Ki az az elvetemült, aki így csinál gyereket?
A világ egy része ennek a kérdésnek a szellemében reagált arra az orvosi áttörésre, amely lehetővé tette a lombikbébi-eljárást. Azóta a mesterséges megtermékenyítés rutin beavatkozássá vált, több millió ember ennek köszönheti azt, hogy szülő lett, illetve, hogy megszületett, de a viták még nem csillapodtak a módszer körül. Ma negyven éve született az első lombikbébi.
Sok szülő gondolja úgy, hogy a gyereke nemcsak szép és okos, hanem különleges is. Louise Joy Brown szüleinek viszont plusz egy okuk volt ezt mondani, övék volt ugyanis a világ első lombikbabája. Lesley és John Brown már kilenc éve próbálkozott sikertelenül a teherbe eséssel, amikor 1977-ben találkozott az angliai Oldhamben élő szülész-nőgyógyásszal, Patrick Steptoe-val, és a kutatótársával, Robert Edwardsszal. A két szakember 1966 óta kereste a megoldást a minden hatodik házaspárt érintő meddőség kezelésére.
Brownék a nő méhkürtelzáródás okozta meddősége miatt egyik orvostól a másikig jártak, és utolsó szalmaszálba kapaszkodva döntöttek úgy, hogy alávetik magukat az új, kísérleti módszernek. A beavatkozás 1977. november 10-én történt meg az oldhami kórházban: a Steptoe által a nő szervezetéből kivett petesejtre Edwards egy Petri-csészében a férfi hímivarsejtjeit cseppentette, a megtermékenyült petesejt ezután a sejtosztódás bekövetkeztéig egy speciális oldatban nevelkedett. Az orvosok ezúttal változtattak addigi gyakorlatukon: míg korábbi kísérleteik során a méhbe való visszahelyezéssel körülbelül négy-öt napig, a petesejt 64 sejtre osztódásáig vártak, addig a megtermékenyült petesejtet most két és fél nap után visszahelyezték a méhbe.
A visszahelyezett petesejt sikeresen beágyazódott a méh üregében. Az ezt követő hetek és hónapok problémamentesen, de súlyos aggodalmakkal teltek, az orvosok ugyanis nem tudhatták, hogy nem csúszott-e hiba a beavatkozásba, ami miatt a baba károsodást szenvedhet. 1978. július 25-én, kilenc nappal a szülés várható időpontja előtt Lesley Brownnál vérmérgezés tünetei mutatkoztak, ezért Steptoe a császármetszéses szülés megindítása mellett döntött.
Louise Joy Brown, a világ első lombikbébije így 1978. július 25-én jött világra éjjel 11 óra 47 perckor, 2608 grammal.
Végre elhitték
Természetesen hatalmas volt az érdeklődés a kis Louise születése iránt, de ebbe a várakozásba – ma már talán nehéz ezt elképzelni – nagyon sok félelem is vegyült. Nagyon sokan meg voltak győződve ugyanis arról, hogy a világ első lombikbébije abnormális lesz, egy genetikailag tönkretett szörnyszülött, akin egész életében látszani fognak valahogyan a fogantatásának a körülményei. Néhány lap már a „Frankenbabák” érkezéséről cikkezett.
Ehhez képes az újszülött Louise pont úgy nézett ki, mint egy újszülött, rózsaszín volt és teli torokból sírt.
Negyven évvel ezelőtt nemcsak Louise Brown született meg, hanem mesterséges reprodukció gyakorlata is. A Brown család négy évvel később egy újabb kislánnyal, Natalie-val gyarapodott, aki megszületésekor már a negyvenedik lombikbébi volt.
A lombikbébi-eljárást (IVF, in vitro fertilizáció - szó szerint üvegben történt megtermékenyítés) kidolgozó Edwards és Steptoe 1980-ban megalapította a Bourn Hall Klinikát, a mesterséges megtermékenyítés első központját. Steptoe 1988-ban meghalt, Edwards a módszer kidolgozásáért nyolcvanöt éves korában, 2010-ben orvosi Nobel-díjat kapott, 2011-ben lovaggá ütötték. A kitüntetések idején már időskori demenciában szenvedett, nem élhette át az elismeréssel járó örömöt, 2013-ban ő is meghalt.
Ahhoz képest, hogy milyen szkepszissel és ellenállással fogadták a mesterséges megtermékenyítést, amikor a hatvanas években még csak egy kísérleti terep volt, igazán megdöbbentő, hogy mennyire elfogadottá és elterjedtté vált. Az elmúlt negyven évben több mint hatmillió gyerek fogant és született meg így, vannak országok, ahol a gyerekek 3-6 százaléka ezzel a módszerrel jön világra.
Kaptak hideget, meleget
„Az évszázad babája” azonban finoman szólva is megosztotta a közvéleményt negyven évvel ezelőtt. Louise Brown néhány éve beszélt arról, hogy a szüleinek nemcsak a hosszú gyerektelenség szenvedését kellett kiállniuk, hanem az emberek megvetését, dühét és támadásait is azok után, hogy végre gyerekük lett. A születésének óriási volt a visszhangja, de az ünneplés mellett gyűlöletkampány is indult a család ellen. Brown az önéletrajzában ír arról, hogy a szülei több zsáknyi levelet kaptak. Érkezett hozzájuk olyan csomag, amelyben piros, vért imitáló folyadékkal bevont levelek voltak, kaptak összetört lombikot és műanyag magzatot is néhány gyűlölködő sorral. Volt, aki felvetette, hogy egy lombikbébit a WC-csészében vagy egy akváriumban is lehetne tartani. Ezek után nem csoda, hogy Lesley Brown egy ideig félve lépett ki az utcára a babakocsival.
