„Azt szeretem a völgyben, hogy itt mindenki tisztességes, nem lopnak, meg semmi”

– meséli egy fesztiválozó az idén már harmincharmadik alkalommal megrendezett Művészetek Völgyében. A barátságos, családias légkör rendkívül jól leírja a „Völgy-feeling” hagyományos varázserejét, amely az utóbbi években azért modernebb fesztiválhangulattal is ötvöződött.

A fesztivál szívét jelentő Kapolcsra megérkezve rögtön megcsapja az ember orrát a faluba kitelepült számtalan kulináris örömöt kínáló stand illata. Választékból nincs hiány, akár dödöllét csülökkel, akár vegán hamburgert szeretnénk választani. Az árak a magyar fesztiválokhoz képest egészen elfogadhatók, egy átlagos étkezés olyan 4000 forintból megoldható. A „kapolcsozás” az ősvölgyjáróktól kezdve a hagyományos nyári fesztiválközönségen át a kisgyermekes családokig mindenki számára vonzó lehet, életkortól függetlenül.

A programkínálat ennek megfelelően, hagyományosan a délelőtti kézműves-mondókázók és a késő esti top magyar zenekarok sokezres koncertjei közötti palettán mozog.

A Kaláka Versudvar idén is elbűvölte a közönséget a népzene-versmondás-énekelt vers hagyományából sarjadó előadásaival. A Szabó T. Anna, Lackfi János és Gryllus Dániel által vezetett hétfői verses improvizációra dugig megtelt az udvar. A Sebő Együttes koncertjén is csak azért voltak valószínűleg kevesebben, mert a kezdés időpontját nem egyértelműen hirdették meg. Szerencsére az ilyen jellegű malőrök más programoknál nem voltak jellemzők.

Valószínűleg a fesztivál tradicionálisabb közönségét célozza a vigántpetendi nagyszínpad koncertkínálata, ahol Zorán, Dés László és a Budapest Bár lépett fel. Persze itt is van azért keveredés a közönségben, meg-megjelennek a fiatalabbak is, és az előadóknak sokszor sikerült megtörniük a wimbledoni üldögélős hangulatot.

Nincs is annál lélekemelőbb, mint amikor a vígszínházi musicaleken szocializálódott tizenévesek együtt éneklik a nyugdíjas párokkal a koncert utáni csordulásig töltött Csigabuszon, hogy megvédik a Grundot, bármi jöjjön is el, majd megérkezvén a célállomásra, az előbbiek rohanjanak tombolni a Carson Comára, az utóbbiak meg elinduljanak hazafelé.

A kapolcsi Panoráma Színpadon a magyar alter- és popvilág legfelkapottabb bandái töltötték meg minden este teljesen a rétet, a Carson Coma, a Csaknekedkislány és a Bohemian Betyars követték egymást. Ezeken a koncerteken már inkább woodstocki volt a hangulat, nem maradhattak el az első sorból a sikító tinilányok és a tömeg gyomrában az eszméletlen pogók, de a középkorúakat is ugyanúgy lázba hozta, különösen a Bohemian Betyars ősi energiákat megmozgató bulija.

A buszokhoz visszatérve, a hatalmas hőség ellenére általában jó a hangulat. Rengetegszer lehet hasonló szituációkba csöppenni: A Csigabusz csukja az ajtóit, és középen valaki felkiált: „Mindenki kész?” – „Igenis, kapitány!” – válaszol a tömeg egy emberként. A körülbelül háromperces út során a Grund-dal mellett felcsendül még a Hajrá, Magyarország! rigmus, az Érik a szőlő…, végül pedig a Pál, Kata, Péter, jó reggelt! is.

De itt hangzott el a címben idézett felszólítás is. „Gyertek Petendre, van önismereti diszkó!” – invitálta a tömött buszt egy fiatal valamelyik éjjel. Az ottani Pajtában majdnem mindennap éjféltől indul ez az esemény, amelynek a célja a leírása szerint, hogy „a belső változást, önmagunk megismerését, egymásban való feloldódást segítsük”. Nem tudjuk, mekkora fogadtatásra talált a dolog, mi inkább egy önismereti sörözést választottunk.

A fesztivál helyszínéül szolgáló három falut – Kapolcsot, Vigántpetendet és Taliándörögdöt – ezek a Volánbusz által üzemeltetett Csigabuszok kötik össze: a fesztiválbelépővel ingyenesen használhatók. A völgy egyetlen, általunk tapasztalt szervezési problémája azonban ezekhez a járatokhoz kötődik: amikor egy koncert véget ér, a tömeg egy emberként indul el a helyszínről, egyetlen busz pedig nem tud ekkora tömeget elnyelni, így sokan inkább gyalog vágnak neki a 77-es főútnak, ahol az autósok sokszor centizve kerülgetik őket.

Kapolcs késő délutánra már megtelik emberekkel, de még mindig nem elviselhetetlen mértékben. Ha valaki mégis nagyobb nyugalomra vágyik, akkor a két másik falu hangulatos udvarai, kisszínpadai jelenthetik az alternatívát, ahol Kapolcs után mintha egy másik világba csöppennénk. Taliándörögdön bárki megtekintheti Kun László híradástechnikai gyűjteményét. Laci egy ideig hangosítóként dolgozott, azonban a digitális keverőpultok megjelenése után inkább a régi eszközök megőrzése felé fordult. Aki kíváncsi arra, hogy hogy nézett ki egy néprádió, egy kommentátorállás a nyolcvanas években vagy a Tilos Rádió első stúdiója, az az Ősök Házában tekintheti meg a különleges kollekciót.

Temérdek más szakmai program közül lehet válogatni. Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) például a fesztivál minden napján beszélgetésekkel várja az érdeklődőket: ottjártunkkor éppen a Kürt Alapítványi Gimnázium vezetője, Molnár Lajos, valamint az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára, Nógrádi Zoltán beszélgettek a roma diákok integrációjáról. A témában mindkét iskola úttörő munkát végez azzal, hogy a Van Helyed Alapítvánnyal együttműködésben a szegregátumból érkező diákokat fogad be az akár két tannyelvű képzéseire. A völgyben tartott beszélgetések kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanárok átbeszéljék a tapasztalataikat, és akár az egymástól tanultak alapján tegyék könnyebbé a Budapestre érkező tanulók dolgát.

Aki eddig nem jutott le a Völgybe, nincs elkésve: érdemes kihasználni a fesztivál még hátralévő napjait: a közönség a Káli-medence misztikumát vasárnapig tudja élvezni.