Augusztus 10-én elhunyt Szakály György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. A Magyar Nemzeti Balett egykori igazgatója és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja hosszan tartó súlyos betegség után halt meg. A Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) korábbi rektorát az intézmény saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek – áll az egyetem közleményében.
Szakály György 1955. december 15-én született Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődje, az Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a leningrádi Vaganova Balettakadémiára. Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt.
1983-ban az évad legjobb táncosa lett, 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistája, illetve első szólistája volt. Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydney-ben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített Róna Viktor koreográfiájával.
Szakály Györgyöt aktív táncosként a közönség többek között láthatta a nagy klasszikus balettek hercegeként (Giselle, Diótörő, Hattyúk tava), akárcsak a Maurice Béjart koreográfiájával készült Négy utolsó dal Férfijaként vagy a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Andrew Lloyd Webber-darab több szerepében.
Aktív táncművészi pályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán, és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki, három évig vezette az együttest.
2003-tól klasszikus balettet oktatott a Magyar Táncművészeti Egyetemen. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézetet irányította, két év múlva pedig képzési rektorhelyettesnek nevezték ki. 2011-ben elvállalta a rektori felkérést, egyik fő célja volt, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan a táncművészképzés is egyetemi szinten történjen. A Magyar Táncművészeti Főiskola egyetemmé válása – amely meg is valósult 2018-ban – nagymértékben az ő munkájának köszönhető.
Művészi munkája elismeréseként 1985-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 1988-ban érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat, 2000-ben kiváló művészi címet vehetett át. 2003-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2014-től volt a Magyar Állami Operaház örökös tagja és Mesterművésze.
