Költői kép, népies szófordulat(kísérlet) vagy kőkemény közgazdasági valóság? Esetleg értsük szó szerint, ha a miniszterelnök közjószágnak tekinti a gyerekeket?
Orbán Viktor pénteki rádiós interjújában megint feladta a leckét, ami a mondanivalójának az értelmezését illeti. Az apropót az adta, hogy az interjú végén demográfiai kérdések jöttek szóba, ami büszkeséggel töltötte el a miniszterelnököt, hiszen, mint mondta: több a házasság, nő a gyermekvállalási kedv.
(Itt nyitnunk kell egy zárójelet olyan részletekről, amelyek a rádiós interjúba nem fértek bele. Igaz, hogy 2020-ban lakosságarányosan nézve 2016 óta a legjobb születési mutatót mérte a Központi Statisztikai Hivatal, de a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-es teljes termékenységi arányszámtól rettenetesen messze vagyunk, 1,49-ről 1,55-re nőtt csak a mutató. Ráadásul 2020-ban összesen 139 549 magyar halt meg – ez a legrosszabb halálozási mutató 1999 óta. Összességében pedig százhúsz év második legrosszabb demográfiai eredményét hozta 2020.)
Ahogy a Stern a héten megjelent interjúban személyes példákon keresztül próbált meg közelebb jutni Orbán Viktor társadalompolitikájához, úgy a Kossuth rádió interjújában is erős hangsúlyt kapott a személyes szál, a kormányfő ugyanis így fogalmazott: „Nekem megadatott, hogy viszonylag fiatalon lettem kormányfő, sok gyermekem és unokám van, így érzem a jelentőségét annak, hogyan gondolkodnak az ország vezetői a jövőről: nemzedékekben kell gondolkozni. Ennek első számú feltétele, hogy megszülessenek ezek a nemzedékek.”
Majd – rácsodálkozva arra, hogy az országban állandóan vita robban ki arról, szabad-e a kormánynak kimondania, hogy a több gyerek jobb, mint az egy gyerek – így foglalta össze a gyerekvállalással kapcsolatos nézeteit:
A gyermek egy közjószág is, azon kívül, hogy saját személyes boldogsága minden szülőnek, egy érték. Akik ilyen életformát vállalnak, azokat támogatjuk.
Az emberi erőforrásról ezek szerint ugrottunk egyet a közjószágra, amely közgazdasági és elosztórendszeri szempontból bevett kifejezés ugyan, de létezik olyan érvelés, amely szerint a gyereket még ebben az értelemben sem kellene közjószágként kezelni.
Másrészt mennyivel jobban járna az egész ország, hogy a gyerekeket is embernek tekintenénk, és a már megszületettekről is emberhez méltóan gondoskodnánk.
Jelenleg a társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét. Mintegy 500 ezer gyerek él jövedelmi szegénységben, 100 ezer gyerek él vécé és fürdőszoba nélküli, 470 ezer gyerek súlyosan deprivált lakásban.
Magyarországon 2019-ben körülbelül 23 ezer gyerek élt gyerekvédelmi gondoskodásban, ők olyan gyerekek, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból, többnyire bántalmazás, elhanyagolás miatt, vagy azért, mert olyan rossz életkörülmények között éltek, hogy az már veszélyeztette a normális fejlődésüket. És akkor nem beszéltünk még azokról az örökbefogadásra váró gyerekekről, akiktől pont azzal vette el a családban való felnövés lehetőségét a kormány, hogy megnehezítette az egyedülállók örökbefogadását, mert fontosabb volt hangoztatni, hogy az apa férfi, az anya nő, mint arra társadalompolitikát építeni, hogy
a gyerek is ember.
Nem pedig közjószág.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
