szerző:
Vándor Éva

Minden idők egyik legbizarrabb sporteseménye volt az az 1973-as teniszmeccs, amelyet az akkor a pályája csúcsán lévő Billie Jean King a fénykorát már kiélvező, és inkább csak a szerencsejátékban – és persze a nőgyűlöletben – örömét lelő Bobby Riggs ellen vívott. Forradalom volt vagy show-műsor? Ma is nehéz eldönteni.

1973. szeptember 30-án kilencvenmillió néző nézett végig egy teniszmeccset csak azért, mert az nem a teniszről szólt. Billie Jean King és Bobby Riggs összecsapása a nemek harcaként vonult be a történelembe – és most egy azonos című, Magyarországon az HBO-n látható filmnek köszönhetően egy kifejezetten szórakoztató, a téma súlyát poénokkal enyhítő történet lett belőle Emma Stone és Steve Carrell főszereplésével. Az viszont az érzelmi szálakkal alaposan bonyolított filmből is kiderül: Billie Jean Kingnek nem azt kellett bebizonyítania, hogy jó teniszező (összesen 39 Grand Slam-bajnoki címe erre több mint elég bizonyíték), hanem azt kellett kiharcolnia, hogy nőként komolyan vegyék. A rikító színekben pompázó, füstös hetvenes években ugyanis ez alapvetően nem nagyon jöhetett szóba. Ez az a kor volt, amikor még szabadon teret lehetett adni a nők megvetésének, amikor a szeximus annyira benne volt a mindennapok szövetében, hogy észre sem lehetett venni.

A teniszpályán pedig végképp nem vették komolyan őket – sem emberileg, sem szakmailag, sem anyagilag. Hogy miért? A profi teniszezőket szövetségben összefogó Jack Kramer szexista érvei szerint:

  • mert a nézők szívesebben nézik a férfiak játékát
  • mert a férfiak a családfenntartók, ezért több pénz jár nekik
  • mert a női teniszezők nem olyan jók, mint a férfiak, nincs vita.

Ezt az érvrendszert próbálta meg szétverni Billie Jean King, akinek az eltökéltségéhez nagy valószínűséggel hozzájárult Kramer leereszkedő, atyáskodó hozzáállása. Az ő megvetése adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy King a mindig határozott Gladys Heldman (Sarah Silverman) irányításával megalapítsa a nők tenisztornáját, és saját kezébe vegye a sorsát.

©

Bobby Riggs kontra feminizmus

Az ellentétes oldalon ott van a kor másik jellegzetes figurája, Bobby Riggs – a saját jellemzése szerint egy hímsoviniszta disznó. A negyvenes évek teniszsztárja volt, megnyerte Wimbledont, háromszoros US Open-bajnok, a hetvenes évekre viszont leginkább két téma kötötte le a figyelmét: a szerencsejáték és a hímsovinizmus. Ő volt az, aki nemcsak hitte, hanem hangoztatta is, hogy a nő helye a konyhában és a hálószobában van, semmiképp sem a sportpályán.

©

1973 májusában Riggs 6-2, 6-1-re alázta meg a visszafogott, vallásos és konzervatív – vagyis sok mindenben Billie Jean King ellentétének számító – Margaret Courtot, az akkori világelsőt, de ez csak az előjáték volt: ő Kinget akarta legyőzni, mert ezzel nemcsak generációjának a legjobb női teniszezőjét, hanem a feminizmust is legyőzte volna.

©

King pedig – bár először visszautasította Riggs felkérését – Court veresége után kötelességének érezte a korrigálást. Mivel egy több mint 45 évvel ezelőtti történetről van szó, talán nem spoilerezzük el, hogy sikerült neki.

Azt gondoltam, ötven évvel visszavet minket az időben, ha nem nyerem meg azt a meccset. Tönkretennék a női tenisztornát és minden nő önbecsülését

– indokolta akkor a döntését. Vagyis úgy ment ki a pályára, hogy közben az egész női nem iránti felelősség nyomta a vállát: show-műsornak indult, de minden szervájában, minden röptéjében az egész női nemet képviselte. Márpedig nehéz csak egy teniszezőnek lenni, amikor az emberiség felének a sorsát kell az embernek a vállára venni.

Retró szexizmus, masszív homofóbia

King és Riggs meccse a feminizmus és a hímsovinizmus összecsapása lett, a filmből felsejlő korrajz pedig megmutatja, milyen sokat is jelentett ez az epizód – nemcsak a tenisznek, hanem úgy általában az amerikai társadalomnak, amelyben teljesen elfogadott volt, hogy a férfiak a nők megalázására és alárendelésére alapozzák az életüket és a karrierjüket. (Igaz, elnökválasztási kampányban ez még most is bejön.)

A korabeli jelenetek és párbeszédek ugyanakkor csak elsőre tűnnek ma anakronisztikusnak – az azóta aktivistaként is hírnevet szerző Billie Jean King lényegében ma is azért harcol, amiért 45 évvel ezelőtt, mert még mindig van miért harcolni.

Mint ahogy az is kiderül, hogy egyszerre nem lehet mindenért harcolni, hogy a társadalom csak bizonyos pontokon enged, más pontokon bekeményít. King felemelhette a hangját, ha a nők fizetéséről volt szó – és ezzel is nagy kockázatot vállalt, de csendben maradt, ha a melegjogok volt a tét, noha mindkettőben érintett volt. A saját leszbikusságát már befutott teniszezőként felismerő King 1973-ban még nem állt készen ennek a felvállalására – más kérdés, hogy még akkor sem, amikor akaratán kívül bújtatta elő az egykori partnere, Marilyn Barnett a nyolcvanas években. Barnett 1981-ben perelte be az expartnerét arra hivatkozva, hogy jár neki King vagyonának egy része. A pert elveszítette ugyan, de közben kiadta Kinget, aki ezzel rengeteg támogatást elveszített. Barnett később öngyilkosságot kísérelt meg. A Nemek harcában ez a szál már nincs kibontva, az ügy bonyolultsága és traumája szét is feszítené az alapvetően vígjátékként működő filmet. A coming out fojtogató félelme viszont nagyon is átjön, és felvillannak annak az útnak a megpróbáltatásai, amelynek a végén aztán Billie Jean King az LMBT+ közösség egyik legbefolyásosabb szószólója lett.

