Meghalt az egyik túszejtő, akinek a nyomán elnevezték a Stockholm-szindrómát
Clark Olofsson visszaeső bűnöző volt, élete nagy részét börtönben töltötte.
HVG
78 évesen, hosszú betegség után meghalt Clark Olofsson, egyike annak a két bankrablónak, akik 1973-ban túszokat ejtettek a svéd fővárosban. A hatnapos túszdráma során a fogvatartottak a bűnözőkkel kezdtek együttérezni, innen ered a Stockholm-szindróma kifejezés.
Olofsson halálhíréről a család tájékoztatása nyomán a BBCírt. Felidézik, hogy Jan-Erik Olsson volt az, aki egy bankrablás során túszul ejtett három nőt és egy férfit, majd azt követelte, hogy a börtönbüntetését töltő Olofssont, akivel a börtönben barátkozott össze, vigyék a bankba. A svéd hatóságok eleget tettek a követelésnek.
Évekkel később egy lapinterjúban Olofsson azt állította: a hatóságok beszervezték, hogy gondoskodjon a túszok biztonságáról a büntetése leszállításáért cserébe, de szerinte a hatóságok nem tartották be az ígéretüket.
Olofsson rávette az egyik túszt, Kristin Enmarkot, hogy a nevükben telefonon tárgyaljon a svéd miniszterelnökkel. A hívások során Enmark arról kezdett beszélni, fél attól, hogy a túszejtőknek bántódásuk esik, és védelmébe vette őket.
Későbbi visszaemlékezésében Enmark azt írta: Olofsson megígérte neki, gondoskodik arról, hogy ne essen bántódása, ő pedig úgy döntött, hisz neki. „23 éves voltam, és az életemet féltettem” – mondta.
A túszok később visszautasították, hogy vallomást tegyenek Olofsson és Olsson ellen.
Az eset után Nils Bejerot svéd kriminológus és pszichiáter
a „Stockholm-szindróma” kifejezéssel illette azt a látszólag irracionális vonzalmat, amit egyes foglyok éreznek a túszejtőik iránt.
Ezt a koncepciót azonban néhány éve Enmark egy BBC-podcastban elvetette, mondván, szerinte ez áldozathibáztatás, ő csak a túlélése érdekében cselekedett.
Olofsson visszaeső bűnözőként élete nagy részét börtönben töltötte. Legutóbb 2018-ban szabadult, miután kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt letöltötte büntetését Belgiumban.
A tünetegyüttes névadója egy 1973-as túszejtéses rablótámadás a svéd fővárosban. Ha a szindróma valóban létezik, akkor nem annyira a túszdrámák áldozatainak, hanem leginkább a bántalmazott nőknek és gyerekeknek okoz szenvedést.
A kegyelmi botrány után is trükköznek a gyermekvédelemben a számokkal, hogy Orbán Viktor elmondhassa, vállalható az állami gondozás állapota. A családjukból kiszakadó gyermekek ezt először a túlzsúfolt, eszköztelen befogadóotthonokban tapasztalják meg.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast új adásában.