"Inkább engem kapj el, mint a koronavírust."

"Elég vécépapírom van mindkettőnk számára."

"Töltsük hasznosan az időt a karanténban."

Ilyen és ehhez hasonló bemutatkozásokkal találkoztak az olvasóink az elmúlt hetekben az egyik legnépszerűbb társkereső appon, a Tinderen, amely viszont már március elején azt kérte a felhasználóitól, hogy

tartsák meg a távolságot a közösségi helyeken.

Ez nem épp a sikeres társkeresés receptje. A cég közleménye szerint ugyanakkor március 29-én több profilt húztak jobbra vagy balra a felhasználók, mint korábban bármikor az app történetében (több mint hárommilliárd pöckölésről beszélünk). És ekkor már bőven benne jártunk a koronavírus-járvány miatt elrendelt karanténidőszakban.

A több mint húszéves Randivonal.hu honlapján is azt írják, hogy a „társkeresők egyre több időt töltenek az oldalon, hiszen van idejük ismerkedni. Senki sem rohan úgy, mint korábban, ráadásul egyre nagyobb az igény arra, hogy másokkal beszélgessünk, kapcsolatba lépjünk”. A RapidRandi pedig, amely békeidőben azzal hirdeti magát, hogy ha elegünk van az online társkeresőkből, ismerkedjünk élőben, szintén virtuális, „karanténrandikat” kínál.

Volt, aki villámgyorsan reagált a megváltozott randevúzási szokásokra: március közepén elindult a Quarantine Together nevű társkereső felület, ahol minden este hat órakor megkérdezik a felhasználókat, mostak-e már kezet, és ha igent mondanak, összekötik egy másik társkeresővel. Tizenöt percük van chatelni, és ha szimpatikusak egymásnak, kapnak egy linket, ahol videóhívást kezdeményezhetnek. „A magányosság csúcspontján vagyunk” – mondta a Wall Street Journalnek Daniel Ahmadizadeh, az alkalmazás egyik fejlesztője. „Azt akarjuk, hogy az emberek tudják, függetlenül attól, hogy milyen a napjuk, este hatkor lehetőségük lesz némi társas interakcióra” – tette hozzá.

Hogy vannak a szinglik?

Merthogy a társas interakcióra nagyon is szükség van: a koronavírus-járvány komoly nagytakarítást végezhet az emberi kapcsolataink terén. A 33 éves, egyedülálló Katát önmagában nem viselte meg annyira eddig az egyedüllét: rengeteg munkája van és széles ismeretségi köre, így sokan hívták fel a kijárási korlátozások elején is, hogy mi a helyzet vele. „Persze a bulizás, egy zoom-meeting a barátokkal nem ugyanaz, mint ha személyesen találkozik velük az ember, és új élményeket szerez, de azt is látom, hogy vannak olyan egyedülálló és egyedül is élő ismerőseim, akik lassacskán teljesen kiborulnak ettől a helyzettől, és kőkemény depresszióba esnek, mert most szembesültek azzal, hogy valójában alig vannak emberek, akikhez szorosan kötődnének, vagy akik törődnének velük.”

Katát leginkább az zavarja most, hogy néhány hónap egyszerűen kiesik az életéből – „ezerrel tavaszodik, mindjárt jön a nyár, és nem lehet élvezni, az egész csak egy kínlódás”, mondja –, viszont látja a családos, párkapcsolatban élő ismerőseit a közösségi oldalakon, és irigykedik rájuk, mert van kivel együtt lenniük a karanténban. Ráadásul sok ismerőse most úgy költözött össze a párjával, hogy előtte ez meg sem fordult a fejükben – teszi hozzá. Katát különösen kiborítja, amikor egy közös videochatelés alkalmával a párok a kamera előtt állnak neki csókolózni – szerinte ez illetlenség azokkal szemben, akik egyedül vannak otthon.

