Megkongatta a vészharangot az ENSZ: egymillió állat- és növényfaj halhat ki

Egymillió állat- és növényfaj, velük együtt pedig az egész emberiség is veszélyben van – áll a ma nyilvánosságra hozott, biológiai sokszínűségről szóló ENSZ-jelentésben.

A biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló IPBES globális jelentés minden idők legátfogóbb felmérése. Az elmúlt három évben 145 ország 50 szakértője állította össze a, további 310 szakértő bevonásával. A jelentés az elmúlt öt évtized változásait értékeli, átfogó képet nyújtva a gazdasági fejlődés irányairól és a természetre gyakorolt hatásukról. Ezen kívül több lehetséges forgatókönyvet is kínál a következő évtizedekre.

A jelentés riasztó képet fest az élővilág állapotáról és a 2005 óta eltelt időszakról. Arra figyelmeztet, hogy egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kipusztulás közvetlen veszélye, sokkal többet, mint valaha az emberiség történelmében.

A 150 nemzetközileg elismert tudós és 50 ország részvételével készített jelentés arra is rámutat, hogy a biológiai sokféleség védelméről szóló egyezmény nagy része nem fog teljesülni. A globális jelentés éppen ezért kiemeli a döntéshozók – különösen az egyes kormányok – felelősségét, és kimondja, hogy a kormányoknak azonnal változtatniuk kell hozzáállásukon: az embereket és a bolygót kell védeniük a nagyvállalati érdekek és a túlfogyasztás ösztönzése helyett.

Ez volt az első olyan alkalom, amikor 130 ország kormánya hagyott jóvá egy 145 kutató által 3 évig készített értékelést a természet globális állapotáról és ennek következményeiről az emberiség jövőjére. A tanulmány szerint körülbelül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a kihalás, sokat közülük évtizedeken belül, ez a veszély az emberiség története során példanélküli.

A honos fajok átlagos egyedszáma a legfontosabb szárazföldi élőhely típusokban 1900 óta legalább 20%-al csökkent. A kétéltű fajok több, mint 40 %-a, a zátonyképző korallok csaknem 33%-a és az összes tengeri emlős több, mint egyharmada veszélyeztetett. A rovarok tekintetében a kép nem ennyire egyértelmű, de a létező adatok szerint 10 %-uk veszélyeztetett. A 16. század óta 680 gerinces faj halt ki, és az étkezési vagy mezőgazdasági hasznosítású háziasított emlősfajták 9%-a tűnt el 2016-ra, valamint további 1000 fajta továbbra is veszélyeztetett.

A tanulmány rámutat arra, hogy 1980 óta az üvegházhatású gázok kibocsátása megduplázódott, mely átlagosan 0,7 C fok globális melegedést okozott. A klímaváltozás máris hatással van az élővilágra az ökoszisztémáktól a genetikai sokféleségig. Ez a hatás várhatóan a következő évtizedekben fokozódik.

Az IPBES-jelentés az emberiség étkezési szokásainak megváltoztatására is felszólít: azt javasolja, hogy csökkentsük a hús- és tejtermék-fogyasztást és álljunk át a növényi alapú étrendre.

A jelentés elkészítésében a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja is részt vett. Ők készítették azt az áttekintést, amelyben 500-nál több, helyi közösségek által használt természeti indikátort értékeltek, és 100-nál több eredeti esettanulmányt dolgoztak fel Babai Dániel vezetésével. Az indikátorok 72%-a romlást mutatott, elsősorban a globalizáció okozta életmódváltásnak, a fenntarthatatlan fakitermelésnek, erdőirtásoknak, legelőfeltöréseknek köszönhetően.

„Kimondtuk, hogy a tudomány nem elég. A helyi emberek, pásztorok és gazdák tudása is kell a természet megőrzéséhez” – mondta Molnár Zsolt, az MTA csoportvezetője.

A tanulmány emellett megállapította azt is, hogy

• A szárazföld egyharmada és a tengerek 66%-a az emberi tevékenység következtében jelentősen átalakult. Ezek a folyamatok átlagosan kevésbé súlyosak, vagy nem is jelentkeznek a bennszülöttek és helyi közösségek által birtokolt vagy fentartott területeken.
• A világ szárazföldi területének több mint egyharmada, és az édesvíz készletek közel 75% jelenleg a mezőgazdasági termelést vagy az állattenyésztést szolgálja.
• A mezőgazdasági termelés értéke 1970 óta kb. 300%-al nőtt, az ipari fa felhasználás 45%-al nőtt és kb. 60 milliárd tonna megújuló és nem-megújuló erőforrást használnak fel évente globálisan, mely közel kétszerese az 1980. évinek.
• A szárazföldi degradáció 23%-os mezőgazdasági termőképesség csökkenést okozott globálisan, évente 577 milliárd USD értékű termés veszélyeztetett a beporzók pusztulásának következtében, és az árvizek és hurrikánok 100-300 millió embert veszélyeztetnek a tengerparti élőhelyek pusztulása és megőrzésének hiánya következtében.
• 2015-ben, a tengeri halállomány 33%-át nem fenntartható mértékben, 60%-át még fenntarthatóan, de a lehetőségeket maximálisan kihasználva halászták, és csak 7%-át halászták a még fenntartható mérték alatt
• A városi területek 1992 óta több mint kétszeresére nőttek.
• A műanyagszennyezés 1980-tól tízszeresére nőtt, évente 300-400 millió tonna nehézfémet, ipari létesítményekből származó oldószert, mérgező iszapot és egyéb hulladékot ürítenek a világ vizeibe, és a part menti ökoszisztémákba kerülő műtrágyák több mint 400 óceáni „halott zónát” idéztek elő, összesen több mint 245 000 km2 (591-595) területen, ami nagyobb, mint az Egyesült Királyság.