Mintha csak tegnap történt volna. Új Wes Anderson-filmet mutattak be a mozik, és ha új Wes Anderson-filmet mutatnak be a mozik, akkor az ember – ha az Okostojás (1998) óta elkötelezett híve WA-nak – eltakarít minden más programot az útjából, hogy már a premierhét szombatján (és nem vasárnap) részese legyen annak az élménynek, amit csak egy Wes Anderson-film képes nyújtani ezen a földön.

Mintha csak tegnap történt volna, hogy bemutatták az Asteroid City-t, Wes Anderson eggyel korábbi filmjét: a bemutató 2023-ban esett meg, ami régmúltnak semmiképp sem mondható. Mégsem maradt meg más az Asteroid City-ből, mint hogy színes (részben), a sivatagban játszódik (részben), és hogy van benne UFO (egy egész). Az űrlényt nem úgy értjük, hogy egy viccesen elrajzolt, nem teljesen evilági figura, hiszen ez minden Wes Anderson-szereplőre elmondható: nem, ez egy UFO UFO volt, egy igazi földönkívüli. Rémlik még, hogy volt valami nagy, a szokásosnál is nagyobb kavarás a keretezéssel, nem a képivel, ami szintén ősi Anderson-védjegy, hanem a szerkezetivel. Most akkor ez a sok fura figura (plusz az UFO) az elbeszélés melyik bugyrában tesz-vesz, ki kinek a kreálmánya? Ment a dramaturgiai hagymahámozás nagyban, minden réteg mögött volt egy másik: egy film, ami valójában egy színdarab, ami valójában egy….

Az efféle alkotói furfangok közepette, ahogy kissé megfáradtan csapódtunk ide-oda az elbeszélés színes és fekete-fehér, komoly és komolytalan síkjai között, aggodalmunk egyre csak nőtt: Wes, minden oké?

Mathieu Amalric, Wes Anderson, Mia Threapleton és Benicio del Toro

Roger Do Minh/TPS Productions/Focus Features

Hogy a szereplőkkel mi van, hogy mi eszi a lelküket és mi nem, ez mind szinte mellékes volt. Betanított bábukként jöttek-mentek, a jól ismert börleszk tempóban szedték a lábukat, egymás után vágták az egykedvű pofákat, és precízen úgy helyezkedtek el a képben, hogy kijöjjön a híres Wes Anderson-i kompozíció. Ja igen, és néha hadarva kinyilatkoztattak valamit, például, hogy mi fáj. De hogy kit játszott Tom Hanks, Scarlett Johansson vagy Jason Schwartzman, hogy mit keresett a vásznon Jeffrey Wright, Bryan Cranston vagy Hope Davis, ezt már a stáblista utáni percekben is nehéz lett volna felidézni. De legalább az UFO, ez a gülüszemű, ijedt animáció emlékezetes maradt. Meg az a régimódi masina, amit a fotóst játszó Jason Schwartzman a nyakában hordott. Jason Schwartzman egyébként a film főszereplője volt. Egy főszereplő, akiből egy kamerát őriz az emlékezet. Mondjuk, az nagyon jól nézett ki.

Egy UFO és egy fényképezőgép. Ez pont kettővel több, mint ami Wes Anderson még eggyel korábbi filmjéből, A Francia Kiadásból (2021) megmaradt. Talán játszott benne korunk legnagyobb filmsztárja, Timothée Chalamet. Ha UFO-t alakított volna, arra biztosan emlékeznénk.

Ilyen előzmények után fordultunk rá Wes Anderson 2025-ös újdonságára, A föníciai sémára. Lesz-e benne UFO? És régi fényképezőgép? Esetleg más emlékezetes antikvitás? Remélhetünk-e ennél is többet? Fogunk-e emlékezni másnap a főszereplőre? Hogy mit miért tett? Mi bántotta? És egyáltalán, lesz-e élet ebben a híresen szimmetrikus, a bolhapiacon talált tárgyakkal és a hollywoodi felsőligában talált sztárokkal teletömött, mindenféle firlefranccal felcicomázott, gegekkel bőségesen megszórt, cinephile-eknek kedves utalások tömkelegét felvonultató alkotásban. Mozgóképes installációban. Babaházban. Ékszerdobozban. Celluloid desszertben. A Wes Anderson-filmekre aggatott jelzős szerkezetek negyed századnyi használat után kezdenek elkopni. Ahogy maga az alkotó is.

Benicio del Toro kádban

TPS Productions/Focus Features

Wes Anderson 12. filmjének (a kisfilmeket és reklámokat most hagyjuk) főszereplői: Benicio Del Toro, Mia Threapleton, Michael Cera. Mellékszereplői: Willem Dafoe, F. Murray Abraham, Rupert Friend, Riz Ahmed, Tom Hanks, Bryan Cranston, Charlotte Gainsbourg, Mathieu Amalric, Richard Ayoade, Jeffrey Wright, Scarlett Johansson, Bill Murray, Hope Davis, Benedict Cumberbatch.

