Évtizedek óta ajánlják a szülőknek, hogy szidás, büntetés, ne adj’ isten testi fenyítés helyett inkább „elgondolkodtatással” neveljék a kicsit gyerekeket, de még mindig sokan nem tudják, mi is ennek a helyes menete – állítja egy amerikai kutató.
A pandémia jogi és pszichológiai értelemben egyaránt katasztrófajelenség, amely válsághelyzetet teremt. Ezért ugyanolyan emberi reakciókat vált ki világszerte, amelyeket a katasztrófapszichológiából jól ismerünk. V. Komlósi Annamária pszichológus írása.
Az emberek általában hajlamosabbak kedvezőbbnek látni az ítélőképességüket a valóságosnál.
Rengeteg szülő és gyerek ragad otthon újra legalább egy hónapig összezárva az új szigorítások miatt. A túléléshez nem árt pár jó tanács Szél Dávid szakpszichológustól, aki a Fülke vendége volt.
Az imposztorszindróma már jóval azelőtt létezett, hogy Pauline Clance és Suzanne Imes 1978-ban megalkották a kifejezést. Ez az a hang a fejünkben, amely folyton azt mondogatja, hogy csak ne feltűnősködjünk, ne merjünk fejest ugrani a medencébe, semmi keresnivalónk a színpadon. Seth Godin gondolatai a jelenségről.
Érdemes energiát fektetni a kapcsolatépítésbe, mert az extrém élethelyzetekből, amilyeneket a vírus is teremt, csak a tartalékkal rendelkező párok jönnek ki jól – világít rá egy friss magyar kutatás.
Nem minden elhanyagolt, bántott gyermekből lesz közönyös, erőszakos szülő. Sokan képesek a negatív mintát maguk mögött hagyni.
Érdekes eredményekre jutott egy francia kutatás: e szerint aki túl lassan válaszol, azt gyakran hazugnak hiszi a többi ember.
Nem gond, ha a szülő olykor feszült, ideges, és emiatt rosszul reagál a gyerek hisztijére. A lényeg, hogy rendszeresen töltse fel érzelmi tankját. Ezt ajánlotta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi vendége, Balogh Fruzsina, aki a Kapcsolódó Nevelés viszonylag új módszeréről beszélt. Az est során szó esett az amerikai módszer öt eszközéről, a limbikus rendszer egyensúlyának visszabillentéséről és arról, hogyan lehet tudatosan nevelni nevetéssel.
Sok olyan tulajdonságunk, automatikus reakciónk van, amitől szabadulni szeretnénk, de nem megy: ilyen a kisebbrendűségi érzés, a megfelelési kényszer. Ennek gyökerei sokszor a neveltetésünkben, a szocializációs folyamatban rejlenek.
A szülői lét nem munkakör, a célja pedig nem az, hogy egy gyerekből meghatározott jellemű felnőttet faragjon. Szülőnek lenni azt jelenti, hogy részei vagyunk egy mély és egyedi emberi kapcsolatnak, és elköteleződünk erre a sajátos szeretetre - vallja Alison Gopnik, a gyerekek fejlődésével kapcsolatos kutatások szaktekintélye.
Nem, nem elírás. Vajon éhes vagy ideges?
Az egyik dolog, amire szülőként leginkább vágyunk, hogy képesek legyünk mindent rendbe hozni, ha valami nehézség éri a gyerekeinket. A Hallgasd meg! című könyv – amelyből most egy szerkesztett részletet közlünk – egyszerűen követhető módszereket ígér a gyereknevelés olyan mindennapos kihívásaihoz, mint amilyen például a hiszti, vagy a sírás.
A legeslegjobb szex elvárása nem több ügyesen alkalmazott reklámfogásnál.
Cinikusan járulékos veszteségnek szokták hívni a háborúk civil áldozatait. Vannak hasonló következményeik a járványügyi korlátozásoknak is, de mivel a lelki problémákról nem szokás beszélni, a pszichés károk sokszor rejtve maradnak. Pedig lassan önmagában az emberek kimerültsége is egy járvány méreteit ölti.
A boldog gyerekkort meglehetősen sok tévhit övezi. Azt gondoljuk, nem férnek bele a negatív érzések, a szomorúság, a harag, nem férnek bele a könnyek. Ezzel azonban csak az elfojtást tanítjuk meg a gyermekünknek.
A negatív érzéseink azért vannak, hogy erőt merítsünk belőlük, de csak addig hasznosak, ameddig nem válnak túlzóvá, ameddig a fejlődésünket tudják szolgálni – hangzott el a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi kerekasztal-beszélgetésén. Az est szakértő vendégei egyebek mellett arról is beszéltek, mi az ára a negatív érzések elfojtásának.
Sokkoló eredményekkel zárult egy amerikai vizsgálat.
Belső negatív élményeink elfogadása nem egyszerű feladat, ám nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hosszú távon jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A rövid távú örömök élvezete legalább olyan fontos a boldog élethez, mint a hosszú távú célok tiszteletben tartása – mutatnak rá svájci és holland tudósok.
