szerző:
Sándor Anna

Kevés gyerekjáték váltott ki annyi indulatot, mint ez a műanyag baba. A ma 60 éves Barbie-t a kritikusai felelőssé teszik a kislányok testképzavaraiért, nyílt szexualitással vádolják, az ostoba szőke prototípusát látják benne. Pedig amikor tervezője egy felnőtt nőt formázó babát adott a kislányok kezébe, azt akarta, hogy az önálló, sikeres nő szerepmodelljét testesítse meg.

Valószínűleg nagyon kevés lány mondhatja el magáról a fejlett országokban, hogy soha nem volt Barbie-ja, vagy legalább valamilyen Barbie-t utánzó babája. És kevés gyerekjáték létezik, amelyik ilyen ellenmondásos jelenséggé nőtte volna ki magát, mint ez a 29 centis, műanyag divatbaba. A pedagógusok, orvosok évtizedek óta kritizálják természetellenes testarányait, a feministák pedig káros női mintát látnak benne. Ennek ellenére Barbie 60 éve vezeti a kislányok karácsonyi kívánságlistáit, és legalább annyira felismerhető brand a világ bármely pontján, mint a Coca-Cola vagy a McDonald’s.

©

Barbie-nak saját Instagram- és Twitter-oldala van, és fodrász, stylist, sminkes és fotós "kíséri", bármerre jár szerte a világon. Egész univerzum épült köré, amelynek részeként a számtalan magazin, animációs sorozat és film után 2020-ra ígérik az élőszereplős filmet is Margot Robbie főszereplésével.

Ez persze nem meglepő egy olyan játék esetében, amelyet születése óta személyiségként kezel a gyártó cége, a Mattel is. Mert Barbie-nak saját élete van, sőt, a cég tervezői szerint az önállóan sikeres nő modellje a kislányoknak. Ennek szellemében Barbie több mint 125 karriert elindított már: láthattuk például orvosként, űrhajósként, katonaként, állatorvosként, nővérként, pilótaként, teniszezőként, és persze színésznőként, énekesnőként is. Sőt 2004-ben indult az Egyesült Államok elnökének is. Az évforduló alkalmából a Mattelnél megerősítették:

Már a születésekor cél volt, hogy a baba azt közvetítse a kislányoknak: bármi lehet belőlük. És 1959-ben ez egészen radikális ötletnek számított.

A szélsőségesen konzervatív ötvenes évekre gondolva ez még igaz is, csakhogy a babához kezdettől fogva hozzátartoztak olyan külsőségek, amelyek folyamatosan visszatetszést keltettek, illetve tulajdonképpen Barbie lett az üresfejű szőke nő műanyag megtestesülése. Elég csak arra gondolni, hogy a legnépszerűbb babák között ott találjuk a napbarnított testű Malibu Barbie-t és a hollywoodi csillogásban tobzódó Barbie szupersztárt – akik ugye csak szórakozni akarnak. A cég legnagyobb példányszámban elkelt babája pedig az 1992-es Totally Hair Barbie volt, amely mindössze annyit tudott felmutatni, hogy bokáig ért a haja.

Barbie öltöztetése emellett több mint 70 nagy nevű divattervezőt ihletett meg, köztük Yves Saint Laurent-t, Diort és Armanit is. Sőt, egy babát Andy Warhol is tervezett. A legtöbbet, 302 500 dollárt 2010-ben fizették Barbie-ért. Az a baba Stefano Canturi ékszertervező közreműködésével készült, és a nyakékét egy különösen ritkának és drágának számító, rózsaszínű Argyle-gyémánt díszítette. A pénzt egyébként rákkutatásra ajánlották fel.

Barbie eladási statisztikái amúgy sem rosszak, jelenleg 150 országban évente 58 millió babát adnak el, és akkor a kiegészítőkről még nem is beszéltünk. 1959-es debütálása óta pedig körülbelül egymilliárd baba talált gazdára. A Mattel évről évre több új verziót dob piacra, ITT például megnézheti, hogy melyik volt a menő abban az évben, amikor ön született.

