Sokan pályáztak már a kriminalisztika történetében a legnagyobb magyar szélhámos címére, és méltán van köztük helye a magát dúsgazdag brazil milliárdosnak és attasénak kiadó Horváth Menyusnak. Dezső András magyar szélhámosokról szóló cikksorozatában most a húszas-harmincas évek csalókirályát mutatja be.
Lady Mary Wortley Montagu a variolációt (a vakcinázás ősét) már 75 évvel azelőtt alkalmazta, hogy Edward Jenner orvos a XVIII. század végén tökéletesítette az eljárást. Azóta a himlő vált az eddigi egyetlen eltüntetett kórokozóvá.
Állandó hiánycikk volt, amikor viszont volt, akkor nem mindig működött megfelelően. Magán, közületi, iker – így (nem) telefonáltunk az 1990-es évekig.
A kalandorok századának egyik leghíresebb kalandora volt a magyar-szlovák-lengyel Benyovszky Móric, aki első magyarként (szlovákként, lengyelként) járt a Föld sok eldugott helyén, melyet az ő emlékirataiból ismert meg a világ. Könyvek, kutatások, műalkotások és kommersz darabok tömege szól az életéről, amely mégis tele van máig megoldatlan rejtélyekkel. Már a neve is 33 változatban szerepel a Deutsche Nationalbibliothek katalógusában. Vannak, akik szabadságharcosként őrzik emlékét, aki korát messze megelőzve, első fehér emberként adta életét a gyarmati népek szabadságáért, és vannak, akik notórius hazudozóként, rabszolgakereskedőként, szerencsevadászként tartják őt nyilván. A Magyar-Madagaszkári Társaság Benyovszky-évnek hirdette ki az ideit születésének 280. évfordulója alkalmából. Holott nem is akkor született. Az viszont biztos, hogy 235 évvel ezelőtt, 1786. május 23-án halt meg (vagy 24-én).
A Vichy-érában leszerepelt közigazgatás tekintélyének helyreállítására hozták létre, ám végül a társadalom kettészakítottságának jelképe lett a most megszüntetett állami École nationale d'administration, azaz az ENA.
Volt, aki emléket hagyott maga után. Volt, akit a tudomány szépsége vezérelt. A 19. századig nem jelentett semmi rosszat az antropodermikus bibliopégia.
Nehéz új kliséket teremteni a hajbókoláshoz, ez derült ki az évtizede a hatalom csúcsán regnáló Orbánt méltató brosúra múlt heti bemutatóján, ahogy magából a kötetből is.
A magyar kötettel zárult egy 16 kötetes német holokauszt-dokumentumkiadvány. Alul- és fölülnézetből egyaránt átélhető benne a történelem.
A XX. században hódította meg az ember a levegőt, és a 140 éve született Kármán Tódor a hódítók élvonalában haladt. Szinte mindenhez köze volt, ami a levegőben történt, a helikoptertől a szuperszonikus repülőgépeken és a rakétatechnikán át az űrhajózásig. Átlátta, hogy alapkutatásait pénzelni fogják a tőkések és a hadseregek, ha meggyőzi őket, hogy a gyakorlatban is használható terméket fejleszt. Ez az elemi felismerés volt elképesztő sikereinek a titka. A huszonkilencből az utolsó volt szülőhazájának egyeteme, amely díszdoktorrá avatta őt.
Hogyan lett a liberalizmus önnön üdvözült sikereinek áldozata? Ezt firtatja új, A fény kialszik című könyvében két híres politikatudós, akik Orbán Viktor hatalmi rendszerét is részletesen elemzik.
Titkos csatornákon zajlott puhatolózás, ám az áttörést a népi Kína és az USA kapcsolatában fél évszázada amerikai asztaliteniszezők váratlan meghívása hozta. A történtek a véletlen és az alapos előkészítés különös összjátékaként alakultak.
Van államfő, aki visszavon magas kitüntetést, van aki nem. Puskás Öcsi pedig megtarthatta a Munka Érdemrend arany fokozatát.
A közpénzből végzett hazai nagy beruházások közt nincs olyan, amelyik határidőre felépül és a tervezett költségvetést sem lépi túl. 1896-ban ez még megtörténhetett, így készült el a Kisföldalatti – hivatalos nevén a Millenniumi Földalatti Vasút.
Fedett városi térként gondolta újra két fiatal építész az elhagyatott Nagyvásártelepet. Lesznek lebegő irodák, süllyesztett színház, a rakodórámpán vendéglők és a tetőre függesztett futókör is. Imádni fogják a kínaiak.
Praktizált orvosként, ügyvédként, szolgált papként, igaz, egyik hivatáshoz sem volt papírja Bósa Istvánnak. Fél életét börtönben töltötte, de szeretett dicsekedni tetteivel. Ha mérleget vonunk karrierjéről, inkább mennyiséget, mintsem minőséget találunk: ellentétben a nagymenő szélhámosokkal, stiklijeivel csak "aprópénzt" keresett. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
A magyar nemzet szabadságáért szálltak szembe az ország leghatalmasabb urai I. Lipót császárral – így építették be a köztudatba Jókai Mór és társai a romantika korában azt a főúri szervezkedést, amely 350 évvel ezelőtt, 1671. április 30-án Zrínyi Péter gróf, Frangepán Ferenc őrgróf és Nádasdy Ferenc gróf lefejezésével végződött. A valóságban hármójuk közül ketten horvátok, a horvát főúri irodalom jeles művelői voltak, és Horvátországban tartják őket számon nemzeti hősökként. A tét pedig annak a rendi Magyarországnak a megőrzése volt, amely ellen Jókai Mór és társai harcoltak.
Megvette a Malévtól a volt amerikai nagykövet repülőgépét, helikopterrel villogott. A Nicolaus Peitlerként bemutatkozó nemzetközi szélhámos az a Peitler Miklós volt, aki már a hetvenes években félmillió forintot csalt ki gyanútlan emberekből. Rábeszélőképessége elképesztő volt, joggal nevezhető minden idők egyik legnagyobb magyar szélhámosának, kihagyhatatlan svindlertörténeti cikksorozatunkból.
Tribuszerné – az egész ország így ismerte a kilencvenes évek leghírhedtebb csalóját, aki több milliárd forinttal károsította meg “ügyfeleit”. Az Aranyosi Margit néven született nő a Kárpát-medence Bernard Madoffja, akihez képest a Kósa Lajost is átverő “csengeri örökösnő” vagy Bróker Marcsi csak ócska epigonok. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
A mai időkből visszatekintve nehéz elképzelni, mennyire nélkülözhetetlen volt a távirat majdnem kétszáz éven át. Magyarországon április 30-án lehet utoljára táviratot feladni.
Gazdag külföldi üzletembernek adta ki magát a rendszerváltáskor, Demján Sándor és Boros Imre bankárok ajánlását mutogatta a behízelgő modorú szélhámos, majd gyárvásárlásokkal hitegette partnereit. Sokaktól csalt ki hatalmas összegeket, de amikor őrizetbe vették, nemcsak igazi nevét, hanem még az állampolgárságát sem tudták a rendőrök. Végül abban maradtak, hogy feltehetően egy amerikaival, Joseph Madollal van dolguk. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