A most a hetvenes éveiben járó egykori teniszsztár egy interjúban elmondta, hogy egészen 51 éves koráig nem volt kibékülve a saját leszbikusságával, részben az erős szégyen miatt, amit az emberek – az ő szülei is – a homoszexualitással társítottak, és rengeteg terápia kellett, hogy ide eljusson.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

‪Royal Box Ready. #Wimbledon ‬#saturday #royalbox

Billie Jean King (@billiejeanking) által megosztott bejegyzés,

A nő helye

Ebből a szálból is kitűnik, hogy a Nemek harca olyan, mint egy időgép. A hetvenes éveket nemcsak a szemet kápráztató divat hozza vissza nagyon érzékletesen – mustársárga pulóverek, szemtelen miniszoknyák, bátor szemüvegek és a cigarettafüstbe vesző drámai frizurák (akkor még menő volt, hogy a női tornát egy dohánygyártó, a Virginia Slims támogatta) –, hanem a fullasztó társadalmi keretek és korlátok is. Ebben a közegben a magánügy és a közügy egyszerre szórakoztató és elkeserítő ütközését hozta a nemek harcaként brandelt teniszmeccs.

Hímsoviniszta disznó a szőrös lábú feminista ellen

– hangzik el a filmben a címlapokra kívánkozó mottó.

Forradalom vagy show-műsor? Polgárjogi harc vagy egy unatkozó exbajnok kísérlete a szerencsejáték-függésének a finanszírozására? Pont ez a nehezen megragadható lényeg tette ellenállhatatlanná a meccset: úgy szórakozunk rajta, hogy közben mellbe vág a komolysága.

©

És talán az idők változását jelzi, hogy miközben a poénokon nevetünk, valahol fárasztó nézni azt, hogy Riggs szánalmasan próbálja igazolni a saját fontosságát a férfi felsőbbrendűség karikatúrájaként, mint ahogy azt is, hogy King az évszázadokon át bevált túlélési stratégiát alkalmazza: mosolyog, miközben a körülötte lévő férfiak semmibe veszik, és megpróbálják visszaküldeni a konyhába vagy a hálószobába.

Ezen is nevetünk, de érezzük, hogy Riggs komolyan gondolja. És ezért nem volt mindegy, hogy King nyer-e vagy veszít: sokat elárul az esemény jelentőségéről, hogy bár karrierje során összesen 39 Grand Slam-bajnoki címet gyűjtött össze, mégis a Riggs elleni meccsét tartják élete legnagyobb győzelmének.

Billie Jean King már a legendás meccs előtt sokat tett a női egyenjogúságért: elfogadtatta, hogy a nőknek lehetnek más ambícióik is, mint a gyerekszülés, benne volt a profi női tenisztorna megszületésében, alapítványt és magazint hozott létre a női sport népszerűsítésére. Nők teljes generációjával értette meg, hogy kérhetnek többet, mert többet érdemelnek. Mégis, az első, ami sokaknak a mai napig beugrik róla, az, hogy ő volt, aki alázatra kényszerítette Bobby Riggst. És bár ebből rengeteg tanulságot le lehet vonni, Billie Jean King feminizmusa nem a nemek harcáról szól, hanem a nemek egyenlőségéről, miközben Bobby Riggs az alá- és fölérendeltség status quójáért küzdött, nem véletlenül mondta azt Margaret Court legyőzése után, hogy

kétséget kizáróan bebizonyítottam, hogy a férfi a felsőbbrendű lény.

És ezt a narratívát Billie Jean King győzelme megrengette ugyan, de nem tudta teljesen felülírni. Persze, lehet azt mondani, hogy ez a győzelem jelképes volt – ezért emlegetjük még ma is, és ezért készült film belőle –, de a nemek harcát aligha döntötte el, pont azért, ami Billie Jean Kingtől is elhangzik a filmben: ő nem azt akarta bebizonyítani, hogy a nők jobbak, mint a férfiak, hanem azt a feltételezést akarta kikezdeni, hogy a férfiak jobbak, mint a nők, csak azért, mert ők férfiak.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Egyre több hackertámadás éri a németországi kritikus infrastruktúrát

Egyre több hackertámadás éri a németországi kritikus infrastruktúrát

Ez már több mint véletlen: riasztott az Apple órája, mentőt hívtak, ez mentette meg az életét

Ez már több mint véletlen: riasztott az Apple órája, mentőt hívtak, ez mentette meg az életét

Rengeteg embertől válik meg a Magyar Posta

Rengeteg embertől válik meg a Magyar Posta

Ezt a nyarat sem ússzuk meg a 4-es 6-os felújítása nélkül

Ezt a nyarat sem ússzuk meg a 4-es 6-os felújítása nélkül

A Gazprombank zárolta a venezuelai állami olajcég számláit

A Gazprombank zárolta a venezuelai állami olajcég számláit

Érdekes kijelentést tett az LG, mi lesz így az összehajtható kijelzős okostelefonnal?

Érdekes kijelentést tett az LG, mi lesz így az összehajtható kijelzős okostelefonnal?