A ma hatvan éves Barbie örökifjú, ránctalan tökéletessége és idealizált világa alsó hangon is kislányok sok tízmillóinak életére volt hatással, és befolyásolta azt is, hogy a mindenkori társadalom hogyan tekint a lányokra és a nőkre. Ugyanakkor ha maradéktalanul igazak lennénk a vádak, hogy Barbie elhülyíti a gyerekeket, akkor az elmúlt több mint fél évszázad során a nyugati civilizáció már minden bizonnyal összeomlott volna. Cikkünkben kísérletet teszünk arra, hogy az évforduló alkalmából körüljárjuk a Barbie körül kialakult komplex jelenséget.

Felnőtt nőt a gyerekszobába!

Ruth Handler az ötvenes évek közepén azt vette észre, hogy a lánya, Barbara szívesebben játszik a felnőtt nőt formázó papír öltöztetős babákkal, amelyeken cserélgetni lehet a ruhákat, mint a csecsemő alakúakkal. Handler ezután évekig győzködte a Mattel tulajdonosait, többek között a férjét, hogy készítsenek egy ilyen babát. Mikor végül 1959. március 9-én megjelent a lányuk után Barbie-nek elnevezett divatbaba, a gyerekek imádták. Barbie-ból hat hónap alatt csaknem félmillió darabot adtak el.

Ruth Handler
©

A szülők, szakemberek és az újságírók egy része persze mélységesen megrökönyödött, és már-már ördögtől való dolognak tartotta, hogy a kislányok egy felnőtt nővel játszanak. Pedig a játékok történetében viszonylag friss szokás volt a lányok kezébe csecsemőt mintázó babát adni. A 19. századig a középosztálytól felfelé a lányok feladata elsősorban az volt, hogy olyan szkilleket sajátítsanak el, amelyekkel igazán jól mehetnek férjhez. Azt nem várták tőlük, hogy felkészüljenek az anyaságra, mert a gyereknevelés a szoptatós dajkák és a nevelők/nevelőnők dolga volt. Amikor viszont a 19. században kialakult a gyerekeiről közvetlenül gondoskodó anya képe, megjelentek a csecsemő játékbabák is.

A felnőtt nőt formázó, és gyakran a legújabb ruhakölteményeket bemutatni hivatott divatbabáknak ellenben sok száz éves hagyománya van – bár elsősorban felnőtteknek és gyűjtőknek szánták őket. A gyerekek pedig az idők kezdete óta másolják a felnőttek életét. Handler újítása az volt, hogy divatbabáját a gyerekszobába szánta, és egészen konkrét szerepmodellt képzelt el neki: az önálló, sikeres fiatal nőét, aki bármelyik kislányból lehet. Az első, 1959-es tévéreklámban is ezt az üzenetet hangsúlyozták: „Egy nap olyan leszek, mint te.”

Mindenért egy könnyűvérű német nő a felelős?

Az első Barbie csíkos úszódresszben feszített, és oldalra sandított, mintha valamilyen különleges titkot tudna. A baba teste anatómiailag hibás volt: abszurdak az arányai, túl karcsú a dereka, természetellenes a fejformája.

Az első Barbie 1959-ből.
©

Ezek miatt számos vád érte, például, hogy kisebbrendűségi érzést ébreszt a lányokban, és egészségtelen testképet programoz beléjük. Ennek az olyan szélsőséges példáktól függetlenül is volt alapja, mint az ukrán Valeria Lukyanova, az amerikai Justin Jedlica vagy a brazil Rodrigo Alves, akik vagyonokat költöttek arra, hogy ideáljaik, Barbie és Ken mintájára szétműttessék a testüket.

A kifogásolt-dicsőített testformát nem Handler alkotta meg, ő gyakorlatilag lemásolt egy német babát. A Bild Lilli felnőtt gyűjtőknek szánt divatbaba volt, igazi belevaló csaj, és annak a kevésbé szalonképes verziója. Az eredetije a Bild bulvárlap hasábjain futó képregényben kalandozott az éjszakában: szellemes, csábos nőcske volt, aki a sztori szerint szívesen múlatta az idejét a szórakozóhelyeken.

