Sem a deportálások, sem az oroszosítási kísérletek nem tudták kiirtani a balti népekből a függetlenségi vágyat, így amikor a ’80-as évek második felében megingott a szovjet kolosszus, a litvánok, a lettek és az észtek az elsők között cselekedtek.
A totális szovjetorosz elnyomás sikerrel járt a nemzeti kultúra felszámolására indított hadjáratával, a gazdasági mutatók jók voltak, így az általános életszínvonal is szovjet viszonylatban magasnak volt tekinthető és ebből kifolyólag egészen a ’80-as évek második feléig Belarusz lakosságának nagy része semmiféle komoly változásra nem vágyott. Aztán jött Csernobil és utána egymást követően potyogtak ki a szó szoros értelmében vett csontvázak a szovjet múlt rég eltemetett szekrényéből. Ám még ezek sem ingatták meg a tagköztársaság népének bizalmát a szovjet keretrendszerben, és ha nem omlik össze a Szovjetunió, Belarusz talán még ma is önként és dalolva lenne a része. Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel, a posztszovjet térség szakértőjével beszélgettünk.
Romantikus elvárásaikban többnyire súlyosan csalódtak azok a baloldali meggyőződésű magyar emigránsok, akik a két világháború között a Szovjetunióban telepedtek le. A felemelkedés kevesek kiváltsága volt, a többség mélyen hallgatott rossz tapasztalatairól.
170 évvel ezelőtt, 1854. december 8-án hirdette ki IX. Piusz pápa az Ineffabilis Deus című bulláját, amelyben a katolikus egyház hivatalos dogmájává emelte a szeplőtelen fogantatás tételét. Közkeletű tévedés, hogy ez a dogma Jézus fogantatására vonatkozik és a fogantatás szeplőtelenségének az az ismérve, hogy a teherbe esett anyuka szűz. Ez egyáltalán nem így van.
Antiszemita, nacionalista volt, pogromokat hajtott végre, a totalitárius államban hitt és a terror vezérelte a román Vasgárdát és vezérét, Corneliu Codreanut. A minapi romániai elnökválasztás első fordulójában a mozgalommal azonosuló Calin Georgescu került az élre, akinek gyanús kampánymanipulációi miatt az alkotmánybíróság törölte az eredményt, így a cikkünk megjelenésének napjára kiírt második fordulót nem tartották meg.
A tűzvésznél is veszélyesebb vallásellenesség és az érdektelenség pusztította el kis híján a Notre-Dame-ot kétszáz éve. A megsemmisüléstől egy becsvágyó uralkodó, egy romantikus regényíró és pár száz borospalack mentette meg. A 2019-ben kigyulladt, és újjáépített katedrálist december 7-én, alábbi cikk megjelenésének napján adják át.
Az idén 130 éve meghalt Kossuth Lajos sokáig nemzeti konszenzus által övezett pozitív megítélése mintha valamelyest megkopott volna az elmúlt évtizedek folyamán. Persze a kritikus vélemények mindig is megvoltak, már az 1848-as szabadságharc idején is, ám ezek sokáig nem tudták megrengetni a népszerűségét. Ebben a trendben a változás első, óvatos jeleit az 1960-as évektől lehet megfigyelni, és éppannyira voltak társadalmi, mint politikai okai. A Kossuth-kép változásairól Hermann Róberttel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesével, egyetemi tanárral beszélgettünk.
Elenyészően kevés szavazat hiányzott ahhoz, hogy karrierjét a köztársasági elnökséggel koronázhassa meg a reformkommunista Pozsgay Imre. Akinek a rendszerváltás idején formálódó politikai pártok elkerülhetetlen polarizációjában is sajátos katalizátori szerep jutott.
Az 1874. november 30-án született, jeles ősökkel dicsekvő angol arisztokratát halálakor a Népszabadság „a huszadik század első felének legjelentősebb és legkövetkezetesebb imperialista” politikusaként búcsúztatta. Ez igaz is. Liberális, konzervatív, imperialista, antifasiszta és antikommunista politikus volt. Az antiszemitizmust elítélő antiszemita. A bolsevik birodalom antibolsevista szövetségese. Hosszú katonai és politikai pályája során egy sor magas pozícióban, a világ számos pontján, sokféle ügyben vitt vezető szerepet. Mindenek fölött a náci birodalom legyűrésében. Küldetésének tudta megmenteni a világot a nácizmustól és a kommunizmustól és megóvni az angol gyarmatbirodalmat a széteséstől. Volt még újságíró, szépíró, történész, festő, szeszkazán és ötgyerekes családapa.
Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.
A magyar közvélemény akkoriban sem értette igazán a külpolitika reálfolyamatait, így a kádári propaganda könnyedén befolyásolhatta a forradalom utólagos értékelését.
