Nem lehet azt mondani, hogy Michelle Obamától lett volna hangos a sajtó, miután férjével, Barack Obamával nagyjából két évvel ezelőtt kiköltözött a Fehér Házból, és átadta a terepet Donald és Melania Trumpnak. Mindketten visszavonultak a nyilvánosság elől, bármennyire is igényt tartott volna a publikum a társaságukra. Ennek viszont vége, Michelle Obama rocksztárként tért vissza azzal, hogy megírta a memoárját, amely mától magyarul is olvasható.

Az elmúlt hetekben pedig arról is meggyőződhettünk, hogy Michelle Obamából szórakoztatóipari tényező lett, miután a könyvet népszerűsítő fellépéseire úgy kapkodták el a több ezer dolláros jegyeket, mint egy Beyoncé-koncertre. Az Így lettem (Becoming) című életrajzból a november 13-i angol nyelvű megjelenése óta több mint kétmillió példányt adtak el az Egyesült Államokban és Kanadában, ezzel már most 2018 legnagyobb példányszámban eladott kötete.

Könyvbemutatót általában könyvesboltokban, kávézókban, esetleg színházakban bonyolítanak, de Michelle Obama más kategória: ő tízállomásos turnéra indult a világsztárok koncertjeit szervező Live Nation lebonyolításában, és több tízezres sportcsarnokokat töltött meg.

Szóval, mi ez a rajongás?

AFP / Nicholas Kamm

Barack Obama első választási kampánya idején még úgy tűnhetett, hogy Michelle Obama jelenléte és a személyisége inkább hátráltatja, mint elősegíti a férje elnöki ambícióit. Túl nyílt volt, túl magától értetődő, túl őszinte – a politika pedig ezt csak egy adott pontig tolerálja. Nyolc évvel később viszont ő volt a legfényesebb csillag a demokrata táborban, olyannyira, hogy sokan azért könyörögtek, ne first ladyként, hanem egyenesen elnökként térjen vissza.

Most azonban úgy tűnik, hogy elsősorban önmagaként tér vissza.

Az elsők tűzpróbája

Az életrajza természetesen azért érdekes, mert élete 54 évéből nyolcat first ladyként töltött, ami így a 21. században egy lehetetlenül abszurd pozíció, egy olyan állás, amely hivatalosan nem is létezik, cserébe rengeteg erőfeszítéssel, rendelkezésre állással és folyamatos reflektorfénnyel jár, ami Michelle Obama esetében nagyon sok ítélkezéssel is párosult, lévén ő volt az első afroamerikai first lady. Ma már nehéz nem kedvelni, sőt tömegek szeretik Michelle Obamát és rajonganak érte, de talán még mindig nem tudatosult sokakban, mennyire jól kezelte ezt a helyzetet, és milyen keményen dolgozott – hiszen az egészet könnyedén, már-már szórakoztatóan csinálta.

Egy nem szokványos július 4.

HVG könyvek

A memoárból kiderül, hogy ez azért nem volt ennyire egyszerű.

Komoly erőpróbát jelentett és alázatra késztetett, felemelt és porba sújtott – időnként mindezt egyszerre

– írja az előszóban.

Ami talán a legtöbbet hozzáadott a népszerűségéhez, az az, hogy ebben a szerepben is végig nagyon emberi maradt. A könyvéből pedig az is kiderült, hogy bár sok minden volt az eddigi élete során – fekete diák fehér hallgatók között, jogász, feleség, agyonhajszolt anya, first lady – valahogy minden szerepében volt valamiféle következetesség, amelynek köszönhetően önmaga maradhatott.

A 2004-es amerikai szenátusi kampány egyik pillanata

HVG könyvek

De ez az önazonosság komoly össztűz alá került, ahogy beköltöztek a Fehér Házba.

Miután vonakodva ugyan, de közszereplővé váltam, piedesztálra emeltek a világ legbefolyásosabb nőjeként, ám meg is hurcoltak, mint dühös fekete nőt.

Mindent megkérdőjeleztek vele kapcsolatban, még azt is, hogy nő-e vagy férfi. A méltóság és a tartás előbb-utóbb feltűnik egy ilyen mérgező közegben, márpedig Michelle Obama ezekből tényleg jelesre vizsgázott.

via GIPHY

Lehet-e ennél intimebb?