Az évtizedek során Barbie külseje változott, de a cél végig az volt, hogy mindig beazonosítható maradjon. És bár kezdettől fogva kapható volt sötét hajú változatban is, az ikonikus Barbie a szőke lett. 1961-ben kapta meg híres kék szemét, a fejére puhább haj került, és az egész teste könnyű, üreges lett. A feje korábban is az volt, ami persze rengeteg viccnek szolgált alapul, viszont így lehetett dús, fésülhető haja, ami a Barbie-babák egyik védjegye.

Később hajlítható lett a lába, és több körben is megpróbálták úgy alakítani az arcát, hogy természetesebb legyen. Ennek persze voltak olyan zsákutcái, mikor inkább hörcsögre hasonlított. 1972-ben a Malibu Barbie volt az első, aki egyenesen szembe nézett a világgal és el is mosolyodott.

Húsz évig Barbie semmit sem változott, a kilencvenes évektől viszont egyre több szó esett a testképzavarokról. A Mattel erre 1998-ban piacra dobta az új Barbie-t: a melle kisebb, a dereka szélesebb, a csípője keskenyebb lett, a lába kevésbé formás, a haja természetesebb árnyalatú.

A nagy áttörést aztán a 2016-os Normal Barbie vagy Curvy Barbie kollekció hozta el. A Mattel négyfajta testalkatot, nyolc különböző bőrszínt, 14 arcformát és 18 szemszínt tett elérhetővé. A különleges alkalomból Barbie a Time címlapján szerepelt, egyértelműen felszólítva a világot:

Most már befejezhetjük a testem kibeszélését?

Az újításoknak viszont nem mindenki örül. Volt gyűjtő, aki úgy tiltakozott, hogy ha reális külsejű nőt akar látni, akkor belenéz a tükörbe. A gyakrabban felmerülő szempont viszont az, hogy a régi, extrémebb idomú babákra tervezett ruhák nem jönnek fel az új, természetesebb testarányú babákra. Márpedig Barbie ideális világában a több rend ruha legalább olyan fontos, mint maga a baba.

A Curvy Barbie-sorozat
©

Egy darab műanyag: a tökéletes bűnbak

Barbie teljes neve egyébként Barbie Millicent Roberts, és a kitalált wisconsini városból, Willow-ból származik. A Mattel demokratikus, internacionalista, extrovertált, a gyengéket védelmező, intellektuális személyiségként szeretné eladni, akivel szerintük minden kislány szívesen azonosul – amellett persze, hogy Barbie vonzó, jólöltözött és hipersikeres.

Kritikusai szerint viszont a baba a sablonosság, az álságosság, a művi eszmék, a fogyasztói szellem megtestesítője. Barbie idealizált világában nincs szegénység, betegség vagy úgy általában csúfság, ellenben ott van ő, az irigyelt alfa lány, aki mégis orvosnak vagy katonának áll.

©

Az ilyen ellentmondások írják le legjellemzőbbek a Barbie-jelenséget. Barbie-t például gyakran emlegetik divatbolond trendteremtőként, de ha jobban megfigyeljük, öltözködése valójában mindig megmaradt a biztonságos kereteken belül. A nagy divattervezők ténykedése ellenére tömeges szinten nem diktálta, hanem legitimizálta az aktuális divatot. Hasonló tévhit, hogy Barbie-nak bármi köze lenne az adott kor szépségideáljához. Míg ezek az eszmények évtizedenként változtak, Barbie lényegében ugyanaz maradt. Ő inkább egy erőteljesen átlagolt figura, akire bármikor azt mondanák: csinos.

Linor Goralik a Barbie - Az igazi szőke nő című könyvében (Typotex, 2014) gyűjtötte össze, mi mindent látnak bele. A baba például kezdettől fogva a fogyasztói szellem és a jólét szimbólumává vált. Magyarországon sosem számított olcsónak, de Amerikában eredetileg jóval kevesebbe került, mint a többi divatbaba, mindössze 3 dollárt kértek érte. A matricás albumokhoz hasonlóan a fogyasztásra ingerlő trükk itt is az volt, hogy sok kelléket kellett hozzá vásárolni: ruhákat, testvért, barátnőt, házat, kocsit. A kislányok azonnal vetélkedni kezdhettek, kinek mit sikerült beszereznie – márpedig egy Barbie Álomház ma is majdnem háromszáz dollárba kerül az Amazonon. A cég ráadásul mindezt leöntötte giccsel. A Barbie-pink ma már egy meghatározott árnyalat a színskálán, ami nem csoda, miután a Mattel erőteljesen bebetonozta a rózsaszín=lányholmi kapcsolatot.

