Vannak olyan esetek, amikor a kutatások a hétköznapi tapasztalatot, hiedelmeket cáfolják. És vannak olyanok, amikor megerősítik.
Vegyük például azt a teóriát, hogy a gazdagok tovább élnek, hiszen az anyagi jólétnek köszönhetően jobb minőségű élelmiszereket fogyaszthatnak, jobb életkörülmények között élhetnek, és természetesen gyorsabban jutnak jobb minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz, mint az átlag halandó.
Egy tíz évet felölelő adatelemző vizsgálat most megerősítette ezt az elképzelést.
A University College London kutatása során 20 ezer ember adatait vetették össze, és a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségekre koncentráltak. Ezen belül kifejezetten azt nézték meg, hogy a középkorúak mennyi egészséges életévre – más szóval mennyi várható korlátozottságmentes élettartamra – számíthatnak az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.
A kutatás során az embereket teljes háztartási vagyon szerint csoportokba osztották, majd ezeknek a csoportoknak az egészségügyi jellemzőit hasonlították össze.
A The Journals of Gerontologyban publikált eredmények szerint a szegényebb csoportokba tartozó ötvenesek mindkét országban várhatóan 7-9 évvel kevesebb betegségmentes életévre számíthatnak, mint a leggazdagabb csoport ötvenesei.
Tehát a gyakorlatban egy amerikai vagy brit gazdag ötvenes esetében ez még 31 év jó egészséget jelent. Míg a legszegényebb csoportok tagjai átlagosan további 22-23 évre számíthatnak komolyabb egészségügyi problémák nélkül.
A nemek között is találtak különbségeket: a nők mindkét országban hosszabb egészséges élettartamra számíthatnak, mint a férfiak. Igaz, 80 éves kor után ez a különbség elenyészik.
Az anyagi különbség volt a legnagyobb társadalmi-gazdasági faktor, amely hatással volt az emberek egészségére, és ez mindkét országban jellemző volt.
A kutatók az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelésére azt javasolták, hogy a döntéshozók a hátrányos helyzetű gazdasági-társadalmi csoportokat célozzák az intézkedésekkel. Annál is inkább, mert az egészséges életévek számának és minőségének növekedése hatással van az idősebb emberek munkaképességre, a bevételekre és a hosszú távú idősgondozásra is.
