Hercsel Adél
Hercsel Adél
Tetszett a cikk?

A kifejezetten macsó sportnak tekintett terepraliban kuriózum a Terepes Csajok feltűnése. Rikító pink autójukkal Kapitány Dóráék nemcsak üde színfoltot jelentenek a sáros versenyken, hanem komoly ellenfelei is a férfiaknak. És igen: alap, hogy tudnak például kereket cserélni, motort javítani.

„Meséljek a teljes reményvesztettségről? Hát, van pár sztorim. Például az Asia Racen, ami egy tereptájékozódási verseny, defektet kaptunk a Kárpátok északkeleti részén, a Vereckei-hágó környékén. Ez önmagában nem is lett volna probléma, mert bárhol, bármikor, simán cserélünk kereket, de hiába pakoltuk ki az egész autót, a kerékkulcs csak nem került elő. A következő lépés nyilván az lett volna, hogy segítséget kérünk valakitől, de egy teremtett lélek sem járt arra, és telefonálni sem tudtunk a nulla térerő miatt, ráadásul kezdett esteledni, és eleredt az eső is. El tudod képzelni a jelenetet, két lány ott ragadt konkrétan a semmi közepén, egy hegy tetején” - kezd bele egyik kalandjuk történetébe Kapitány Dorottya, aki jelenleg a magyar tereprali egyedüli női párosának pilótája.

Végül hosszas gondolkodás után a lányok úgy döntöttek, hogy a csapat navigátora, Gyöngyi elindul lefele, hátha találkozik valakivel, aki megmenti őket. A segítség végül a legváratlanabb helyről érkezett: „a tökéletesen járhatatlan úton egyszer csak lezúzott egy UAZ, megállt előttem, és kipattant belőle hat darab kétajtós szekrény. Egy darabig néztük egymást, és vártuk, hogy mi lesz. Nem állítom, hogy nem voltam kétségbe esve” – folytatja Dorottya a történetet, ami végül szerencsés véget ért. Az UAZ-os ukrán fickók végtelenül rendesek voltak: elővettek egy női táskát, ami tele volt szerszámmal, és kicserélték a kereket. Sőt, még Gyöngyit is segítettek összeszedni, mindezért ráadásul egy fillért sem voltak hajlandóak elfogadni.

©

Csecsenföldön majdnem ugyanez történt, amikor beállt a motor. Ugyanakkor a női autóversenyző-formációnak nem feltétlenül kell külföldi terepre menni a szürreális kalandokért: például a törökbálinti erdőben egyszer két fa közé szorultak az autójukkal. Először két tájfutó húzott el mellettük, majd jött egy downhilles biciklis, de ő sem foglalkozott velük. Dorottyáék már majdnem másfél köbméter földet ástak ki kézzel a raliautó alól, mire megállt mellettük egy lovas lánycsapat, és kivitte őket az erdőből. Végül a Tatabánya melletti autópálya szélén, egy gyorsétteremben kötöttek ki, ahol gyanúsnak tartották a hihetetlen sztorit, ezért nem segítettek nekik. De legalább lett térerő, és Dorottyáék fel tudták hívni a szervizeseket.

Megindultak a Ladákkal a hegyekben

Jó kérdés, hogy fiatal lányok hogyan kerülnek ilyen kalandokba? És egyáltalán hogyan lesz ma valakiből ralipilóta? Dorottyának erről is van egy sztorija. Amikor kisiskolások voltak, édesapjuk beígérte az öccseinek, hogy kapnak egy gokartot, ha az év végén csak ötös lesz a bizonyítványban. A fiúk végül nem érdemelték ki a jutalmat, Dorottya viszont jelentkezett, hogy hello, én kitűnő lettem, ’hol a gokart’?!

A száguldozás lehetősége nem véletlenül lehetett fontos motivációs eszköz a családban: Dorottya édesapja motokrossz versenyző volt, majd tíz éven át az országos bajnokság első osztályában ralizott.

