A mogyoró gyümölcs. A földimogyoró (más néven amerikaimogyoró) zöldség. Kissé zavarba ejtő ez a két állítás, hiszen nevük alapján azt gondolhatnánk, hogy a mogyoró és a földimogyoró közeli rokonságban állnak, ez azonban nem igaz. A földimogyoró ugyanis amellett, hogy zöldség, a hüvelyesek közé tartozik, így a babbal és a borsóval sokkal közelebbi kapcsolatban áll, mint a mogyoróval.

Ebből adódóan míg a mogyoró botanikai szempontból diófélének számít, addig a földimogyoró nem. A pontos meghatározás szerint a diófélék olyan fán termő száraz gyümölcsök, amelyeknek általában ehető magját kemény héj veszi körül. A földimogyoró mellett ezen definíció alapján a kesudió, a pisztácia és a mandula sem számít diófélének, bár ezek valóban fán nőnek, nem úgy, mint a föld alól kibányászható földimogyoró.

Hasonlóan megtévesztő gyümölcs az eper. Sokan azt gondolhatják, hogy a bogyós gyümölcsök közé sorolható, pedig nem, míg azonban a banán, az avokádó vagy a padlizsán igen. Emellett az eperben található magnak tűnő dolgok nem is magok. Sőt mi több, az eper maga nem is a termés. A beporzáskor ugyanis a gyümölcs nem nő meg, hanem egy úgynevezett vacok képződik, ebből lesz az áltermés, az eper. Az igazi gyümölcs pedig a sok kis „mag”, amelyek valójában csonthéjas termések, ezeket aszmagnak hívják, és bennük találhatóak a gyümölcs magjai.

Eper

Pixabay

Persze az eper és a földimogyoró mellett sok olyan gyümölcs és zöldség létezik, amelyet a többség tévesen sorol be, miután a gyümölcsöket általában édes vagy savanyú növényekkel azonosítjuk, míg a zöldségeket az alacsony cukortartalmú növényekkel. Definíció alapján azonban egészen máshogy különítik el a két kategóriát.

A botanikában ugyanis a gyümölcsök a virágos növények maghordozó szerkezetei, ezért is számít a kaliforniai paprika vagy a paradicsom gyümölcsnek. A zöldség elnevezés ezzel ellenben nem rendelkezik pontos leírással, és lényegében a növény bármely ehető részére utalhat, akár a gumóra vagy gyökérre is.