1919. szeptember 7-én kezdett el működni az első Waldorf-iskola. Rudolf Steiner filozófus néhány hónap alatt, szinte a semmiből dolgozta ki az oktatási módszertanát. Nincs osztályozás, nincs bukás, nem sürgetik a gyerekek fejlődését, és közben minden egyes tanulóból igyekeznek kihozni a saját képességei, hajlamai szerint legjobbat.
Ha kikerülnek az iskolából, és bekerülnek az egyetemre, a waldorfosok fellépésében meglátszik a különbség: azzal tűnnek ki, hogy a társaikhoz képest rendszerint sokkal több a kérdésük, van ellenvéleményük, meg tudják védeni az álláspontjukat. Vekerdy Tamás pszichológus a fej, a kéz és a szív egységes iskolájaként jellemzi a Waldorf-tanodákat, arra utalva, hogy a tudás mellett egyenrangú a gyakorlati tevékenységek fejlesztése és az érzelmek iskolázása is.
Napjainkban világszerte több mint ezer iskola és mintegy kétezer óvoda működik a Waldorf-módszer alapján.
A száz éve alapított világméretű iskolahálózatot viszont több ellentmondás is kíséri. Ezekről a HVG e heti számában olvashat.
HVG