Ha fele ennyi lenne sztárból, joggal állíthatnánk, hogy impozáns a szereposztás, de mi a kétszer impozáns szinonimája? Talán a baromi sok. Ennyien utoljára A leghosszabb nap című második világháborús eposzban jöttek össze, de ott mégiscsak a normandiai partraszállás volt a tét, és nem az, hogy a dúsgazdag mogul, a világ tetején trónoló iparbáró hogyan próbál némi szeretet és együttérzést kicsikarni tengernyi gyermeke közül az egyetlenből, aki lány és apáca. A maradék kilenc ellenben kiskorú és fiú. Természetesen csintalan mind egy szálig.

Az uralomhoz és dominanciához szokott apát Benicio del Toro alakítja, egy igazán nagy színész, úgyhogy nem nagy meglepetés, hogy mindenben tökéletesen megfelel a „Hogyan alkalmazkodjunk Wes Andersonhoz” című, egyelőre csak szakmai körökben terjedő kiadványban leírtaknak. Az még nem egészen világos, hogy Kate Winslet lánya, Mia Threapleton nagy, vagy nem olyan nagy színész, de (majdnem) kezdő létére tiszességgel helytáll ő is, maradéktalanul megfelel az ismert játékszabályoknak.

Az oligarcha és az apáca – most épp ez az alappoén Andersonnál, és könnyen lehet, hogy egy másik filmben Del Toro és Threapleton izgalmas apa-lánya kettőst alkotnának. Mondjuk egy olyan filmben, ahol nem 15 híres arc vár a sorára, hogy valami bájos furcsaságot mutasson be, amivel magára vonja a figyelmet. Ugye az nem lehet, ilyen magas szinten ki van zárva, hogy hasonlóan nagynevű sztárok nagyon hasonló bájos furcsaságokat adtak elő a hárommal-néggyel ezelőtti Wes Anderson-filmben? Nem pont ugyanezt, mert ami pöttyös volt ott, az most itt csíkos, aki pedig kócos volt, annak most lenyalt a frizurája, de mégiscsak valami nagyon hasonlót. Ugye, ez nem lehet, merő képzelődés?

Bill Murray, mint Isten

2025 TPS Productions, LLC. All Rights Reserved

Csak nézzük, hogy ez a kissé öregedő, 56 éves csodagyerek a 12. filmjében mit csinál, csak nézzük a szokásos szemrevaló szimmetriát, a leltárba szedett tárgyak, csomagolószerek (istenem, azok a csinos dobozok!) és válogatott mütyürök csodás világát, a vonzó feliratokat, a háttérben diszkréten megbújó poháralátéteket, a kurátori gondossággal kiválasztott mandzsettagombokat, a temérdek kikacsintást (felnőtt nézőink örömére), a megannyi rezzenéstelen bohócarcot, a sok szomorkás tekintetet és az ismét kifogástalan színpalettát. Csak nézzük és feszengünk, majd egyre kínosabban érezzük magunkat. És amikor ötödszörre is elhangzik a nagy Del Toro szájából a már elsőre is lapos poén, átszakad a gát, és felsír bennünk a régi Wes Anderson-rajongó. Persze csak fapofával, ahogy azt Wes Anderson bohócai szokták, és nem is sír, csak pityereg egy kicsit.

Apa és lánya és millió másik alak rohangál jobbra-balra a vásznon, el is van magyarázva, miért, nem mintha egy kicsit is számítana. Felszántják a földgolyót, feljutnak a mennybe, amely feltűnően fekete-fehér, de ott is annyi az ismert színész (na, vajon Bill Murray kit játszik?), mint lent, a földi díszletek közt. És e nagy futkosást látva, a hősét vesztett Wes Anderson-rajongó mást se kíván, csak egyetlen olyan képkockát, tényleg csak egyet, amelynek láttán nem kell elalélni a szépségtől. Egy árva arcot, tényleg csak egyet, amely nem csak pofákat vág. Jó, akkor már legyünk telhetetlenek; csodálatos lenne egy olyan jelenet is, amelyben valami más történik, mint az andersonos gimnasztika, ez a kötöttfogású arc- és testgyakorlat. Egy kis valódi dráma például, ohne grimasz, csak az íze kedvéért.

Mia Threapleton és Benicio Del Toro

AFP / American Empirical Pictures / Indian Paintbrush / Focus Features / Studio Babelsberg American Empirical Pictures / Collection ChristopheL

Csodás barátságnak indult ez közöttünk, de most búcsúzunk hajdani hősüntől, aki olyan filmmekkel (igen, filmekkel, és nem bonbonosdobozzal, babaházzal és egyéb aranyos tákolmányokkal) örvendeztette meg a világot, mint a Tenenbaum, a háziatok, A fantasztikus Róka úr és a Grand Budapest Hotel. Búcsúzunk kedves barátunktól, Wes Andersontól, akivel valami egészen ijesztő történt az elmúlt évek során: hasonlítani kezdett egy Wes Anderson-film mellékszereplőjére. A saját viccein derülő, bohókás tornatanárra, aki rögeszmésen fújja a sípját, miközben díszes társaságát dirigálja.

Nyitókép: Mathieu Amalric, Michael Cera, Benicio Del Toro, Mia Threapleton, Jeffrey Wright Fotó: Courtesy of TPS Productions/Focus Features