Romokban hever az ágazat itthon, már textilipari oktatás sincs az országban, mégis örül Sinka József, hogy az EU-ban megtiltják az eladatlan textiláruk és cipők megsemmisítését.
11 ezer sztrájkoló munkás ellen eljárás indul.
A fejlett világban eldobott öltözékek jelentős része gigantikus szeméthegyként a harmadik világban végzi. A másfél ezermilliárd dollár bevételű divatipar és a fogyasztási szokások változására van szükség, több országban már környezeti felelősséget követelnek meg a gyártóktól. Az EU-ban és Magyarországon is jön az új szabályozás.
A gyapottermesztés nem igazán környezetbarát, mivel sok vizet, trágyát és növényvédő szert igényel. Részlet Az élet szövete című könyvből.
Nemcsak Magyarországon, szinte egész Európában jobbára olcsó kínai alapanyagok és a szinte eldobható ruhadarabok dominálnak a divatiparban, ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. A Sinka Textilnél, az egyik legutolsó hazai textilüzemnél jártunk.
Annak, aki olyan ruhát akar, ami nem tartalmaz se a környezetre, se az egészségre káros kemikáliát, nem feltétlenül a bio szócskát kell keresnie a címkéken.
Bár még kezdeti fázisban van, a fotoszintetizáló, biológiai úton lebomló ruhadarab reményt adhat a környezetvédőknek.
Környezeti szempontból és az állatvédők szemszögéből is igencsak támadható a selyem. Már van olyan divatcég, amelyik felhagyott a forgalmazásával, ám van egy probléma: kistermelők millióinak megélhetése kerülhet veszélybe.
Aggódhatunk azon, hogy miből készül egy ruhadarab és hogy mekkora környezeti terheléssel jár a gyártása, ám az a helyzet, hogy mi magunk vagyunk felelősek a ruhák ökológiai lábnyomának jelentős részéért.
Baktériummal színezett anyagok, bambuszszövet, újrahasznosított poliészter, vegán bőr és társaik: a Föld és a környezetszennyező divatipar mentsvárai – legalábbis a közvélemény és az ezeket használó divatmárkák szerint. De vajon mennyire törekszik zöldülésre a textilgyártás?
A cég termékeinek nagy részét egyelőre külföldön készítik, az üzleti modell sem tűnik meggyőzőnek, és rövid időn belül már a harmadik ügyvezetőt fogyasztja Mészáros Lőrinc vállalkozása.
Szőnyegek és szigetelőanyagok gyártására alkalmas textilipari alapanyagokat tudnak előállítani használt ruhaneműkből svájci kutatók. Már azon is dolgoznak, hogy a használt ruhákból új ruhák születhessenek.
Évről évre egyre több ruhát vásárolunk és dobunk ki, pedig a már nem kellő ruhadarabok jelentős része még tökéletesen hordható. A használt ruhák és a textíliák újrahasznosítására irányuló technológiai lehetőségek egyelőre végesek, és az is kérdés, lesz-e egyáltalán piaca az így készült termékeknek.
