Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
Az elmúlt napokban számos hazai és külföldi színész is szolidaritását fejezte ki az SZFE-n demonstráló hallgatókkal. A 24.hu most olyan ismert színészeket kérdezett meg az üggyel kapcsolatban, akik eddig még nem nyilatkoztak a kérdésben.
Esztergályos Cecília, aki 1964 és 1968 között Színház- és Filmművészeti Főiskola színművész szakának hallgatója volt, a lapnak elmondta, közelről ugyan nem követi az eseményeket, az interneten "elégedetlen emberek sikolyát hallja".
Hála istennek, demokrácia van. Mindenki elmondhatja bánatát, búját, és megpróbálnak rajta segíteni.
A színésznő szerint az ő idejében ilyen nem volt: 1960-ben végzett a Balettintézetben, kilenc évig járt oda, hogy balerina lehessen. Esztergályos a lapnak azt mondta, a diplomafellépés másnapján reggel közölte az igazgatómester, hogy kötelező Pécsre mennie.
"17 és fél évesek voltunk, tehát kiskorúak, és világos volt, hogy aki nem megy le, az nem kap diplomát, hazamehet mosogatni. Tehát a fiatalságnak, középkorúaknak üzenem: hálásnak kell lenni, hogy ebben a mai világban élnek, és tudnak változtatni, meg tudják választani, mik szeretnének lenni. Az én időmben erről szó sem lehetett. A másik diplomám színművészeti volt, ott is az történt, hogy kijelöltek egy színházat, és oda kellett menni. Nem választhattuk meg a tanárainkat, örülhettünk, legalábbis én örültem, hogy felvettek mind a két főiskolára, és ma kétdiplomás, boldog ember vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek" – mondta a 24.hu-nak, és hozzátette, nem ártana a mai fiataloknak tisztában lenniük a demokrácia és a diktatúra fogalmaival, és hálát adhatnának az égnek, hogy nem kellett megtapasztalniuk az utóbbit. Ő összetenné a két kezét – és össze is teszi, hogy már ebben a világban él.
A Nemzeti Színház tagja, Trill Zsolt két gondolatot osztott meg a lappal az üggyel kapcsolatban, egyrészt, hogy
neki kétsége sincs afelől, hogy Vidnyánszky Attila és az egész stáb jót akar a Színművészeti ügyében is.
"Szerintem biztos, hogy csak jó célok lebegnek a szemük előtt" – mondta. A másik dolog, hogy ő mindenkinek azt ajánlaná: nyugodtan kezdjen végre járni a Nemzeti Színházba, és nézzen ottani előadást is. Akkor szépen le lehetne ülni közösen, és el tudnánk kezdeni színházról beszélgetni. Én azt hiszem, a munka a lényeg."
