A koronavírus-járvány alatt a színházak is bezártak, így Ember Márknak sok ideje szabadult fel. Sebész édesapját kérte meg, hogy ajánljon neki valami hasznos elfoglaltságot.
„Apu megérdeklődte, hogy hol lenne hely valakinek, akinek semmilyen egészségügyi képesítése nincsen. Mondták, hogy az Uzsokiban, ott az oltóponton, ott azért szükség lenne önkéntesre, merthogy a nővérek végzik a vakcinák hordását, meg az adminisztrációt is, meg mindent. Akkor én oda jelentkeztem, és nagyon hasznosnak éreztem magam” – mondta a Nagyfiúk című podcastban.
Mint mesélte, többen megjegyezték, hogy hasonlít „arra a színészre, Ember Márkra”, és amikor próbálta mondani, hogy ő az, akkor is kételkedtek, maximum annyit tettek hozzá, hogy „jó, tényleg hasonlít”.
De voltak hátborzongató tapasztalatai is.
„Levittek a halottasházba. Ott volt ez a rengeteg test zacskóban. Mert ugye úgy kellett tárolni, akik Covidban haltak meg. Ha nem tudtam volna, hogy hol vagyok, akkor is tudtam volna, hogy ezek élettelen emberek. Amikor belépsz egy szobába, és érzed, hogy itt van valaki rajtad kívül, megvan az az élmény, amikor még nem látsz senkit. És én beléptem, és semmilyen jelenlétet nem éreztem. Pontosan az volt az érzésem, hogy ezek már csak tokok, valami nincs meg bennük, ami igazán emberré tesz minket. Az nekem egy nagyon nagy felismerés volt. Azt a pillanatot, azt az érzést, azt sose fogom elfelejteni.”
