A kormány minden erőfeszítése ellenére igény mutatkozik a gendervitára. Mi mással magyarázható, hogy az egyik életmódblogger Facebook-posztja alatt napok óta pezsegnek a kommentek, miután sarkos véleményt nyilvánított a férfi és női szerepekről, illetve az apai és anyai feladatkörökről. A Facebookon nagyjából százezer követővel rendelkező LifeTiLt Blog szerzője a mansplaining klasszikus eszközeivel próbált meg választ találni arra a kérdésre, hogy a nők
Miért akarják azt az életet élni, amit a férfiak, miért akarnak hasonló bánásmódot, miért akarnak egy olyan életet, ami nemükből adódóan egyértelműen nem nekik lett kitalálva?
A posztolót az késztette az eszmefuttatásra, hogy néhány napig otthon maradt a kisfiával, és így első kézből tapasztalhatta meg, hogy mit jelent gondoskodni egy gyerekről. A mondataiból ítélve ez abszolút pozitív élmény volt számára, különösen, ha összehasonlítja azokkal a napokkal, amelyeket munkával tölt.
Minél többet vagyok itthon a fiammal, annál inkább ezt az életet szeretném élni. Simán itthon maradnék, és hagynám a francba a munkámmal járó összes szarságot.
Etetek, altatok, kaját csinálok, játszunk, tisztába teszem naponta 5x és a nap végére azt érzem, hogy egyáltalán nem vagyok stresszes és teljesen kiegyensúlyozott napom volt, és nem utolsósorban teljesen fel vagyok töltve szeretettel. Azzal a szeretettel, amit a fiamtól kapok egész nap. Nem mondom, hogy nincsenek nehezebb napok, de még az itthon töltött legszarabb nap is sokkal jobb, mint azok a napok, amit munkával töltök.
Ezek után feljogosítva érezte magát, hogy feltegye a kérdést, amelyre jelenleg Orbán Viktor is lázasan keresi a választ:
Nem értem a nőket, mit akarnak.
A blogger erősen énközpontú válasza arra fut ki, hogy „érthetetlen és felfoghatatlan” számára, hogy a nők miért akarnak férfiak lenni, „főleg annak tükrében, hogy itthon a gyerekkel mennyire jó, mennyire nyugis, mennyire kiegyensúlyozott és mennyire boldog élet vár és van is itthon”.
A végkövetkeztetést pedig egészében idézzük:
Ha én nő lennék, akkor baromira elég lenne nekem a család és hogy gyereket nevelhetek. Így, hogy férfi vagyok, szeretném ezt az életet élni, de nem tudom, mert el kell tartanom a családomat, ha akarom, ha nem akarom.
És végtére is ez így van jól. Jó ez így nekem is, és a feleségemnek, Reninek is.
Csak egyet nem értek továbbra sem.
Miért akarják a nők a férfiak életét élni, amikor a női élet teljesen rendben van?
Talán megjósolható volt, hogy a kommentelők is beszállnak a válaszkeresésbe, amit meg is tettek, különösen életszagúvá téve így a gendervitát.
A reakció sem maradt el. A szerző tanulságosnak ígérkező emberkísérletbe kezdett, és úgy döntött, hogy harminc teljes napig ő foglalkozik a gyerekkel, hogy hiteles képet alakítson ki a feladat nagyságrendjéről. És a feleségén keresztül is bepillantást nyerhettünk a fejleményekbe, ő azt írja, hogy a második nap után egyre több benne a kérdés.
Gyűlnek a mosatlanok a konyhában, és szerintem nem tudja, hogyan kell bekapcsolni a mosogatógépet. A héten át kéne húzni az ágyakat, s mikor ezt megemlítettem, megkérdezte, muszáj-e pont ebben a 30 napban? Halkan megjegyeztem, hogy 2 hetente szoktam.
Ezek után kijelenthetjük, hogy az egyik legizgalmasabb társadalmi valóságshow-nak lehetünk tanúi a következő napokban.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