A gyors összeköltözés egyébként nem biztos, hogy tévút: Jenny Harries, az angol helyettes tiszti főorvos még március végén javasolta a friss pároknak, hogy bár a legjobb, ha most egy ideig nem találkoznak, viszont, ha az idő előrehaladtával esetleg tesztelnék a kapcsolatuk erősségét, fontolják meg az összeköltözést. Ha ugyanis a felek nem voltak kitéve a fertőzés lehetőségének, és nem is járnak el, de együtt laknak, a szakértők nagyon is ajánlják a szexet, ugyanis az – amellett, hogy kellemes időtöltés – enyhítheti a szorongást, ami pedig a járvány velejárója.

Szexelni azért most is lehet

New Yorkban, ahol cikkünk megjelenése idején már csaknem 18 ezer igazolt halálos áldozata van a járványnak, az egészségügyi szervezetek már március végén kitértek arra, hogy az általános szabályok betartása mellett mégis mihez kezdhetnek az amerikai a szexszel. Nem köntörfalaztak.

Saját magad vagy a legbiztonságosabb szexpartner. A maszturbáció nem segíti elő a COVID-19 terjedését, különösen, ha a kezeidet (és szexjátékaidat) legalább 20 másodpercen át megmosod előtte és utána

– írták a kiadott útmutatóban. A kiskönyv ennél is tovább megy, gyakorlatilag azt írják, hogy szexeljünk azzal, aki kéznél van, tehát az önkielégítés után a velünk élő szoros kontakt is szóba jöhet. A Guardian által megkérdezett szakértők sem zárták ki a szexting, a videószex lehetőségét, de figyelmeztettek, hogy legyünk észnél, ne adjunk esélyt arra, hogy bárki is visszaéljen a fotókkal vagy a felvételekkel.

Az érintés hiánya

A 40 éves Evelin sem szándékosan maradt egyedül a karanténban: ironikus módon épp egy hosszúra nyúlt érzelmi sebnyalogatás után kezdte újra felfedezni a randizást, és már alig várta, hogy tavasz legyen. Ehhez képest öt hete ül a lakásban, és bár tudja, hogy statisztikák szerint a szinglik vannak a legnagyobb biztonságban, rosszabb pillanataiban szívesebben bevállalná a kockázatot, csak hogy élő ember közelében legyen.

„Az én problémáimat persze össze sem lehet hasonlítani azokéval, akik 2-3 gyerekkel, sőt munka nélkül rekedtek karanténban, nem is tudom, hogy bírnám elviselni. Cserébe a családos barátaimnak arról nincs fogalmuk, milyen érzés teljesen egyedül otthon ragadni. Hiába beszélek naponta több órát a barátaimmal és a családommal, hiába sétálok nagyokat a természetben, semmi nem pótolja a személyes találkozást. Aki még mindig kételkedik, annak ajánlom, képzelje el, milyen lehet, amikor több mint öt hete nem érintett meg élő embert. Ha ugyanis egy szingli komolyan veszi a közösségi távolságtartást (márpedig saját maga és mások érdekében is komolyan veszi), akkor ez történik.”

Nem véletlen, hogy a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) szociológusa, az érintés hatását kutató Dacher Keltner aggódik azokért, akik egyedül vannak a társadalmi távolságtartás idején. Keltner úgy véli, a társadalom szövetét a fizikai kontaktus tartja össze – még akkor is, ha az nagyon apró. „Csökkenti a stresszt, arra készteti az embereket, hogy bízzanak egymásban, lehetővé teszi, hogy együttműködjenek” – mondta a Time-nak a szociológus. „Azokban pedig, akik az érintés hiányától szenvednek, megbillenhet az a tudat, hogy számíthatnak valakire, hogy tagjai egy közösségnek és kapcsolódnak másokhoz.”

Sem Kata, sem Evelin nem tartja most jó ötletnek, hogy hosszabban találkozzon teljesen ismeretlen emberekkel, ugyanakkor a 28 éves, kisebb-nagyobb megszakításokkal két éve egyedülálló Dávid épp a kijárási korlátozás idején ismerkedett meg valakivel. „Azt tapasztaltam, hogy a járvány miatt iszonyúan megnőtt a Tindert használók száma, én pedig matcheltem egy lánnyal. Nagyon szimpatikus volt, így nem akartam elvesztegetni a lehetőséget, annak ellenére, hogy amikor lehetett, otthon maradtam, és mindig sűrűn mostam a kezem, maszkot húztam, stb.”

