A miniszterelnök határon túliaknak írt ünnepi levele arról árulkodik, hogy akárcsak 1956-ot, az 1848-as forradalmat is kész eltorzítani a propaganda nevében.
hvg.hu
Orbán Viktor levélben igyekezett értelmezni az 1848-as forradalmat a határon túliaknak, de nagy igyekezetében sikerült a valóságtól némileg elrugaszkodva beállítania a szabadságharc hőseinek céljait és eszközeit. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a béke propagandája ezúttal felülírta a történelmet is.
„Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra” – írja Orbán a határon túliaknak címezve. Rögtön idekívánkozik Petőfi Sándor Csatadal című versének néhány sora:
Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre! (…) Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat, Előre! Én se’ leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre!
Orbán Viktor úgy gondolja, hogy forradalmat lehet felforgatás nélkül is csinálni, Petőfi Sándor azonban nemcsak az életművével, hanem a halálával is vitatkozik ezzel.
Petőfi ráérzett, hogyan kell tematizálni a magyarság aktuális problémáit, túldimenzionálni március 15. jelentőségét, és szót érteni azokkal, akiknek Széchenyi szövegei túl magasröptűek vagy szó szerint érthetetlenek voltak. Mit jelentett “nemzeti sztárnak” lenni egy olyan országban, ahol a lakosságnak csak pár százaléka olvasott irodalmat, az emberek túlnyomó többsége pedig nem is érezte magát magyarnak?
Petőfi forradalma amennyire a szavak, legalább annyira a kard forradalma is. A forradalom költeményének nevezett Nemzeti dalban ezt olvassuk:
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk!
Visszaemlékezések – amelyek hol jóindulatúak, hol nem – szólnak arról, hogy Petőfi egy meglehetősen nagy méretű karddal szaladgált a márciusi napokban – aligha a rend iránti tiszteletből.
Hogy Petőfi és a márciusi ifjak mennyire távol álltak a rendtől, arra itt egy másik, forradalmi lelkületű idézet a költő Akasszátok föl a királyokat! című verséből:
Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, sohasem! Lantom s kardom kezembül eldobom, A hóhérságot majd én folytatom, Ha kívülem rá ember nem akad – Akasszátok föl a királyokat!
Ezen a zászlón bizony nem az élet volt, hanem a halál.
A „rendpárti forradalmár” mindenképpen újítás a miniszterelnök politikai szótárában.
Kérdés, hogy az Orbán beszédének megágyazó március 15-ei ünnepség rendezője, Szente Vajk talál-e olyan forradalmi verset, amely megfelel majd a miniszterelnöki értelmezés kritériumainak, és a rendet dicsőíti.
Orbán Viktor miniszterelnök újraértelmezte a magyar történelmet, mikor arról beszélt, 1956-ban a béketárgyalás kikényszerítéséért harcoltunk. A valóság azonban nem ez volt, ráadásul az oroszokkal nem is lehetett csak úgy egyezkedni. Az 1956-os szabadságharc leverésére készülő orosz vezetés ugyanis úgy határozott, hogy a tárgyalás örvén elfogják a magyar katonai legfelsőbb vezetés jelentős részét, mintegy idejekorán kikapcsolva őket a későbbi harcokból.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?