A Nyugat szentje és ördöge – 150 éve született Winston Churchill
19 perc
2024.11.30. 16:30
Az 1874. november 30-án született, jeles ősökkel dicsekvő angol arisztokratát halálakor a Népszabadság „a huszadik század első felének legjelentősebb és legkövetkezetesebb imperialista” politikusaként búcsúztatta. Ez igaz is. Liberális, konzervatív, imperialista, antifasiszta és antikommunista politikus volt. Az antiszemitizmust elítélő antiszemita. A bolsevik birodalom antibolsevista szövetségese. Hosszú katonai és politikai pályája során egy sor magas pozícióban, a világ számos pontján, sokféle ügyben vitt vezető szerepet. Mindenek fölött a náci birodalom legyűrésében. Küldetésének tudta megmenteni a világot a nácizmustól és a kommunizmustól és megóvni az angol gyarmatbirodalmat a széteséstől. Volt még újságíró, szépíró, történész, festő, szeszkazán és ötgyerekes családapa.
Winston Leonard Spencer Churchill a család ősi birtokán született Oxfordshire-ben. Ősei között volt John Churchill, Marlborough első hercege, az Angliát alkotmányos monarchiává alakító „dicsőséges forradalom” hőse, a soha le nem győzött hadvezér és nagy diplomata. Nagyapja Írországot kormányozta őfelsége alkirályaként. Apja konzervatív politikus, parlamenti képviselő. Winston Churchill Megírta sok kötetben John Churchill és a maga életrajzát, de még az apjáét is. Fékezhetetlen grafomán volt. A könyveit sok példányban kapkodták el. Nemcsak a politikusi, hanem az írói sikerei is ott voltak az 1953-ban neki ítélt irodalmi Nobel-díj mögött.
Anyja amerikai üzletemberek, nagypolgárok családjából jött.
Winston első emlékei Írországhoz kötődnek. Oda költözött a család, amikor a nagyapját kinevezték alkirálynak. Szülei elhidegültek egymástól, Winstont leginkább a dadus nevelte. „Ő volt a legdrágább és legbizalmasabb barátom ebben a húsz évben, amióta élek” – mondta róla Winston, amikor a dadus meghalt.
Előkelő bentlakásos iskolákban oktatták. Kezdetben rossz tanuló volt, aztán jobb lett. Apja katonai pályára terelte. Nagy nehezen, többszöri próbálkozás után bejutott a Sandhurst Akadémiára.
Ifjú tisztként elvetődik Kubába, ahol belekeveredik a függetlenségi felkelők elleni harcokba a spanyol csapatok oldalán. Eltölt másfél évet Indiában, ahol sokat tanul, olvas, műveltsége jelentős részét itt szedi fel. Az agg Churchillnek tulajdonítják azt a mondást, hogy a hosszú élet titka: szivar, whisky és semmi sport. Ehhez képest Indiában még lelkesen lovaspólózott.
Ifjúkori harcos ateizmusa, keresztényellenessége a későbbiekben agnosztikus közönnyé szelídül.
Ekkoriban a Konzervatív Pártban meghúzódó liberálisnak vallja magát, aki azért nem csatlakozhat a Liberális Párhoz, mivel az az ír függetlenségi mozgalmat támogatja, márpedig Churchillnek egész életében az volt a meggyőződése, hogy Írország egészét autonóm részként Nagy Britannián belül kell tartani. Erről még évtizedekkel Írország függetlenségének kikiáltása és Észak-Írország leválása után sem mondott le. Bizonyos dolgokban konzervatív, gazdasági tekintetben liberális, más ügyekben reformista volt. Lelkesen támogatta a nők szekuláris oktatását, de a női választójogot sokáig ellenezte.
Indiának a ma Pakisztánhoz tartozó területén részt vett a mohmand törzs lázadásának letörésében. Erről írta 1897-ben az első könyvét, amely szép sikert aratott, pedig akkor még a szerzője nem volt ismert közéleti ember. Különböző lapok tudósítójaként működött mindenhol, ahol katonaként megfordult. Az írás volt az a szenvedély, amely segített elűzni a depresszió „fekete ebét”, ami mindig körülötte ólálkodott.
Ekkortájt írta egyetlen regényét, a Savrolát, amelyben egy képzeletbeli európai ország – Oliver Cromwellre hajazó – diktátorának a felesége beleszeret a diktátor ellen harcoló Savrolába, akinek az alakját Churchill leginkább önmagáról mintázta. A Savrola sikere nem volt átütő, de nem sodorta el az idő, máig is ott van a könyvtárakban a gyerekek által kedvelt kalandregények között.
A Morning Post tudósítójaként vett részt az angol-egyiptomi csapatok szudáni hadjáratában. Erről is könyvet írt, melyben elítélte az angol csapatok kegyetlenségét.
Elhatározta, hogy elhagyja a hadsereget, és politikai pályára lép.
Ez rögvest kudarccal kezdődik, 1899-ben a Konzervatív Párt elveszti azt a körzetet, ahol a 25 éves Churchillt indította. A vesztes Dél-Afrikába utazik, a búr háborúról tudósít. Fogságba esik, megszökik egy tehervonat rakományába bújva, és egy bányában dekkol. Szökésének története fölkelti iránta a nyilvánosság érdeklődését. 1900-ban a következő választást már meg is nyeri. A háború során igyekszik letörni a búrellenes előítéleteket, és nagylelkűségre inti a győztes angolokat.
