Az emberiségnek kevés olyan hatékony egészségügyi fegyver van a kezében, mint az oltás. Ha viszont a pszichológiai perspektívát nézzük, az egyén döntése arról, hogy beveti-e ezt a fegyvert, klasszikus társadalmi dilemma formáját ölti: az oltások ugyanis már csak olyanok, hogy ha mindenki együttműködve él velük, mindenki jól jár, de ha akár csak egy kisebb csoport is visszavonulót fúj, mindenkinek tönkreteszi a buliját. Vagyis az egyes egyéni döntésekből áll össze a közösségi védelem, márpedig az olyan ellenfeleink, mint a kanyaró, a sárgaláz vagy az influenza – ha szabad utat kapnak – az életünkre törnek. Ezért is olyan édes az ampullába zárt győzelem.

Vegyük például a fekete himlőt, amely a világ egyik legpusztítóbb járványait okozta. Abban, hogy ezt ma már csak a történelemkönyvekből ismerjük, nagy szerepe volt annak, hogy az Egészségügyi Világszervezet összehangolt globális kampányt indított ellene, és 1980-ra lényegében sikerült eltörölni a betegséget a Föld színéről.

Magyarországon volt olyan év, hogy a szamárköhögés 55 ezer halálos áldozatott szedett az oltások bevezetése előtt, az 1963-ban bevezetett három oltásból álló alapimmunizálás óta ez a szám nulla.

Ha tehát a hatékonyság felől közelítünk, az orvostudománynak kevés olyan sikertörténete van, mint az immunizáció. Ma 26 fertőző betegséget lehet oltással megelőzni, de kiindulhatunk abból is, hogy az oltások évente 2-3 millió ember életét mentik meg.

Egy ilyen sikertörténethez persze egészen rendkívüli háttérmunkára van szükség. Itt rögtön tisztelgünk kicsit Louis Pasteur előtt, aki forradalmasította az orvostudományt azzal, hogy bebizonyította, a fertőző betegségeket mikroorganizmusok okozzák. Az pedig, hogy eszébe jutott, hogy a legyengített mikroorganizmusokkal ki lehet védeni ezeket a betegségeket, egészen zseniális. A vakcinák gyártása tulajdonképpen azóta is változatlanul ezen a technológián alapul.

Arra azonban, hogy milyen körülmények között, maga Pasteur is rácsodálkozna.

A Sanofi Pasteur a világ vezető vakcinakutatója, fejlesztője és gyártója, a Val de Reuil-ben található gyára évente 900 millió oltással látja el az emberiséget. Többek között sárgaláz, gyermekbénulás, veszettség ellen is gyártanak oltásokat, de legnagyobb számban az influenza elleni vakcinák kerülnek ki a gyártósoraikról. (Magyarországra évente körülbelül 600 ezer adag, zömében gyerekkori védőoltás érkezik innen, és 50-60 ezer adag influenza elleni oltás.)

A gyár negyvenéves fennállása során egymilliárd adag vakcinát gyártottak le, vagyis egészen elképesztő tudás és tapasztalat halmozódott fel ebben a Párizshoz közeli normandiai kisvárosban. Jelenleg 190 országba szállítanak, ami nemcsak a technológiában, gyártásban és minőségellenőrzésben, hanem a logisztikában is igazán szép kihívást jelent.

Védőfelszerelésben védőoltások között

Egy vakcinagyárban az ember jelenti biológiai veszélyforrásként a legnagyobb kockázatot, de a Val de Reuil-i telepnek azért van néhány épülete, ahol az érdeklődő, de mikrobiológusi vagy járványügyi képzéssel és rutinnal nem rendelkező látogató nem okoz visszafordíthatatlan károkat, így – szigorúan csak kísérettel – beengedik.

Egy vakcinagyár távolról ugyanúgy néz ki, mint bármilyen más gyár, a belső tereiről viszont talán joggal jut eszünkbe egy James Bond-film díszlete. Amikor a védőruhába öltözött dolgozók is feltűnnek, a filmélmény inkább a Vírust idézi már, igaz, a komolyságot nehéz megőrizni, amikor nekünk is fel kell ölteni a védőruhát védőszemüveggel, védőcipővel – egyszerre nézünk ki szakszerűen és viccesen. Na jó, inkább viccesen.

A tiszteletet parancsoló öltözet és a hely szigora végül belénk fojtja a nevetést. Szerencsére a valóság is elég izgalmas ahhoz, hogy lekösse a figyelmünket: ahhoz, hogy a világ némileg felvértezve várja az influenzaszezont, minden évben emberek ezreinek lenyűgözően összehangolt munkájára van szükség. És időre, mégpedig többre, mint gondolnánk: minden egyes influenzaoltás ugyanis nem kevesebb, mint fél évig készül.

A vakcinák előállításának az egyik legrejtélyesebb, de legalábbis legérdekfeszítőbb fázisa a vírustenyésztés, ennek ugyanis még mindig a leginkább bevált és legköltséghatékonyabb módja a tojásos módszer. Az influenzavírusokat a tyúktojás embriójába juttatják, amelyek így remek terepet kapnak a szaporodásához. Az úgynevezett inkubációs időszak több napig tart, majd egy gép összegyűjti és kiszabadítja a vírusokat, amelyekre ezek után alapos tisztítás vár, és ráadásul kémiai úton még el is pusztítják őket.