Dávid felajánlotta a találkozás lehetőségét, amelyet a fiatal nő nem utasított vissza. Este, egy budapesti parkban találkoztak, úgy, hogy az ne számítson csoportosulásnak, és mindketten biciklivel érkeztek. „Egyikünk sem tartott a fertőzés lehetőségétől, végül egész éjjel beszélgettünk, és azóta is úgy találkozunk, hogy igyekszünk minimalizálni a más emberekkel való találkozás lehetőségét.”

Csak ne olyan borúsan

Evelin hiányolja ugyan a személyes találkozásokat, de azért nem adta fel a társkeresést a mostani helyzetben sem. „Lehet, hogy naiv vagyok, de úgy gondolom, aki most bármelyik internetes társkeresőt használja, annak garantáltan nem az a szándéka, hogy az első este ágyba vigyen. Beszélgetni, telefonálni most is lehet, ha pedig valaki nagyon-nagyon szimpatikus, akkor meg lehet találni a módját a kapcsolattartásnak a karanténban is. Igaz, ilyennel még nem nagyon találkoztam, a tapasztalat inkább az, hogy mindenki kivár.”

Ezt a gondolatmenetet támasztja alá a harmincéves Anita is, akinek csak pozitív élményei vannak a karanténrandikkal kapcsolatban. Azt meséli, az elmúlt öt hétben több jó randin „vett részt”, mint az azt megelőző évek során bármikor. „A koronavírus épphogy csavar egyet a társkereső appokon. Ha szimpatikus a másik, hamar lehet szervezni egy videóbeszélgetést, és mivel szabadok az esték, ez gyorsan össze is jön. A járvány könnyen megtöri a jeget, nem muszáj most a szokásos panelekkel indítani, mert a karantén azért bőven ad témát. Gyakorlatilag ez késztet újra és újra arra, hogy hajat mossak, sminkeljek, szép ruhába öltözzek.” Neki három beszélgetése volt eddig, és azt mondja, érdekes módon ezek sokkal intimebbek voltak, mintha egy parkban vagy egy kocsmában találkoztak volna: „Így is meg lehet inni egy pohár bort, így is lehet beszélgetni, ráadásul furcsamód

sokkal közelibbnek hat a találkozás, amikor valakit a saját környezetében látsz először.”

Anita szerint online sokkal könnyebb a kitárulkozás, mint személyesen, ugyanakkor elismeri, idegőrlő, hogy személyes találkozásra most nincs lehetőség, és nem tudni, mikor jöhet szóba egyáltalában. A három férfiból az egyikkel mára rendszeresek lettek a videótelefonálások, de mivel messzebb laknak egymástól, egy ideig még biztosan várnak a randival.

Vannak azonban olyan társkeresők, akik mindenképpen ragaszkodnak a személyes találkozáshoz, ami járványügyileg eléggé kifogásolható. Hiszen jelenleg egyrészt az a legbiztonságosabb, ha csökkentjük az interakciók számát a többi emberrel, másrészt a kétméteres távolság is igencsak megnehezítene egy találkozást – a szexet meg pláne. Egy ilyen helyzetben az tűnik a legcélszerűbbnek, ha nem engedünk a nyomásnak, legalább időben kiderül, hogy a lehetséges partner hogyan viszonyul a másik határaihoz és egészségéhez, döntéseinek tiszteletben tartásához.

A járvány gyakorlatilag arra kényszerít minket, hogy a fizikai kapcsolat helyett (vagy előtt) tényleg nyitottak legyünk a másik ember megismerésére, és a beszélgetés ne csak afféle előjátékként szolgáljon. Még az is lehet, hogy megtanulunk mélyebb kapcsolatokat kialakítani.