A Dél-Afrikáról szóló könyvével végigturnézza Angliát, Kanadát, az Egyesült Államokat. Előadásokat tart Párizsban, Madridban, Gibraltáron.
A parlamenti szűzbeszédével máris feltűnést kelt. A Konzervatív Pártban a „Hjuligánokhoz” (Hughligans) tartozik. Vezetőjük, Cecil Hugh nevét vonták össze a huligánnal. Így nevezték azokat a mezei képviselőket, akik kritikusak voltak a párt vezetésével szemben. Churchill egyebek között a hadi kiadások mértékét és arányait kifogásolta, és egyre közelebb került a liberálisok imperialista (a gyarmatosítást pártoló) szárnyához. Memoárja szerint folyamatosan balra tolódott.
A szabadpiac híveként nem támogatta a konzervatívok protekcionista gazdaságpolitikáját, sem a bevándorlást, főleg a zsidó bevándorlást korlátozó törvényt, amely szerinte az előítéleteket erősítené a zsidókkal és általában az idegenekkel szemben. Viszont támogatta a liberálisoknak a szakszervezeti jogok helyreállítására vonatkozó javaslatát. A konzervatív vezetők közölték az egyre gyakrabban kiszavazó hjuligánnal, hogy nem indítják őt a következő választáson. Így aztán Churchill 1904-ben átlépett a Liberális Pártba.
Az 1906-os választásokat megnyerték a liberálisok. Churchillt kinevezték államtitkár-helyettesnek a Gyarmatügyi Minisztériumba. Már ekkor elég ismert és elismert volt ahhoz, hogy 32 éves korában életrajz jelenjen meg róla.
A Gyarmatügyi Minisztériumban Dél-Afrikával foglalkozott. Fokozatosan kivezette a szerződéses kínai munkásokat az országból, az angol és a búr telepesek egyenlőségét szorgalmazta, és tiltakozott a lázadó bennszülöttek lemészárlása ellen.
Egy évvel később ő lett a kereskedelmi miniszter, illetve President of the Board of Trade, ami szélesebb területet takar. Sikeres békéltető hírében állott a munkások és munkaadók közötti vitákban. Felállította a gazdasági ügyekben döntő állandó bíróságot, szociális reformokon dolgozott Lloyd George-dzsal. Minisztersége idején betiltották a nyolc óránál hosszabb műszakokat a bányákban, bevezette a kötelező ebédidőt. Támogatta a munkanélküliség elleni biztosítás intézményét, és felállította a munkaközvetítő irodák hálózatát. Fellépett a Lordok Háza ellen, melynek mindig konzervatív többsége gátolta a szociális reformok anyagi alapját biztosító, a gazdagokat sújtó adók bevezetését. Javasolta a Lordok Háza jogosítványainak korlátozását. Mi több, felvetette az egykamarás rendszerre való áttérés gondolatát.
1908-ban megnősült, 1909-ben megszületett az első gyermeke. Boldog házasságban élt Clementine Hozier-vel élete végéig.
1910-ben megkapta a belügyi tárcát. Börtönreformot dolgozott ki. Szétválasztotta a köztörvényes és a politikai foglyokat, és az utóbbiak számára lazább rendszabályokat vezetett be. A börtönökbe könyvtárakat telepített, és színházi előadásokat szerveztetett. A 21 év alattiak börtönbüntetését a legsúlyosabb bűncselekményektől eltekintve megszüntette. A halálos ítéletek száma a felére csökkent minisztersége idején.
A nők választójogát ahhoz a feltételhez kötötte, hogy azt a férfi választók népszavazáson hagyják jóvá. A referendum gondolatát Asquith miniszterelnök visszautasította, a választójogért harcoló szüfrazsettek tüntettek Churchill nagygyűlésein, egy alkalommal ostorral támadtak rá.
Nagy vitát váltott ki az az eset, amikor kigyulladt egy ház, amelyben egy rendőrtisztet meggyilkoló, felfegyverzett lett betörőbanda barikádozta el magát.
Churchill nem engedte be a házba a tűzoltókat, akikre a betörők rálőhettek volna. Két bandatag holttestét találták meg a házban. Churchill kijelentette: „inkább égjen le a ház, mintsem hogy rendes angolok életét áldozzuk fel ezeknek az aljas bitangoknak a megmentése érdekében”.
Katonákat küldött a dokkmunkások mozgalmának elfojtására Liverpoolba, és fellépett az országos vasutassztrájk ellen.
1911-ben haditengerészeti miniszter lett. Mindent megtett annak érdekében, hogy az angol haditengerészetet fölfejlessze és kidolgozzák a légierő és a haditengerészet együttműködésének gyakorlatát. Általa tengeri repülőnek (seaplane) keresztelt hidroplánflottát hozott létre. Kijelentette, hogy minden új német hadihajóra két új angol hadihajóval fognak válaszolni.
A Nagy Háború nem kezdődött jól az angol haditengerészet számára. A Gallipollinál elszenvedett súlyos vereségért a konzervatív képviselők Churchillt tették felelőssé, és amikor háborús egységkormány alakult, Churchillt a konzervatívok kiutálták a kormányból.
Újra katonai szolgálatba lépett. A belga fronton szolgált, és kis híján megölte őt egy gránátrepesz. 1917-től a háború végéig a hadsereg muníciójáért felelős miniszterként tevékenykedett. Az ő feladata volt felfuttatni a haditermelést, megoldani a sztrájkhelyzeteket a hadiiparban tárgyalással vagy behívással való fenyegetéssel.