Sir David Attenborough és Fliegauf Bence gondolatai Csernobilban találkoznak

A rendező köszönetet mond a természetfilmesnek azért, mert valódi diagnózisokat állít fel és megoldásokat kínál. Fliegauf Bence szerint ugyanis David Attenborough „a terméketlen károgás és hibáztatás helyett tisztán és egyenesen beszél.”

  • hvg.hu hvg.hu
Sir David Attenborough és Fliegauf Bence gondolatai Csernobilban találkoznak

Fliegauf Bence megnézte Sir David Attenborough legújabb produkcióját (amelyet mi sem hagytunk ki), és a Facebookon osztotta meg a gondolatait az A Life on Our Planet (Egy élet a bolygónkon) című filmről. A bejegyzéséből kiderül, hogy Csernobil valósága és szimbolikája, amely Attenborough dokumentumfilmjének egyfajta keretet ad, filmesként őt is foglalkoztatta, de aztán a projekt az utolsó pillanatban leállt.

Csernobil azonban még ma is fontos gondolatokat ébreszt benne, és utal arra, hogy le kell vonnunk a következtetéseket abból, hogy néhány évtizeddel a katasztrófa után Csernobil valóságos földi paradicsom, lenyűgöző biodiverzitással. Ezt írja:

Csernobil tájseb: az emberiség történetének legpusztítóbb ipari katasztrófa okozta súlyos sérülés. A seb nem csak beforrt (szinte az egész zónában), hanem ökológiai szempontból épebb, teljesebb, mint valaha. Nem túlzás azt állítani, hogy a radioaktivitás kevesebb kihívást állított az élővilág felé, mint az emberi tevékenység. (…) Arrogancia azt gondolni, hogy az ember elpusztíthatja a természetet – a természet soha nem fog elpusztulni. Talán a Covid–19 segít ennek belátásában.

Ahogy Attenborough a filmben, úgy Fliegauf Bence is arra figyelmeztet, hogy nem az ember a világ közepe – bármennyire is szeretné azt gondolni.

Nekünk nincs életünk, az életünk nem a tulajdonunk, hanem egy mintázat, ami rajtunk és élőlény tárasainkon keresztül manifesztálódik. Mi eltűnhetünk – éppen úgy, mint a valaha élt fajok olyan 99 százaléka kihalt már, jóval fajunk megjelenése előtt. De az élet marad.

Sir David Attenborough könyörögve kér minket, hogy kapjuk össze magunkat

A leghíresebb természetfilmes még fekete-fehérben kezdte el megmutatni nekünk a világot, hogy hét évtizeddel később már ne a technológia korlátai miatt legyenek szürkék a képsorok, hanem azért, mert elszúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Sir David Attenborough egy horrorfilmbe oltott ultimátummal jelentkezik a legújabb, Netflixen látható produkcióban.

A bejegyzésben Fliegauf Bence megköszöni, hogy „Attenborough újra itt van teljes díszben, valódi diagnózisokat állít fel, összetett gondolatokat közöl, megoldásokat kínál.”

Ő a terméketlen károgás és hibáztatás helyett tisztán és egyenesen beszél. Attenborough élete és tevékenysége a bizonyíték maga: az önreflektív tudat valódi transzformatív erő. És mi is ilyen lények vagyunk – a bioszféra történetében valószínűleg először – tudatos gondolkodással bírunk. Segítségével talán még kihúzhatjuk magunkat a konzum mocsárból és apránként újragondolhatjuk a világot. Egyre inkább úgy tűnik, hogy sokat leszünk négy fal között idén télen, milyen jó, hogy lesz mivel múlatni az időt. Szóval igyekszünk Sir, köszönjük a segítséget és maradunk tisztelettel!

A teljes bejegyzés itt olvasható:

2014-ben kezdtem el dolgozni egy három részből álló játékfilmen, ami a Csernobil atomkatasztrófáról szólt volna. Négy...

Posted by Bence Fliegauf on Sunday, 11 October 2020

 

 

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.