Bár a tojásos megoldás nagyon triviálisnak tűnik, természetesen nem olyan tojásokról van szó, mint amilyeneket a boltban megvehetünk – a vakcinaipar kontrollfókuszú hozzáállása már itt megmutatkozik: külön erre a célra működtetett csirkefarmokról érkeznek a komplex minőségellenőrzése áteső tojások – mondja Laurent Fontaine, a Sanofi Pasteur influenzavakcina-gyártásának a vezetője. A gyár egyébként magyar tojásbeszállítóval is dolgozik.

A minőségellenőrzés később is végigkíséri a vakcinák útját: minden egyes tételt az előállítás minden egyes szakaszában többször is tesztelnek. A gyártási folyamat nagyjából 70 százalékát ezek az ellenőrző vizsgálatok teszik ki. Ezeknek a teszteknek van egy gépiesített része, de nem tudják kihagyni az emberi munkaerőt sem. A világ egyik legmonotonabb, de legfelelősségteljesebb munkájának tűnik például az, amit néhányan egy fekete-fehér háttér előtt végeznek: minden egyes ampullát megvizsgálnak szemmel, hogy van-e benne bármilyen szennyeződés.

Nem egyszerű a vírus logikáját követni

Az influenzavírusok kicsit olyanok, mint a divat: nehéz megjósolni, hogy melyik vírustörzs lesz a szezon sztárja. Az Egészségügyi Világszervezet ezért minden februárban (a déli félteke esetében minden szeptemberben) magára vállalja azt a felelősségteljes, de olykor hálátlan feladatot, hogy előre jelezze, a következő szezonban melyik törzs lesz az, amelyik leginkább fertőzni fog. A vakcinagyárak ez alapján kezdik el a gyártást, bár könnyen lehet, hogy fél év múlva mégsem az a vírustörzs lesz a legkártékonyabb, amelyekről azt hitték, hogy az lesz. Joggal vetődik fel, hogy akkor mi értelme az egésznek.

Az influenzaoltásban három vagy négy törzs van, amely ellen védettséget nyújt a vakcina. Amikor nem sikerül eltalálni a vakcina összetételét, az nem azt jelenti, hogy egyetlen törzset sem sikerült eltalálni: ha egy ki is esik, a többi két vagy három törzs ellen még védettséget nyújt a vakcina. És akkor még nem beszéltünk a keresztvédettségről, ami azt jelenti, hogy jóllehet a vakcinában lévő törzs nem pontosan ugyanaz, mint ami a fertőzést okozza, de az oltás hatására kialakult védelem bizonyos mértékben a fertőzést okozó törzs ellen is hatásos.

Amikor Laurent Fontaine-t arról kérdezem, hogy az egész procedúrának mi a legkényesebb pontja, azonnal rávágja, hogy a vírustípus beazonosítása. A vakcinagyártás komplexitása minden évben kétszer éri el a csúcspontját – februárban az északi, szeptemberben a déli félteke miatt – ekkor az egész tudományos és technológiai infrastruktúrának ugrásra készen kell állnia, hogy a vírustörzs beazonosítása után elkezdje a fél évig tartó gyártási folyamatot, hogy a téli influenza szezon előtt készen álljanak a védőoltások. Végső soron élő mikroorganizmusokat kell rávenni arra, hogy tegyék a dolgukat, és szaporodjanak, vagyis figyelembe kell venni azt is, hogy ezt milyen ütemben teszik.

A vakcina kényes termék, amennyire hosszú időbe telik a legyártása, olyan körültekintést igényel a tárolása és a szállítása. Még nevetgéltünk, amikor Val de Reuil-be tartva kedvesen azt kértük a sofőrtől, hogy vegye vissza a légkondit az autóban, és ő mosolyogva megjegyezte, isten hozott Normandiában, itt mindig hűvös van. A Val de Reuil-i telepen derül ki azonban igazán, hogy a hőmérséklet mennyire kardinális kérdés. Az influenza elleni oltást például szigorúan 2 és 8°C fok között lehet tárolni, ami valóban izgalmas hűtőtechnológiai kihívás, és joggal büszkék a gyárban a stabilan tartott öt fok körüli hőmérsékletre, amelyet nem vakcinaként csak egy alaposan bélelt télikabátban lehet elviselni. (A gyermekbénulás elleni oltás viszont úgy viselkedik, mintha az Antarktiszon született volna: csak mínusz 20 fokon őrzi meg a szavatosságát, így elmondható, hogy tulajdonképpen egy hangár méretű mélyhűtőben tárolják – itt szerencsére csak egy percet töltöttünk az idegenvezetőnk sűrű bocsánatkérései közepette.)

Hogy mennyire komolyan kell venni a hőkérdést: amikor a gyakorlott idegenvezetőnk jelentőségteljes mozdulattal nyitja ki a tolóajtót, amely mögött egy hatalmas pálinkaüstöt idéző tartály magasodik, tele a fiolákba szánt oltóanyaggal, még mielőtt belefeledkezhetnénk a megbámulásába, elnézést kér, és bezárja, mert mindjárt megszólal a hőriasztó.