Barbie nőiessége is önmaga karikatúrája lett. Az üresfejű, szőke a butaság szimbóluma, teljesen természetesen hangozhat el bármikor egy olyan mondat:

Tiszta Barbie! Gyönyörű, tetszik a férfiaknak, de tök buta.

A szülők kifogásolják Barbie kifejlett mellét és azzal vádolják, hogy nyílt szexualitással zavarja össze a kislányokat, mikor pedig a Mattel előjött a nyitható hasú, állapotos babával, világraszóló botrány kerekedett, hogy a cég a tinédzserkori terhességet reklámozza. Az érzelmektől (és nem kevés prüdériától) túlfűtött vitákban az közben nem igazán merült fel, hogy a hús-vér szerepmodell édesanyák vagy a csecsemő-formájú babák hasonló „reklámfelületek” lennének.

A Mattel ráadásul mind a mai napig kínosan ügyel arra, hogy megőrizze babája ártatlanságát. Barbie világa exkluzívan matriarchális, amelyben a férfiaknak (a feminin Kennek vagy utódjának, a kissé vagányabb Blaine-nek) semmilyen számottevő szerep nem jut azon kívül, hogy előbbi például évtizedeken keresztül hűséges kiskutyaként kísérgesse Barbie-t és barátnőit a különböző bulikba.

Barbie mint a Szabadság-szobor hölgye
©

A nyugati kultúra jelképeként pedig Barbie a hazafiasság mintaképe. 1976-ban még abba az időkapszulába is bekerült, amellyel az Egyesült Államok 200 éves fennállását ünnepelték. A Mattel sorra elkészítette ugyan a különböző fekete és latino babákat, majd később egész etnikum-sorozatokat (még egy Sissit idéző, osztrák–magyar monarchia beli babát is terveztek, de végül nem hittek benne eléggé, hogy piacra dobják), Barbie igazi WASP (fehér, angolszász, protestáns) maradt. Akinek még a mosolya is az a „tipikusan felszínes amerikai mosoly” – harsog ismét a kritikusok kórusa.

Goralik véleménye szerint viszont érdemes elgondolkodni, hogy a műanyag babára aggatott címkék közül mennyi a projekció. Amikor bűnbakot csinálunk egy tárgyból, a kritikák valószínűleg inkább a kultúrára érvényesek, amely kitermelte. A Trophy Wife Barbie ironikus Facebook-oldalát nézegetve nem olyan elképzelhetetlen, hogy ebben az érvelésben van némi igazság.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Sándor Anna Kult

A pink zsarnoksága, avagy hogy kerül a vámpír a babaházba

Ismerős, ahogy belép egy játékboltba, és szinte kiégeti a szemét a rózsaszín? Egy falnyi polc tele rikító pinkkel: babák, kiegészítők, ruhák. A rózsaszín kislánykultúra zsarnokian terelgeti a gyerekeket a külsőségek felé, de hogy milyen elementáris a hatása, azt a horror birodalmából érkezett figurával teszteltük: a vámpírral.

Marsra szálló szondát tesztelt Kína

Marsra szálló szondát tesztelt Kína

Kormányinfó: Így magyarázza a kormány a Budapestet szorongató javaslatait

Kormányinfó: Így magyarázza a kormány a Budapestet szorongató javaslatait

Jövőre sem kapnak több pénzt a házi gyerekorvosok

Jövőre sem kapnak több pénzt a házi gyerekorvosok

Robotméhvel tanulnak programozni a bécsi kisiskolások

Robotméhvel tanulnak programozni a bécsi kisiskolások

Érdekes kapcsolatra derült fény Trump és Erdogan vejei között

Érdekes kapcsolatra derült fény Trump és Erdogan vejei között

Irodalmi választ adott a menekülthullámra Krasznahorkai László

Irodalmi választ adott a menekülthullámra Krasznahorkai László