Miért nem tudunk idegen helyen jól aludni, és mit tehetünk ellene?

Az agyunk úgy lett beállítva, hogy túlélésre, a túléléshez pedig mindenekelőtt biztonságra törekedjen. Ha olyan ágyban kell aludnunk, ami más, mint a megszokott, olyan hőmérsékleten, ami sokkal melegebb vagy hidegebb a sajátunknál, olyan zajokkal, sőt, szagokkal (!) körülvéve… akkor számíthatunk rá, hogy agyunk ősi, nagyon is biztonságra törekvő része ezt fenyegetésnek fogja felfogni (ugyanúgy, ahogy az új partnert, az új hálótársakat), ezért átvált éber üzemmódra, hogy időben reagálni tudjunk a (vélt vagy valós) veszélyekre.

Ne maradjunk otthon!

Nem viccelek: praxisomban rendre találkozom krónikusan rosszalvókkal, akik simán lemondanak jobbnál jobb lehetőségeket, mert attól félnek, hogy rosszul fognak az utazás alatt aludni. Az első kérdést zárjuk tehát rövidre: naná, hogy érdemes elmenni nyaralni, igen, még egy inszomniásnak is. A jó dolgokról nem érdemes az álmatlanság kedvéért lemondani. Sokkal jobb zombinak lenni a Balaton partján, mint otthon, még ha úgy is tűnik, hogy kidobott pénz.

Nem a nyaralásra költött forintokat érdemes számolni, hanem azt, hogy a nyaralás általában egészséges (napsütés, mozgás, jó társaság), feltölt (a minél hosszabb „kiszakadás” a burnout legjobb ellenszere), serkenti az agyműködést, és ki tudja, mennyi előre nem látható pozitív hozadéka van még.

Körülmények

Először is: legyenek biztosítva a megfelelő körülmények az alváshoz. Kezdődik ez a nem zajos hálótárssal és környezettel (érdemes megérdeklődni, van-e hétvégenként buli, vidámpark, fesztivál a közelben, és ha már vonalban vagyunk, kérdezzük meg azt is, hogy van-e reluxa, sötétítőfüggöny, klíma (!) a szobában.

A sötétséget legjobban szemmaszkkal, a zajt füldugóval lehet kivédeni, ezzel azért érdemes felszerelkezni, bárhová is megyünk. Ha kell a saját kispárna, nem ciki, vigyük azt is.

De nem feltétlenül ezen fog múlni a tökéletes alvásunk, tehát nem érdemes a logisztikát túlgörcsölni. Nem egy krónikus álmatlanságban szenvedő emberbe belefutottam már, aki kényszeresen füldugóval-zenével, saját kispárnával aludt és mindez annyira berögzült szokássá vált, hogy komplett éjszakákat virrasztott át, ha nem voltak adottak a kedvenc tárgyai. Mindez az alvásszorongással és a rossz, rugalmatlan alvási szokásokkal áll összefüggésben. Az alvásunkat rugalmassá, élhetővé és jó minőségűvé tenni nem lehetetlen – és hatalmas minőségi változást tud hozni a nappali életünkbe is!

Bulik, éjszakázás

Apropó, bulik. Az éjszakába nyúló beszélgetések, társasozás, bulizás egyáltalán nem ördögtől való. Sok inszomniás elfelejti, hogy a buli erősen feltöltő jellegű tevékenység, a sok ember, inger, jó hangulat (és a nem megszokott időben elfogyasztott étel-ital) van, hogy úgy megdobja az energiaszintet, hogy utána 1,5-2 órába is telhet elaludni. Ez teljesen normális, van, akinek kell 1-2 óra „lecsengetés” a társasági események után.

Napirend, étkezés

Malibu, Cuba Libre, Jäger Spice és társaik – mind kólát tartalmaznak. Sokszor nem gondolunk bele, de az este tíz és éjfél között benyomott koktélok a magas koffeintartalmuk miatt elég rendesen bele tudnak szólni az alvásba (sőt a cigaretta is serkentő hatású). Mint ahogy az is, hogy máshogy, másként eszünk, mozgunk, a nap gyakran teljesen más ritmusban, más terhelési szinttel zajlik. Van, aki ehhez teljesen rugalmasan tud adaptálódni, van, aki nehezebben. Az este hatos jegeskávé is 6-8 órát dolgozik a szervezetben, a késő esti vacsorák (vagy az egész napos városnézés közbeni gyors szendvicsek, netán éhezés) ugyanúgy hatással vannak az alvásra, mint a nem elegendő mozgás.

A szerző alvástréner, mindfulness oktató.