Kulka János a Magyar Narancsnak adott interjút, amelyből kiderül, hogy a 2016-os sztrókja óta afáziával küzdő színész még ma is nehezen találja a szavakat, és hiányzik neki a humora is.

„Humoros voltam, vicces voltam, kedves ember voltam. Nagyon udvarias. Szia, szia, szia… Borzalmas. Szégyellem magam. De ez kész, nincs. A viccek – kész, nincs” – mondta.

Kulka János a színpadra és a filmvászonra is visszatért a sztrókja után, és mint mondta, az esti előadások előtt érzett félelme eltűnt, és már improvizál is. „Ez csodás” – mondta a változásról.

Azokon a napokon, amikor nem dolgozik, gondolkozik: „Az életen. Ami volt, elment. Megnyugodtam. Tényleg. De bamba vagyok, nagyon.” A napi politikát követi, és nem lelkes – „Hát, hogy lehet ez?” –, és az önkormányzati választások eredménye sem derítette jobb kedvre. „Könyvet nem olvasok, unom. Az Indexet olvasom, teniszt nézek. (…) Néha belenézek az Origóba is, ilyenkor azt kérdezem, hogy lehet ezt? Borzalmas.”

A politikával kapcsolatban utoljára a nyolc évvel ezelőtti sajtószabadságért szervezett tüntetés lelkesítette. „Sok ezer ember az Erzsébet hídnál. Csákányi Eszterrel voltam a színpadon. Az jó érzés volt.”

A betegsége sokakból zavart vált ki, ő viszont nagyon örült, amikor hazamehetett a kórházból: „Meggyógyítottak! De sok mindenki eltűnt mellőlem – mondta. A kutyája, Berci viszont még mindig vele van: Amíg kórházban voltam, barátoknál volt. Amikor először meglátott, idegenkedve nézett. Mindent megéreznek. Azóta minden a régi.”