Tanulságos változásokat hozott a világpolitikában az 1956-os szuezi háború, amely az izraeli–brit–francia erők sikere ellenére Egyiptom politikai győzelmét hozta. A Közel-Keleten a britek helyét az USA vette át.
A földgolyó sokak szerint akkor kezdett összezsugorodni, amikor a Szuezi-csatorna és az Észak-Amerikát átszelő Union Pacific vasút átadásával radikálisan lecsökkentek a bolygón a távolságok. Ezt az évezredek óta vágyott csatornát az Egyiptomot névleg még uraló Törökország sem, a legerősebb nagyhatalom, Nagy-Britannia sem akarta, és a részvények sem fogytak. 115 évvel ezelőtt, 1869. november 16-án mégis felavathatták a víziutat a megállíthatatlan francia diplomata, Ferdinand de Lesseps makacs kitartásának eredményeképpen és ma sem tudjuk, hány ezer munkás halálának árán. Az ünnepelt Lesseps azután a Panama-csatorna építésébe úgy belebukott, hogy 88 éves korában még börtönbüntetésre is ítélték.
80 éve még nem létezett olyan, hogy moldáv nép, ez egy szovjet konstrukció volt, ami arra szolgált, hogy a régi orosz területi igényeknek megfelelően a második világháború után a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábiát kulturálisan is le lehessen választani Romániáról. Persze a helyzet még ennél is bonyolultabb, mivel szép számmal élnek a területen olyanok, akik se nem románok, se nem oroszok, viszont Moszkvától várnak védelmet a románosítási törekvésekkel szemben. Egyebek között ez volt az oka annak, hogy alig néhány évvel a Szovjetuniótól történt elszakadás után, immáron demokratikus választásokon, éppen azt a kommunista garnitúrát szavazta vissza a nép a hatalomba, amelyet annak idején elkergetett. Ez az ellentmondás a néhány hete tartott, EU-s integrációról szóló népszavazás eredményein is meglátszott – minimális többséggel győzött az EU-párti álláspont.
Néhány kilométerre volt egymástól a Tolnai-dombság szélén, a Mezőföldön Illyés Gyula szülőháza és Lázár Ervin gyerekkorának színhelye, mára azonban már csak hűlt helye maradt mindkettőnek. Az írók művein keresztül azonban tovább él Rácegres, ahol a „puszták népe” élt, és ahol a Négyszögletű kerek erdő csodái történtek.
Kevesen tudják, hogy a ma 92 éves televíziós ikon, Vitray Tamás holokauszttúlélő, egyik nagymamáján kívül minden közeli rokonát elvesztette a vészkorszakban. 12 évesen árva gyermekként sodródva, a nyilasok elől rejtőzve, pincékben bujkálva menekült meg. Mi a kapcsolat a felnőtt döntéseket hozó gyerek és a későbbi médiasztár között? Milyen képességeket hasznosított bujkálás közben? Van-e rokonság Kisneufeld és a Sorstalanság Köves Gyurija között? Hogyan tudósít hányattatásairól Vitray Kiképzés című memoárjában?
A nyolcvanas évek közepén, amikor a legtöbb szocialista állam befele tartott a politikai válságba, Lengyelország éppen kilábalt egyből. Ennek köszönhető, hogy a lengyel társadalom egy része a kommunista diktatúra utolsó évtizedét bizonyos fokú megértéssel kezeli, mivel egy makacsnak bizonyuló mítosz szerint az mentette meg az országot a legrosszabbtól, egy orosz katonai beavatkozástól. A diktatúra jellegéről, a lengyel gazdaság helyzetéről, a rendszer ellen szervezkedő munkásokról, valamint a lengyel szocializmus összeomlásáról Semsei Ferenccel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatójával beszélgettünk.
A 19. században az ország egyik legismertebb üveggyártó üzeme működött Bükkszentkereszttől nem messze, a festői völgyben az erdő mélyén. Egy pince és két ház romjai, az egyikben egy búbos kemence, valamint egy kút és egy kis temető – ennyi maradt az üzemből és a köré felépült, egykori településből.
A számára oly fontos agrárreformok miatt rendszerint paraszti hátterűnek tartott Nagy Imréről még a legközelebbi barátai sem feltételezték, hogy valaha is vezető politikus válhat belőle. A történelem kereke azonban úgy fordult, hogy magyar miniszterelnök lett, ráadásul kétszer is. Hogyan jutott el a haláláig kommunista Nagy Imre a párt mindenhatóságától az azzal való szembefordulásig? Hősök vagy gonosztevők című sorozatunk újabb része.
A kommunisták saját kádereiket sem kímélték: az 1950-es évek koncepciós pereiben és azok után százakat hurcoltak meg, aminek generációkra kiható traumáját most a gyerekként egykor érintettek idézik fel egy új könyvben. Az egyik drámai történet főszereplői egymást sosem ismerhették.
