Skrabski Fruzsina szerint Dúró Dóra „a legnagyobb street art művészünk”

Nem maradt értő kritikai elemzés nélkül Dúró Dóra akciózása az ARC kiállításon. A Mi Hazánk politikusa Keczeli-Strausz Éva Anya vagy, ne panaszkodj! című alkotását ragasztotta át, hogy elvegye a „családellenes” élét, ezért az anyaság mindennapi küzdelmeire rávilágító kifejezéseket olyanokkal helyettesítették, mint „babaillat”, „áldás” vagy „csoda”.

Az akciót könnyen lehetne rongálásnak minősíteni, de Skrabski Fruzsina szerint a művészettörténet egy jelentős pillanatának lehetünk tanúi a Bikás parkban megrendezett kiállításon. A kormányközeli filmrendező, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány kuratóriumi elnöke egyenesen „a legnagyobb street art művészünknek” nevezte Dúró Dórát.

Idézzük a gondolatmenetét: „Minden benne van, ami a művészethez kell: figyelemfelkeltő, társadalmi problémákat dolgoz fel, tanít, kreatív, magát adja, újragondol. Már a könyvdarálás is gyanús volt, hogy a legmodernebb művészettel állunk szemben, de most a plakátátfirkálás egyértelműen bemutatta, hogy kiforrott stílusjegyekkel, a legtermékenyebb korszakába ért, ráadásul aktív politikusként street art művész, tehát reneszánsz ember, a modern korban, aki több tudomány és művészeti ág vegyítésével alkot. Modern feminista felfogást is képvisel: a nőiségével, nő témában és a nőkért alkot. Mindenképp jegyezném a jelenkori művészettörténetet feldolgozó kutatók helyében.”

Skrabski érezhette, hogy talán az irónia határán egyensúlyozott a Facebook-bejegyzése, azért zárójelben megjegyezte: „(Azt hiszitek irónia, pedig nem. Nagy tisztelője vagyok a művészeteknek, és jó érzékem van az autodidakta tehetségek felfedezéséhez.)”

Végül pedig így biztatta Dúró Dórát: „Hajrá Dúró Dóra!”

Nem sokkal később pedig újabb posztot szentelt a témának, és ezt írta: „Aki nem érti Dúró Dóra alkotását, az nem ért a művészetekhez, és nincs humora se!”

Miután egy hozzászóló a bejegyzése alatt megjegyezte, hogy Dúró nem saját művet állított, hanem valaki másét rongálta meg, Skrabski beleállt a kommentháborúba, és közölte, hogy a kritikusok csak nem értik Dúró “művét”, ami szerinte “reacting, street art, legmodernebb válaszolós alkotás”. Miután ezzel még nem sikerült meggyőznie a kommentelőket, előbb azzal vágott vissza, hogy “Ez egy plakát. A plakátokat mindig összefirkálták. Nézz utána a street artnak”, ezt követően pedig részletesebb elemzésbe fogott:

Duró Dóra munkássága ad hangot a névtelen városi költészetnek, amelyet a mindennapi emberek hoztak létre. Az ő látásmódja új, friss megközelítést kínál a műalkotások befogadásához, és számtalan street art művész számára jelent inspirációt és viszonyítási pontot”

– magasztalta a szélsőjobboldali politikus matricázását. A műelemzés értékét némileg csökkenti, hogy azt Skrabski nem magától találta ki, egyszerűen lenyúlta egy pécsi galéria leírását egy idei Jacques Villeglé-kiállításról. Az egyetlen részbe, amit Skrabski maga tett hozzá – Dúró nevébe – így is sikerült belehibáznia, az általa körülrajongott országgyűlési képviselő vezetéknevéről lehagyott egy ékezetet.