Skrabski Fruzsina szerint Dúró Dóra „a legnagyobb street art művészünk”
Zárójelben megjegyezte, hogy nem, nem ironizál.
hvg.hu
Nem maradt értő kritikai elemzés nélkül Dúró Dóra akciózása az ARC kiállításon. A Mi Hazánk politikusa Keczeli-Strausz Éva Anya vagy, ne panaszkodj! című alkotását ragasztotta át, hogy elvegye a „családellenes” élét, ezért az anyaság mindennapi küzdelmeire rávilágító kifejezéseket olyanokkal helyettesítették, mint „babaillat”, „áldás” vagy „csoda”.
Egy családellenesnek titulált plakáton szereplő feliratokat ragasztották felül.
Az akciót könnyen lehetne rongálásnak minősíteni, de Skrabski Fruzsina szerint a művészettörténet egy jelentős pillanatának lehetünk tanúi a Bikás parkban megrendezett kiállításon. A kormányközeli filmrendező, a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány kuratóriumi elnöke egyenesen „a legnagyobb street art művészünknek” nevezte Dúró Dórát.
Idézzük a gondolatmenetét: „Minden benne van, ami a művészethez kell: figyelemfelkeltő, társadalmi problémákat dolgoz fel, tanít, kreatív, magát adja, újragondol. Már a könyvdarálás is gyanús volt, hogy a legmodernebb művészettel állunk szemben, de most a plakátátfirkálás egyértelműen bemutatta, hogy kiforrott stílusjegyekkel, a legtermékenyebb korszakába ért, ráadásul aktív politikusként street art művész, tehát reneszánsz ember, a modern korban, aki több tudomány és művészeti ág vegyítésével alkot. Modern feminista felfogást is képvisel: a nőiségével, nő témában és a nőkért alkot. Mindenképp jegyezném a jelenkori művészettörténetet feldolgozó kutatók helyében.”
Skrabski érezhette, hogy talán az irónia határán egyensúlyozott a Facebook-bejegyzése, azért zárójelben megjegyezte: „(Azt hiszitek irónia, pedig nem. Nagy tisztelője vagyok a művészeteknek, és jó érzékem van az autodidakta tehetségek felfedezéséhez.)”
Végül pedig így biztatta Dúró Dórát: „Hajrá Dúró Dóra!”
Nem sokkal később pedig újabb posztot szentelt a témának, és ezt írta: „Aki nem érti Dúró Dóra alkotását, az nem ért a művészetekhez, és nincs humora se!”
Miután egy hozzászóló a bejegyzése alatt megjegyezte, hogy Dúró nem saját művet állított, hanem valaki másét rongálta meg, Skrabski beleállt a kommentháborúba, és közölte, hogy a kritikusok csak nem értik Dúró “művét”, ami szerinte “reacting, street art, legmodernebb válaszolós alkotás”. Miután ezzel még nem sikerült meggyőznie a kommentelőket, előbb azzal vágott vissza, hogy “Ez egy plakát. A plakátokat mindig összefirkálták. Nézz utána a street artnak”, ezt követően pedig részletesebb elemzésbe fogott:
Duró Dóra munkássága ad hangot a névtelen városi költészetnek, amelyet a mindennapi emberek hoztak létre. Az ő látásmódja új, friss megközelítést kínál a műalkotások befogadásához, és számtalan street art művész számára jelent inspirációt és viszonyítási pontot”
– magasztalta a szélsőjobboldali politikus matricázását. A műelemzés értékét némileg csökkenti, hogy azt Skrabski nem magától találta ki, egyszerűen lenyúlta egy pécsi galéria leírását egy idei Jacques Villeglé-kiállításról. Az egyetlen részbe, amit Skrabski maga tett hozzá – Dúró nevébe – így is sikerült belehibáznia, az általa körülrajongott országgyűlési képviselő vezetéknevéről lehagyott egy ékezetet.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.