Robinson Kreutznaer hajótörést szenved, és huszonnyolc évet tölt egy Trinidadhoz közeli szigeten – Daniel Defoe világhírű könyvének sztoriját így lehetne egy mondatban összefoglalni.

Defoe a történetet valószínűleg egy Alexander Selkirk nevű skót tengerész élete alapján írta, aki négy évig élt egy csendes-óceáni szigeten. Mások Henry Pitman sebész kalandjait tartják a kiindulópontnak.

Mindegy is, az biztos, hogy már 1719-ben négyszer kellett újranyomni, és a 19. század végére nem volt még egy könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást élt volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint a Robinson Crusoe-t. Magyarul először 1844-ben jelent meg. A könyv a történelem során legtöbbször kiadott regények közé tartozik, bár nincs benne az első 10 legolvasottabb könyvben, a világot formáló 100 legfontosabb kötet között szerepel.

A teljes diafilmet kattintás után megnézheti!

Sokszor bírálták azért is, mert a Robinson–Péntek-viszony a kulturális imperializmus leírása. Crusoe szimbolizálja a „felvilágosodott” európait, míg Péntek a „vadember”, aki csak a Crusoe kultúrájába való beilleszkedés árán nyerhet bocsánatot korábbi barbár életmódjáért.

Karl Marxnak viszont tetszett a regény, A tőke című művében azt írja, hogy Crusoe tapasztalatai a szigeten a munka győzelmét hirdetik a tőke fölött. Crusoe többször rájön, hogy a hajóról kimentett pénz semmit sem ér a szigeten, főleg a szerszámaihoz képest.