©

„Mindez arra az időszakra esett, amikor a ralimánia igazán begyűrűzött Magyarországra. A késő szocializmus éveiben megindultak a versenyek Ladákkal és a Trabantokkal a hegyekben. Az ország különböző pontjain már akkor alakultak közösségek, egyesületek, amik versenyeket szerveztek maguknak. 1986-ban megnyílt a Hungaroring, ami aztán fontos állomásként elindította a pályaversenyzést is Magyarországon. Ezek nemcsak a magyar autósport, hanem az én életem fontos állomásai is” – mondja Dorottya, aki gyerekként a szabadidejét a versenypályák mellett és a garázsban töltötte. „Emlékszem, gyerekként nem a fiúzenekarokért és a jóképű színészekért, hanem autóversenyzőkért rajongtam: a szobám az ő képeikkel és persze autók fotóival volt kiplakátolva.”

A gokartból végül semmi nem lett, mert kiderült, hogy az autókrosszozás (kasztni nélküli csővázas, épített autókkal való száguldozás leginkább salakos körpályán – a szerk.) kedvezőbb „hobbi” lesz a gyerekeknek. Dorottyát édesapja és a család többi versenyző tagja nagyjából fél év alatt megtanította vezetni, és már küldte is az országos bajnokság junior kategóriájába. Mindössze kilenc éves volt, amikor belekerült a sűrűjébe. Dorottya az elmúlt húsz év során szinte minden műfajt, autótípust és szakágat kipróbált, egyedül a motokrossz nem került fel a palettára, mert anyukája sosem engedte.

„Anyukám rettenetesen utálja az egészet,

bár többnyire azzal vigasztalja magát, hogy kiélem magam a pályán, ezért a közutakon már nem akarok száguldozni. Nem mintha valaha lett volna ilyen szándék bennem.” Dorottya szerint egyébként sem lehet a két dolgot analóg módon összevonni: attól, hogy valaki tehetséges ralipilóta, nem biztos, hogy megfelelő stílusban vezet a közutakon is. „Mások szerint civilben sportosan, de biztonságosan vezetek, sosem volt még balesetem, sőt, ahogy telnek az évek, egyre türelmesebb vagyok azokkal, akik bénáznak az utakon.

Sőt, Dorottya azt is bevallotta, hogy 17 évesen a jogsira készülve első körben megbuktatták a rutinvizsgán, mert a saroktolatásnál elfelejtett indexelni. Mondjuk mentségére szól, hogy a pályaversenyeken sok indexelést nem látunk, érdekes is lenne a Forma 1-en…

De hol vannak a rózsaszín autós lányok?

És mit szól Dorottya apukája a sikerekhez? Talán mindennél beszédesebb, hogy Dorottya életében először akkor látta az apukája szemét könnyessé válni, amikor 25 évesen teljesítette az első hungaroringes versenyét. Az apukának korábban is volt oka a büszkeségre. Például 2009-ben, amikor Dorottya és Gyöngyi egyedüli lánycsapatként, mindössze 20-évesen teljesítette a hihetetlen erőpróbát jelentő, csak oda 8000 kilométeres, gyakran fapados Dakarként is emelgetett Budapest-Bamako amatőr tereptájékozódási versenyt. Az is óriási mérföldkövet jelentett, amikor Dorottya 2012-ben bekerült a profi országos bajnokságba, majd másodosztályon megnyerte a Suzuki kupát. 2013-ban pedig már a Lotus Ladies Cup versenyzőjeként a legendás nemzetközi pályákon rótta a köröket, köztük a Hungaroringen, a Pannoniaringen, a Slovakiaringen, a hollandiai Zandvoorton, illetve az indiai Buddh International Circuiton Új-Delhiben.

©

„Ma Magyarországon az autóversenyzésből nem lehet megélni, ezért már önmagában jutalom, hogy egyáltalán versenyezhetek, és eljutottam idáig. Főleg, ha onnan nézzük, hogy még ma is elképzelhetetlen akár egyetlen női pilóta is a Forma 1-ben, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon sokan a mai napig tényleg elhiszik, hogy a nők többet hibáznak vezetés közben. A terepralira korábban gondolni sem mertem, mert úgy voltam vele, hogy ez a gazdagok sportja. Ám 2015 elején jött egy megkeresés, hogy indulhatunk a csökkentett költségű, de újdonságnak számító ún. challenge kategóriában. Eztán pedig a Varga Racing csapat lehetővé tette számunkra a továbblépést is.”

