Az igazi édes élet vele kezdődött Budapesten. Természetesen voltak sütemények és cukrászok előtte is, lettek nagyszerű mesterek, helyek azóta is. De ez más: fogalom, önálló identitás. A 160 esztendős történet és a hagyomány kultúrát teremtett. Időutazzunk kicsit csöndes téli estén.

A cukrászdai hangulat egyik legsikerültebb megörökítője a Kosztolányi Dezső és Molnár C. Pál művészkettős. Kosztolányi mesterembereket ábrázoló cikksorozata 1926-28 között jelent meg a Pesti Hírlapban, majd 1929-ben egy csinos kötetben Molnár C. Pál kiegészítő rajzaival. Cukrász-modelljét a Gerbeaud-ból merítette, s a következőképpen látta az akkori hangulatot:

„A cukrászda nagytermében mindössze két férfi, két kisgyerek ül és hat nő. Derék apák ozsonnáztatják fiaikat, akik könyökig vájkálnak a krémesek, szerecsenfánkok, habtekercsek gyönyörében. A nők álmatagon könyökölnek a márványasztalkákra. Előttük ezüstkannában tea párolog. Mindnyájan kivétel nélkül cukortalan teát isznak. Merengve gondolnak negyvenhat kilójukra, az uszodamérlegre, a korszépség eszményére. Olykor előveszik kézitükrüket, az orrukat puderezik, a szájukat pirosítják, majd egy kanálka keserű levet hörpintenek, minek folytán a szemlélőben azt a benyomást keltik, hogy a teát rizsporral élvezik s hozzá időnként egy kis festékrudat harapdálnak. Én a cukrásszal a háttérben beszélgetek, halkan, hogy a vendégek meg ne hallják.

- Mondja, miért nem esznek a hölgyek?

- (Suttog.) Nem mernek. Félnek.

- Mitől?

- A habtól, a krémtől, a csokoládétól. Mindentől.

- És mégis ide járnak? Ide, ahol annyi a kísértés… Látja, ez az igazi hősiesség.”

Az édességtől való óvakodással azért többnyire úgy jártak a hölgyek, ahogy Éva az almával... Mert bárminek ellent lehet állni, de (ekkora) csábításnak nem. A Gerbeaud 160 éve újabb és újabb süteménycsodákkal jön elő, miközben rendre „újraolvassa” a régieket is. A cég története, a teljes história könyveket tölthetne meg, ebből egy-két epizódot emelünk ki.

Millennium és modernitás

„Nézzünk be” az 1896-os Millenniumi Kiállításra, ahol a cég nagy területen és kb. 10 cukrász és segítő felvonultatásával mutatta be a csokoládékészítés minden fázisát. A Nagy Iparcsarnok északi bejárata mellett volt az alkalmi Gerbeaud csokiüzem, melynek technikai felszereltsége is kivívta a látogatók csodálatát. Akkoriban még csodaszámba ment ugyanis a 12 lóerős villanymotor, mely a kis üzemet működtette, és amelyet a svájci J. & R. cég szállított. A gyártó hosszú távú kapcsolatban lehetett a Gerbeaud céggel, mert a 20-as évek nagy fejlesztéseinél is innen szállították a cukrászdai gázüzemű sütőkészüléket.

Ha a látogatóknak a gyártási minta kóstolása kevés volt a finomságokból, akkor a kiállítás területén már 10 éve működő Royal Gerbeaud Pavilonban válogathattak a teljes süteménykínálatból (az 1885-ös kiállítás Király Pavilonját bérelte Gerbeaud úr nyári helyiségként – évtizedekig hatalmas sikerrel). Erre az alkalomra egy kis árjegyzékfüzetet is kiadtak a legkelendőbb cukorkák és sütemények felsorolásával. A füzetben még mindketten szerepelnek: Kugler Henrik – Császári és Királyi Czukrászda, Gőzcsokoládégyár, illetve Gerbeaud Successeur (Utód) – Budapest, Gizella tér, illetve Városliget címekkel. A csomagolásokon is így volt jó darabig.

A prospektusban remek kis rézmetszet ábrázolja mindkét üzletet a borítók belső oldalán, illetve a hátlapon látható Gerbeaud Emil védjegyének metszete, melyen őrangyalok vigyázzák a címerkellékeket. Az árakról nem szólunk, mert oly sok év után nincs mihez hasonlítani. A termékek felsorolása és a kínált szolgáltatások azonban érdekesek. Ajánlanak például csokoládékat ½ kg-os csomagokban, kakaóport dobozban, pasztillákat, teákat. Különlegességeket: aranyozott macskanyelvet, kávéhabot, kakaóhabot, állatalakos, magyar királyos csokikat, konyakos bonbonokat, erdélyi mézbonbonokat stb. A torták választéka is pazar éppúgy, mint a süteményeké. S bizony voltak úgynevezett kísérő ajánlatok, mint például bonbonierek atlaszból, porcelánból, bronzból, fényezett fából, ezüst és arany készlet egész „Büffethez”, bálok és estélyek részére. A rendezvényekre ajánlott kínálatban halak (szezon szerint), vadak, aszpikos sonka, pástétomok (tengeri rákból, vadból, libamájból stb.), Orosz saláta, szendvicsek és ínyenc falatkák, illetve asztali- és csemegeborok. A küldeményt mindenhova (külhonba is) országban porto és vámmentesen szállították. A szállító dobozkákból a múzeumok sokfélét őriznek.

Művészet és leltár

A Gerbeaud történetében minden apróság, minden fennmaradt emlék azt a gondosságot és szinte művészi kivitelezést tükrözi, amely igazán megalapozta hírnevét. A művészetek szeretete végigkísérte Gerbeaud Emil és családja életét. Ennek legfőbb bizonyítéka egy katalógus, egyféle leltár, melyben a Gerbeaud-hagyaték árverezésekor sorolták fel a cukrászda feletti emeletek, a család lakása kincseit. Amikor Gerbeaud Emilné (Ramseyer Esther) 1940-ben, 87. éves korában elhunyt, az igen nagyszámú örökös feltehetően nem akarta széthordani a családi otthon kincseit, így a M. Kir. Postatakarékpénztár 4 napon keresztül tartott árverést.

A katalógus előszavából a tárgyak csoportosítását sem lehet itt felsorolni, oly szerteágazó, köszönhetően a családfő ízlésének és válogatásainak. A porcelánok minden nemesebb fajtája (200 éves kínai, különleges sevresi, herendi, meisseni stb.) a bútorok, keleti szőnyegek és antik festmények mellett. A sajtó és az „úri világ” hetekig ezzel az eseménnyel foglalkozott. A feleségek és a gyerekek pedig fogyasztották tovább rendületlenül a cukrászda csodálatos csemegéit…

A felvillantott képek csak egészen apró morzsái a nagyszerű Gerbeaud hagyatéknak, melynek részletes feldolgozása még várat magára.

A szellemi és tárgyi gazdagság jelentőségét leginkább Eszterházy Péter fogalmazta meg még a 150. évfordulón: „A Gerbeaud a hagyomány maga, vagyis egyszerre emlékezik a saját múltjára, és találja ki, ettől nem függetlenül, a jelenét. A kelet-európai történelemben ritka egy ilyen régi, hosszú életű intézmény, mert ritka a folyamatosság. Ez a Gerbeaud különlegessége, kulturális raritása és nagy esélye.”

Megjegyzés: CNN Travel video: itt . S ha nem is a Gerbeaud-ból, de egy dobostorta recept: itt

(Teljes cikk. HVG Gasztro&Utazás téli különkiadvány)