Egyéni döntés, közös haszon

Az influenza egyike azoknak a betegségeknek, amelyeknek a pusztítását nehéz komolyan venni, végül is, kicsit olyan, mint egy megfázás, azon meg úgyis csak túl kell esni. Ennél azonban egy sokkal komiszabb betegségről van szó, ezért teljesen indokolt, hogy az emberiség jelentős erőforrásokat áldoz arra, hogy oltásokat fejlesszen és gyártson ellene.

Európában becslések szerint évente 38 500-an halnak meg az influenza miatt. Ha azt vesszük, hogy a közúti balesetek 27 ezer halálos áldozatot szednek, akkor rögtön komolyabban hangzik ez a betegség. Ráadásul elképesztően drága: a kórházakat és az egészségügyet leterheli, sokba kerül a munkából kieső munkaerő, az erőforrásokat pedig egy olyan problémára kell átcsoportosítani, amelyet egy egyszerű oltással meg lehet előzni. Ezért emlegetik sokat a szakemberek azt, hogy az oltás az árának a sokszorosát visszahozza: egy oltás pár ezer forintba kerül, a kórházi tartózkodás több tíz- és százezerbe.

És még mindig nem tudatosodott sok emberben, hogy az influenzát egyféleképpen lehet a leghatékonyabban megelőzni: védőoltással.

Az, hogy beoltatjuk-e magunkat, egyéni döntés, de mivel nemcsak magunkat védjük a fertőzés ellen, hanem másokat sem fertőzünk meg, így altruista lépés is. Ez persze még mindig elvont érvelésnek tűnik, ezért megkérdeztük a Sanofi Pasteur orvosszakértőjét, hogy mégis mi a legjobb érve az influenza elleni oltás mellett. Igazán személyre szabott véleményt adott: „Ha fiatal nő és anya vagyok, akkor a legfontosabb érvem az oltás mellett az, hogy megvédjem az idős szüleimet és a gyerekemet, ha magamból indulok ki, akkor meg az, hogy ne maradjak ki a munkából vagy mondjuk a téli szünetben a nagy családi összejövetelekből. Ha épp hetvenéves vagyok, az már egy egészen más történet, mert ha elkapom az influenzát, nagy esélyem van arra, hogy a gyengébben működő immunrendszerem miatt kórházba kerülök, de arra is, hogy belehalok. A kockázati csoportokhoz tartozó embereknek számolniuk kell azzal, hogy az influenza olyan erővel támadja le őket, hogy akár bele is halhatnak. Az idősebb korosztálynak ezért egészen máshogyan kell hozzáállni az oltás kérdéséhez.

A szakemberek egyébként néhány kockázati csoportnak mindenképpen ajánlják az influenza elleni oltást, mert náluk nagyobb a komplikációk kialakulásának a veszélye: állapotos nőknek, a gyerekeknek, az időseknek, a krónikus betegségekben szenvedőknek. A terhes anyák valamiért még mindig tabunak számítanak ebből a szempontból, pedig a nemzetközi tudományos konszenzus szerint őket nagyon is oltani kell. Ennek ellenére még az orvosok sem merik megtenni, csak elenyésző arányban.

A világ legutóbb 2009-ben szembesült azzal, hogy milyen, ha felkészületlenül éri egy világjárvány. A H1N1 vírus, amelyre a legtöbb ember immunrendszere nem volt felkészülve, lényegében pár hét alatt elterjedt a világon. A Val De Reuil-i gyárban járvány idején képesek átszervezni a termelést úgy, hogy eleget tegyenek a megnövekedett igényeknek, a 2009-es járvány egyik legnagyobb tanulsága viszont az volt, hogy sokkal nagyobb koordinációra van szükség a vakcinák szétosztásánál.

Érdekes, hogy míg a 2009-es nagy influenzajárvány Európában szkeptikussá tette az embereket a hatóságokkal szemben, addig az Egyesült Államokban és Kanadában csak növelte az oltási fegyelmet, ami azt is jelenti, hogy Európa sokkal védtelenebb az influenzával szemben.

Magyarországon a kötelező gyerekkori védőoltások felvétele európai szinten is kimagasló, körülbelül az érintettek 99 százaléka megkapja a szükséges oltásokat. A felnőttek esetében az arány már nem ilyen jó. Sokan úgy utaznak el például egzotikus országokba, hogy nem kérnek orvosi tanácsot a megelőzési lehetőségekről. Mint ahogyan rengeteg idős cukorbeteg sem adatja be az influenza elleni védőoltást, pedig náluk életmentő hatása lehet a megelőzésnek. Az influenzaoltás nem lehet 99 százalékos hatékonyságú, mint a stabil vírusok, például a gyermekbénulás, a veszettség elleni védőoltások, viszont még mindig elég hatékony a szövődmények, a kórházi felvételek és a halálozás megelőzésében.

(A Sanofi meghívására és költségén vettünk részt a gyárlátogatáson.)