A közpénzből végzett hazai nagy beruházások közt nincs olyan, amelyik határidőre felépül és a tervezett költségvetést sem lépi túl. 1896-ban ez még megtörténhetett, így készült el a Kisföldalatti – hivatalos nevén a Millenniumi Földalatti Vasút.
Fedett városi térként gondolta újra két fiatal építész az elhagyatott Nagyvásártelepet. Lesznek lebegő irodák, süllyesztett színház, a rakodórámpán vendéglők és a tetőre függesztett futókör is. Imádni fogják a kínaiak.
Praktizált orvosként, ügyvédként, szolgált papként, igaz, egyik hivatáshoz sem volt papírja Bósa Istvánnak. Fél életét börtönben töltötte, de szeretett dicsekedni tetteivel. Ha mérleget vonunk karrierjéről, inkább mennyiséget, mintsem minőséget találunk: ellentétben a nagymenő szélhámosokkal, stiklijeivel csak "aprópénzt" keresett. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
A magyar nemzet szabadságáért szálltak szembe az ország leghatalmasabb urai I. Lipót császárral – így építették be a köztudatba Jókai Mór és társai a romantika korában azt a főúri szervezkedést, amely 350 évvel ezelőtt, 1671. április 30-án Zrínyi Péter gróf, Frangepán Ferenc őrgróf és Nádasdy Ferenc gróf lefejezésével végződött. A valóságban hármójuk közül ketten horvátok, a horvát főúri irodalom jeles művelői voltak, és Horvátországban tartják őket számon nemzeti hősökként. A tét pedig annak a rendi Magyarországnak a megőrzése volt, amely ellen Jókai Mór és társai harcoltak.
Megvette a Malévtól a volt amerikai nagykövet repülőgépét, helikopterrel villogott. A Nicolaus Peitlerként bemutatkozó nemzetközi szélhámos az a Peitler Miklós volt, aki már a hetvenes években félmillió forintot csalt ki gyanútlan emberekből. Rábeszélőképessége elképesztő volt, joggal nevezhető minden idők egyik legnagyobb magyar szélhámosának, kihagyhatatlan svindlertörténeti cikksorozatunkból.
Tribuszerné – az egész ország így ismerte a kilencvenes évek leghírhedtebb csalóját, aki több milliárd forinttal károsította meg “ügyfeleit”. Az Aranyosi Margit néven született nő a Kárpát-medence Bernard Madoffja, akihez képest a Kósa Lajost is átverő “csengeri örökösnő” vagy Bróker Marcsi csak ócska epigonok. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
A mai időkből visszatekintve nehéz elképzelni, mennyire nélkülözhetetlen volt a távirat majdnem kétszáz éven át. Magyarországon április 30-án lehet utoljára táviratot feladni.
Gazdag külföldi üzletembernek adta ki magát a rendszerváltáskor, Demján Sándor és Boros Imre bankárok ajánlását mutogatta a behízelgő modorú szélhámos, majd gyárvásárlásokkal hitegette partnereit. Sokaktól csalt ki hatalmas összegeket, de amikor őrizetbe vették, nemcsak igazi nevét, hanem még az állampolgárságát sem tudták a rendőrök. Végül abban maradtak, hogy feltehetően egy amerikaival, Joseph Madollal van dolguk. Dezső András cikksorozatának újabb epizódja.
A nyolcvanas évek egyik legendás nyomozása során új módszerrel húztak csőbe egy betörőbandát a zsaruk, köztük a mostani belügyminiszter, aki akkor még fiatal rendőr volt. Dezső András magyar szélhámosokról, svindlerekről szóló cikksorozatának következő fejezete.
A második világháború után a Szovjetunióba hurcolt hadifoglyok több mint 10 millió adata között kell rendet tenniük a Nyelvtudományi Kutatóközpont munkatársainak.
Lehetnek benne elírások, félrefordítások, ellentmondásos információk, ám már megtekinthető a Magyar Nemzeti Levéltár honlapjára felkerült, 682 ezer kartonból álló hiánypótló gyűjtemény, amely a még élő elhurcoltak, az utódok és a történészek számára egyaránt fontos lehet.
Az emberiesség elleni bűntett és a népirtás nürnbergi perig ismeretlen fogalmát két jogtudós honosította meg a nemzetközi jogban. Philippe Sands jogászprofesszor, az angol PEN Club elnöke a családjával is összefonódó történetüket a Kelet–nyugati utca című könyvében örökítette meg.
Walter Pehlének kulcsszerepe volt abban, hogy Németország elkezdett szembenézni a náci múlttal. A magyar kultúra elkötelezett barátja, támogatója volt, sokszor tartott előadást Budapesten.
A gazdag menők a páholyban ültek és reménykedtek, hogy a sameszaiknak sikerül elcsalni a futamot. Utálták Parizert, a zsidó zugbukmékert, akit legszívesebben keresztre feszítettek volna, mert a legtöbb esetben vitte a téteket. De megbíztak benne, mert ha nyertek, Parizer mindig fizetett. Dezső András magyar szélhámosokról, svindlerekről szóló cikksorozatának újabb epizódjában a Kerepesi úti ügetőn belül működő illegális bukmékerkedésbe vezet be minket olyan tanúk elmondása alapján, akik a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején maguk is tiltott szerencsejátékokból éltek.
Az 1871-es népfelkelés megrengette a társadalmi hierarchiát és jelentős közéleti szerephez juttatta a nőket is. Emancipációtörténeti szempontból ez kulcsfontosságú, bár az, hogy választójogot kapjanak, akkor még szóba sem jött.
Amilyen híres volt, olyan elfeledett lett. Minden idők egyik legsikeresebb filmje, a kilencszeres Oscar-díjas Az angol beteg kellett hozzá, hogy a filmbéli Almásy László nyomán az egészen másképp élt és halt valódi Almásy László Ede iránt is feltámadjon az érdeklődés, és kiderüljön például, hogy meleg volt.
Miért csökkent a termelés a munkások államában, milyen méreteket öltött a terror, ki volt az a két, későbbi horthysta miniszterelnök, aki a vörösöket szolgálta? Ezeket a kérdéseket is körbejárja a kutató a Tanácsköztársaságról most megjelent kötetében.
Lehet-e jogos örököse a család egy diktátor vagyonának, ha ő azt a diktatúra idején jogtalanul szerezte? Spanyolországban egyre inkább nemmel válaszolnak erre a kérdésre, és igyekeznek visszaszerezni a vagyontárgyakat Franco tábornok famíliájától.
A Rómában élő Bruck Edith Magyarországon született. Tizenkét évesen deportálták Auschwitzba, ahonnan egyik nővérével tért vissza. Szülei, egy testvére, több rokona nem élte túl a holokausztot. A 88 éves író, költő egész életét a tanúságtevésnek szentelte, a pápa is felfigyelt rá.
Fel Szlovákiába, le Magyarországra... A legkevésbé sem kölcsönös, hanem éppen ellentétes érdekű felek írták alá a csehszlovák–magyar lakosságcsere egyezményt 1946. február 27-én – éppen 75 évvel ezelőtt. Az egyik fél felszámolni, a másik megmenteni próbálta a csehszlovákiai magyar kisebbséget. Mindkettő tudott volna erre jobb lehetőséget, de a világhelyzet ezt engedte. A csehszlovákiai magyarság szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül a hontalanság, a kiszolgáltatottság és kilátástalanság éveiben a világháború után. De végül is sokkal nagyobb rész maradt meg belőle, mint a magyarországi szlovák kisebbségből.