Dorottyáék végül a HQ Racing színeiben a második helyen végeztek a bajnokságban, majd 2016 ismét sok újdonságot hozott: Dorottya autót, illetve csapatot váltott, így egy kategóriával feljebb léphetett. (A Terepes Csajok most épp vezetik az országos bajnokság TH-kategóriáját a férfiak ellen.) Ugyanakkor új navigátor is társult mellé, mert Gyöngyi, akivel hat éven át együtt versenyeztek, egy állás miatt Portugáliába költözött. „Kereshettem volna férfi navigátort, de ragaszkodtam hozzá, hogy nő üljön mellettem, mert még mindig ez a legnagyobb népszerűséget adó lehetőség abból, amit ki tudok hozni a versenyzésből. Nagyon élvezem, hogy női párosként, pink autóval igazán különlegesek lehetünk a mezőnyben.”

Persze akad néhány irigyük az autósporton belül és kívül is, és azt is ki kell bírniuk, hogy a legapróbb tévesztésnél jön a mélységes lenézés, ugyanakkor még nagyobb az elismerés, ha sikerül valamit jól megcsinálniuk.

„Kapunk beszólásokat, de ezeket általában azonnal visszaszívják, amint meglátják, hogy mit tudunk.”

A mérleg tehát inkább pozitív, főleg azért, mert az autóversenyzők világában rózsaszín autójuk szinte fogalommá vált. „Pinky az idén nem készült el időben az egyik versenyre, ezért ideiglenesen kaptunk egy zöld-narancsságra autót, a versenyen mondogatták is nekünk: de jó, hogy ti is lányok vagytok, de hol vannak a rózsaszín autós lányok?”

Ha elkap a kamion

A Terepes Csajok itt vannak, nem adják fel, és most épp néhány szponzor segítségével leginkább maguknak finanszírozzák a versenyeket. Dorottya civilben szociális munkásként dolgozik. Miközben az ELTE Társadalomtudományi Karán tanulja a szakmát, korábban háziorvosként praktizáló édesapja és a család többi tagja is átnyergelt a szociális szférába: családi vállalkozásuk ma több idősek otthonát is működtet az országban. Most épp egy új nyugat-magyarországi intézmény beindításán dolgoznak, amelynek Dorottya lesz a vezetője.

©

A tereprali és a szociális munka elsőre két idegen világnak tűnik, ám Dorottyáéknak sikerül a kettőt összeegyeztetni: 2011 óta aktívan részt vesz a Vöröskereszt munkájában, és akárhányszor Ázsiában vagy Afrikában versenyeztek, mindig rengeteg segélycsomagot vittek magukkal.

„Szeretnék egyszer hosszabb távon karitatív munkát végezni ezekben a régiókban, de ugyanolyan hosszú távú tervem, amíg tart a lendület, bent maradhassak az autósportban. Lassan a családalapításra is kell gondolnom: több olyan autóversenyző anyukát is ismerek, aki gond nélkül visszaült a volán mögé, sőt, a Lotus Ladies Cupban is versenyeztem együtt 42 éves anyukával. Nagy álmom egyszer eljutni a nagy tereprali versenyekre, köztük a Silkwayre. Most egyébként kamionlázban égek, nemrég csináltam meg a kamionos jogsit, és mint minden teherautósnak, nekem is meg kellett tanulnom az összes rakodási technikát is. Egyszer nagyon jó volna kamionnal is versenyezni: az igazi kuriózum egy kamionos lánycsapat lenne. Azt mondjuk még nem tudom, hogy a hatalmas kerekeit hogyan cserélnénk ki, de szerintem valahogy csak megoldanánk azt is. Aztán ha a terveimből semmi sem jön össze, maximum elmegyek kamionosnak.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A francia EU-elnökség megváltoztatná a 3 százalékos deficitszabályt

A francia EU-elnökség megváltoztatná a 3 százalékos deficitszabályt

Révész: A kirúgás joga és jogtalansága

Révész: A kirúgás joga és jogtalansága

272 újabb áldozata van a járványnak, 1209-en vannak lélegezgetőgépen

272 újabb áldozata van a járványnak, 1209-en vannak lélegezgetőgépen