Az önazonossága ugyanakkor olyan magabiztosságot ad neki, amelynek néhány különösen őszinte bekezdést köszönhetünk a könyvben. A híroldalakon már végigment, hogy Michelle Obama nyíltan beszél arról, hogy párterápiára jártak a férjével, hogy a lányaik mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. De ugyanígy kibomlik az imposztor-szindrómája is, a rengeteg kétség, hogy vajon helye van-e az elit iskolákban, hogy vajon randizzon-e a Barack nevű jóképű kollégával, hogy vajon a szülés után dolgozzon-e vagy sem, hogy mennyire álljon bele a férje politikai ambícióiba, hogy a Fehér Házba költözéssel mennyire rontja el a lányai gyerekkorát.

Az Obama-lányok haza érkeznek az iskolából

HVG könyvek

És akkor olyan cukiságokat is elrejt a szövegben, mint hogy az első csókját (mármint nem Barack Obamával) telefonon szervezte meg: „Nem emlékszem, melyikünk vetette fel, hogy az egyik délután találkozzunk a házunk előtt, és próbáljuk ki a csókolózást, de nem finomkodtunk – semmi szégyellős kertelésre nem volt szükség. Nem azért mentünk, hogy »együtt lógjunk« vagy »sétáljunk«. Hanem, hogy csókolózzunk. És mindketten ezt akartuk.”

Vagy, hogy mennyire összehaverkodtak Erzsébet királynővel, miután megállapították, hogy mindkettejüknek fáj a lábuk a szép, ám kényelmetlen cipőkben, és ebbe a sorsközösségbe még egy olyan protokollszegés is belefért, hogy átkarolja az uralkodót. „Ha nem is cselekedtem helyesen a Buckingham-palotában, de legalább emberi gesztust tettem” – írja a könyvben.

Hosszú távú hatás

A szerepébe nemcsak belerázódott, hanem egyre befolyásosabb is lett benne – mégpedig a maga módján, ami szintén nem egy egyszerű feladat. Michelle Obama egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy képes volt vezérkari anyaként (mom-in-chief) fellépni, és a saját anyasága vezérelte a gyerekek érdekében indított projektjeit, amely így erős hitelességet adott nekik. Míg Barack Obama az egészségügyi reformot próbálta átverni a Kongresszuson, addig Michelle Obama kertészkedéssel és a mozgás népszerűsítésével próbálta meg egészségesebbé tenni az amerikaiakat. Az egészségügyhöz egy anya perspektívájából közelített, és ez szimpatikussá tette az erőfeszítéseit.

A Fehér Ház konyhakertje mint az egészséges életmód szimbóluma

HVG könyvek

Apropó erőfeszítés.

Az üvegplafon áttörése, amit az első fekete first ladység jelentett, néhány maradandó érzelmi sérüléssel is járt. Michelle Obama többször beszélt arról, hogy annak ellenére, hogy nyolc évig keményen dolgozott ebben a feladatkörben, a bőrszíne miatt sokan még mindig nem látják annak, aki. Mert nevezték majomnak, bírálták a kinézetét, megkérdőjelezték a nőiségét. És Michelle Obama – emiatt is – nem győzte tudatosítani a világban, hogy a nők naponta elviselik ezeket az „apró vágásokat”, mégis minden alkalommal felállnak.

Mi magunk provokációnak minősülünk

– írja a könyvben, és elismeri azt is, hogy nem hitte el, hogy a férje nyerhet. „Végül is Barack fekete férfi az Egyesült Államokban” – sűrítette egy mondatba az okokat. De persze attól sem lett egyszerűbb a helyzet, hogy Barack Obama végül nyert.

AFP

Már rájöttem arra is, hogy engem más mércével mérnek majd. A Fehér Ház első afroamerikai first ladyjeként alapból „más” voltam. Ha fehér elődeimnek látatlanban meg is előlegeztek valamiféle bizalmat, tudtam, hogy valószínűleg ez velem nem lesz így. A kampány buktatói során megtanultam, hogy jobbnak, gyorsabbnak, okosabbnak és erősebbnek kell lennem, mint addig bármikor. Ki kell érdemelnem a jóindulatot.

Tíz évvel az után, hogy a férjét beiktatták az Egyesült Államok 43. elnökeként, Michelle Obama nemcsak a jóindulatot, hanem a rajongást is kiérdemelte. Úgy vált példaképpé, hogy közben zsigerileg emberi maradt. Az biztos, hogy sokakat kiábrándított azzal, hogy nem akar politikus lenni, elnök pedig végképp nem – ezt nagyon határozottan állítja. Cserébe viszont Michelle Obamaként olyan morális emelvényről beszélhet, amiről sok más elnök csak álmodhat.

Michelle Obama: Így lettem

Az Egyesült Államok egykori first ladyjének személyes, átütő erejű és inspiráló önéletrajza Michelle Obama, jelentős ügyekkel fémjelzett és eredménye...

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: