelyi Tessza szerkesztésében, Csoszó Gabriella nagyszerű portréival. Rengeteg érdekvédő csoport és segítő szervezet születéstörténete, a közéleti szerepvállalás útvesztői és ereje a lehető legszemélyesebben elmesélve a tavalyi év egyik legfontosabb könyvében.
De az arab államokban is nagyobb arányú a képviselőnők aránya.
Egy skizofrén, pszichiátriai beteggel szemben intézkedtek a rendőrök, az elöljárók és az ügyészség szerint arányosan jártak el, a nőt képviselő ügyvéd szerint viszont nem.
