Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) és a Nőügyi Bizottsága (FEMM) együttes meghallgatást tartott a lengyel abortusztilalom ügyében, amely miatt egész Lengyelországon tüntetéshullám söpört végig.
López Aguilar, a LIBE bizottság elnöke a lengyel eseményeket így jellemezte bevezetőjében:
Ez egy egészen sötét fejezete a jogállamiságnak.
A lengyel alkotmánybíróság 2020 októberében az alkotmánnyal „összeegyeztethetetlennek" nevezte, és súlyos magzati rendellenesség esetén is törvényen kívül helyezte az abortuszt. Ez január 27-én lépett életbe, ettől a naptól kezdve gyakorlatilag minden abortuszt betiltottak azokon az eseteken kívül, ha az anya élete veszélyben van, vagy ha vérfertőzés, illetve erőszak következményeként alakult ki a terhesség.
A lengyel szabályozás súlyos és visszafordíthatatlan magzati rendellenességek vagy a magzat gyógyíthatatlan betegsége esetén is tiltja a terhességmegszakítást. Lengyelországban 2019-ben a művi terhességmegszakítások 96 százalékát (1110-ből 1074-et) ilyen alapon végeztek. Az Európai Parlament már többször is foglalkozott a témával. Az elmúlt négy hónapban négy különböző állásfoglalást, nyilatkozatot fogadtak el, vagy adtak ki közleményt.
A vita során két meghatározó álláspont alakult ki pró és kontra. A lengyel szabályozást támadó többség szerint mindenkinek joga van az EU-ban a biztonságos egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, márpedig ezzel a döntéssel a lengyel nők kényszermegoldásokhoz fognak folyamodni. Ez vagy illegális terhességmegszakítást jelent, vagy – akinek van rá pénze – külföldön elvégzett beavatkozást. Erről beszélt Helena Dalli, az EU esélyegyenlőségért felelős biztosa is, aki hangsúlyozta, hogy minden uniós polgárt azonos jogok illetnek meg, a lengyel nők azonban hátrányt szenvedtek.
Andrzej Sados, Lengyelország EU-hoz akkreditált nagykövete szerint a lengyel alkotmánybíróság független szervként hozott egy kötelező érvényű döntést. Arról is beszélt, hogy az egészségügyi szakpolitika a tagállamok kizárlógos hatáskörébe tartozik, és ez vonatkozik a terhességmegszakítás szabályozására is.
Egy ír politikus, Frances Fitzgerald saját hazájának példáját említve óvta a lengyeleket attól, hogy a problémát exportálják, vagyis külföldre kényszerítsék abortuszt végeztetni a nőket. Mint mondta, hosszú időbe telt, míg ezzel a traumával az ír társadalom szembe tudott nézni.
Mások gyakorlatiasabban közelítették meg a kérdést. A német Maria Noichl azt a kérdést tette fel, hogy hogyan magyarázza el a választóinak, hogy Lengyelországban az adójukat arra használják, hogy korlátozzák a lengyel nők jogait. Ezt többen hangsúlyozták: az EU-nak emiatt életbe kellene léptetnie a jogállamisági mechanizmust, amely az uniós források felfüggesztéséhez vezethet.
A lengyel kormány védelmében Patryk Jaki lengyel képviselő azt rótta fel a többieknek, hogy mindnyájan a nők jogairól beszélnek, de mi van a fogyatékkal élő, vagy meg nem született gyermekek jogával?
A meghívott vendégek közül Wojciech Hermelinski jogász, volt lengyel alkotmánybíró szerint a nők egészsége, a szabadsághoz való joga jelenleg nem biztosított. Sőt, embertelen bánásmódnak minősül, ha valakit olyan gyermek világra hozatalára kényszerítenek, aki tudhatóan hamarosan meg fog halni.
Marta Lempart, a lengyel női sztrájkmozgalom tagjának gondolatai a tüntetések hangulatát idézte: “Ha elveszítjük a jogállamiságot és az igazságszolgáltatás szabadságát, akkor mindent elveszítünk. Tüntettünk, letartóztattak, elveszítettük az állásunkat és ez már ötéves küzdelem. 600 városban háromezer ember ellen folyik eljárás, a lengyel állam a polgárait ellenségnek tekinti. Szabadságharcosok vagyunk és soha nem adjuk fel, nincs annyi katona, hogy megállítsanak bennünket, több ember akar a jogaiért küzdeni, mint ahány tisztviselője van a lengyel kormánynak.”
Ehhez képest Dorota Bojemska a lengyel Család- és Szociálpolitikai Minisztérium családügyi tanácsának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel nők már 1918-ban szavazhattak, az egyetemeken pedig 70 százalékkal több nő tanulhat, mint férfi.
A családbarát politika a családi értékek ápolásával jár együtt.
– érvelt a döntés mellett. Hozzátette, 38 ezer ember írta alá azt a petíciót, amelynek Stop az abortusznak volt a címe.
A képviselők nagy várakozással tekintenek az Európai Bizottság következő lépései elé. Az eddigi érvelés alapján úgy tűnik, hogy a kötelezettségszegési eljárás megindítását fontolgatják. Lengyelországgal szemben már jelenleg is folynak jogsértési eljárások az igazságszolgáltatási reform miatt, sőt, a 7-es cikk szerinti eljárást is ezzel összefüggésben élesítették.