Brown a sajtóról sem írt túl elismerően a memoárjában.
A születésem mintha a legrosszabbat hozta volna ki az újságírókból. Pedig ez aligha volt egy olyan történet, amelyet szenzációhajhászásból kellett volna megírni.
A bulvárlapok lesifotósokat küldtek a kórházhoz, és még egy bombariadót is összehoztak, amiért evakuálni kellett épületet. A kórház folyosóin rendőrök sorakoztak fel, amikor John Brown megérkezett, hogy először lássa a lányát. Nem volt egyszerűbb a haza jutásuk sem: száz újságíró állta el az útjukat, amikor családként megpróbáltak haza menni a bristoli otthonukba. A Daily Mail állítólag 320 ezer fontot fizetett az első képért a babáról. Pont, mintha egy igazi royal baby érkezett volna.
Brownt negyven évvel később is utoléri a gyűlölködés, igaz, már nem postán feladatott levelekben, hanem internetes kommentekben, de ezen egész jól át tud lépni.
Bár a nyilvánosság érdeklődése teherként nehezedett a családra, a szülők egyfajta kötelességnek érezték, hogy beszéljenek a csodagyerekükről. Ez a hozzáállás Louise Brownnak is fontos, rendszeresen tart előadásokat a témában.
Azért a mennybe juthat
Az kódolva volt a rendszerben, hogy Louise Brown fogantatásáról és születéséről is határozott véleménye lesz az egyháznak is. Albino Luciano bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) a kórházi ágyából nyilatkozott a sajtónak, hogy elmondja: nincs joga elítélni a szülőket, amiért saját gyerekre vágytak, de figyelmeztetett arra, hogy az orvosoknak később majd nehezükre eshet feltartóztatni a tetteik következményeit. A bíboros fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy nem minden tudományos fejlődés válik az emberiség hasznára, és a lombikbébi-eljárás kapcsán valamiért a tömegpusztító fegyvereket hozta fel példaként. Az egyház viszont biztosította a kis Louise-t arról, hogy attól még bejuthat a mennyországba.
A katolikus egyház azóta is határozottan elzárkózik a mesterséges megtermékenyítéstől, és tartja magát VI. Pál pápa 1968-as enciklikájához, a Humana Vitae-hez, amely a helyes születésszabályozás irányelveit vázolta fel a katolikus híveknek, és amelyből többek között kiderül, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a katolikus egyház számára. Ebből az ellenállásból Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is kivette a részét tavalyi augusztus 20-ai szentbeszédében, amikor a lombikeljárást bűnnek, az abban résztvevőket pedig kvázi bűnösnek mondta.
Steptoe és Edwards elképesztő ellenszélben dolgozott. Neves biológusok és orvosok – köztük Nobel-díjasok – ítélték tudományosan értéktelennek, feleslegesnek és etikailag megkérdőjelezhetőnek a munkájukat. Nem kaptak anyagi támogatást sem, és Edwards egyik diákja elismerte, hogy a hatvanas években csak vonakodva csatlakozott a kutatáshoz, mert felkavaró volt számára látni, hogy a munkájukkal szembeni ellenségeskedés nagyságrendjét.
Louise Brown születése némileg áthangolta a közvélemény hozzáállását. Sokat segített például, hogy az emberek látták, hogy egy lombikbaba is ugyanolyan baba, mint a többi. Érdekes módon azok az újságok, amelyek korábban az emberi méltóság bukását vizionálták a mesterséges megtermékenyítés miatt, érzelgős babarajongóvá váltak. Ahogy a Guardian fogalmaz, a disztopikus jóslatok után a sajtót összezavarta az egésznek a normalitása.
A mesterséges megtermékenyítés mára rutinbeavatkozássá vált, módszereit továbbfejlesztették, az évente világszerte elvégzett több mint kétmillió kezelésből félmilliónál több újszülött jön a világra. Az eljárás Magyarországon is rutinbeavatkozás, az első hazai lombikbaba 1988-ban született meg, azóta évente mintegy 2000 gyereknek adnak a módszer segítségével életet.
Louise Brown néhány éve nyilvánosan is lerótta a tiszteletét a szülei bátorsága előtt. 2013-ban, egy évvel az édesanyja, és több évvel az édesapja halála után a húgával, Natalie-val egy fát ültetett a szülei tiszteletére annak a kórháznak az udvarán, ahol az IVF-technikát először kidolgozták. Brown úgy véli, hogy a szülei úttörő szerepe tulajdonképpen csak egy mellékterméke volt annak, hogy nagyon szerettek volna családot.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A lombik vallásos alternatívájában csak hinni lehet, bizonyítani nehéz
Az egyház ajánlja, a nőgyógyászok és a meddőségi szakemberek viszont nem igazán veszik komolyan azt a természetes fogantatást elősegítő módszert, amelyet most a lombikeljárást elítélő Veres András püspök emelt be a közbeszédbe. Mi a NaProTechnológia, és ha olyan sikeres, mint azt hívei állítják, miért ez a kétkedés?
Ünnepeltek voltak, mára bűnösöknek nevezik őket
Miközben még mindig csak találgatni lehet, hogy Veres András püspök kirohanása nyomán miként szigoríthatják Magyarországon a lombikprogramok szabályait, mi megkerestük az első sikeres beültetést elvégző orvoscsapat egyik tagját. A most a Pécsi Tudományegyetemen rektor Bódis József elfogadhatatlannak tartja a páciensek megbélyegzését, és észérveken alapuló társadalmi párbeszédet sürget.
