Sokak számára egyfajta határidőt jelentett a március 31-e, mivel a kormányzati kommunikációban korábban elhangzott, hogy erre az időpontra megszülethet a megállapodás az Európai Bizottsággal a befagyasztott, felfüggesztett pénzek kiszabadításáról. Ami talán a legfontosabb: ha március 31-ig nem történik semmiféle megegyezés (márpedig nem történt), az nem jelent konkrét hátrányt vagy kárt Magyarország számára.

Persze, a magyar (nemzeti) érdek az lenne, hogy minél előbb megtörténjen a hiányosság pótlása. Most úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság van késésben, ennek azonban az az oka, hogy két héttel ezelőtt óriási mennyiségű anyag érkezett a magyar kormánytól, amelyet jelenleg is elemeznek és nem lehet tudni, hogy ennek mikor lesz eredménye. Tekintettel arra, hogy az orvoslásra váró problémák nagyon sokrétűek, a brüsszeli adminisztrációnak is ehhez kell alkalmazkodnia. Vagyis a különböző javaslatokat elküldik a szakmailag illetékes főigazgatóságokhoz, de ugyanilyen kört kell lefutni az érintett biztosok kabinetjénél is.

Az, hogy ez így alakult, annak a bizottsági elvárásnak az eredménye, hogy csomagban és egyszerre szeretnék látni az egész magyar anyagot. Az viszont, hogy ez mostanra sűrűsödött össze, a magyar kormány felelőssége, mert senki sem tiltotta meg, hogy hónapokkal korábban elküldjék ezeket a dokumentumokat. Sőt, igazából mindenki azt gondolta Brüsszelben, hogy ha a magyar kormánynak ez sürgős, akkor valóban gyorsan fog lépni.

De milyen főbb csapásirányok vannak? A magyar pénzek – mondhatjuk – keresztbe-kasul le vannak zárva. A tagállamok a hétéves költségvetésből járó „nemzeti borítékból" (ami körülbelül 21,5 milliárd euró) blokkoltak 6,3 milliárd eurót. Szintén nem férhet hozzá a kormány az 5,8 milliárd eurós helyreállítási alaphoz, amelyet időközben megtoldottak 700 millió euróval egy másik forrásból, energetikai korszerűsítésre. Blokkolva vannak egyes programok, amelyek releváns területekkel függenek össze. Ide tartozik például az Erasmus és Horizon Europe források, illetve azok a kifizetések, amelyek engedélyezéséhez az LMBTQ személyek jogai, a tudományos élet szabadsága és a migrációs jogszabályok terén kell a magyar kormánynak előrelépést felmutatnia.

Az alapvető elvárás az, hogy a kormány teljesítsen úgynevezett 27 szuperfeltételt. Ezek közül 21 a korrupcióellenes keret erősítésével, négy az igazságszolgáltatás reformjával, kettő pedig ellenőrzéssel és audittal kapcsolatos. Ami a jelenlegi állást illeti: a tavaly szeptemberben Magyarország által vállalt, akkor még 17 feltétel közül a tagállamok értékelése szerint mindössze hatot sikerült maradéktalanul teljesíteni. A mostani arány tehát: 27 feltétel közül hat rendezett.

Forrásaink egybehangzó állítása szerint az igazságügyi reformok területén áll a legjobban a kormány. Igaz, hetek óta minden fórumról ugyanazt halljuk: a megállapodás már csak napok kérdése, aztán a napok eredménytelenül telnek el. Mindenesetre, ha ezt a négy pontot sikerülne kipipálni, akkor körülbelül 13 milliárd euró válhatna hozzáférhetővé a hétéves költségvetésből. Ez nem egy 13 milliárd eurós jóváírást jelentene, hanem az ezekre vonatkozó nemzeti programok megvalósításához hozzá lehetne látni, mert adott a fedezet – igaz, utófinanszírozásban. Ez azért is tűnik egyszerűbbnek, mert ebben az esetben az Európai Bizottságnak nem kell tagállami jóváhagyásra várnia, saját hatáskörben dönthet.

Az Európai Bizottság kollégiumi ülése Brüsszelben, Belgiumban.

AFP / Anadolu Agency / Pool / Eu Comission

Azonban erre is, és valamennyi magyar intézkedésére vonatkozik, hogy a Bizottság azokat a jogszabályokat szeretné tervezet formájában látni, amiket a parlament elé terjeszt a kormány. Nem pedig azokat, amelyek nagyjából úgy néznek ki, mint amit később elfogadnak. A bizalom hiánya ugyanis tapintható, tavaly ősszel több olyan magyar törvény is átment a parlamenten, amelynek tervezete kicsit másképpen nézett még ki a brüsszeli asztalokon. Ezt nem akarja az Európai Bizottság még egyszer megtapasztalni – mondta bizottsági informátorunk.

Csúszás van, de késés nem lesz

– így fogalmazott egy kormányzati forrásunk, aki hozzátette, hogy az a kritika, hogy ne félkész javaslatokat terjesszen be a kormány, nem fedi a valóságot, mert sokszor éppen az a baj, hogy a Bizottságtól nem konkrét javaslatok vagy elvárások érkeznek egy-egy ügyben, hanem legfeljebb felvetések. Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnál azt mondják, hogy maga a jogállamisági eljárás egy soha nem próbált procedúra, mivel Magyarország az első „alany”, vagyis az uniós bürokrácia is a gyakorlatban tanulja meg, hogyan működik ez az eszköz.

Szintén az Európai Bizottságtól származó értesülés, hogy az általuk vártnál lassabban haladnak az Erasmus plusz és a Horizon Europe kutatásfejlesztési alappal összefüggő tárgyalások, amelyek elsősorban a közalapítványi kuratóriumok összetételével, a kurátorok mandátumának időtartamával, illetve azzal kapcsolatosak, hogy ezeket a közalapítványokat a magyar jogalkotó kivonta az uniós közbeszerzési szabályok hatálya alól.

MTI / EPA / Stephanie Lecocq

Holott úgy tűnt, hogy ez egy viszonylag egyszerűbb menet lesz: Navracsics Tibor január végén azt mondta brüsszeli tárgyalásait követő sajtótájékoztatóján, hogy vannak ugyan még vitás pontok, de rövidesen megegyezés születik. Ahhoz képest tulajdonképpen nem sok mindent történt. Navracsics miniszter két hete járt Brüsszelben és tárgyalt Johannes Hahn költségvetési biztossal. Informátorunk szerint Hahn elmondta, hogy milyen előterjesztésre van szükség a jóváhagyáshoz, amire Navracsics ígéretet is tett, mondván, pár nap múlva küldi a szöveget. Ami azóta sem érkezett meg, jövő héten kedden azonban Navracsics Tibor ismét Brüsszelbe megy, és ismét Hahn biztossal tárgyal.

Ez a téma már csak azért is fontos, mert júliusban kell megkötni a diákcsere-programra vonatkozó szerződéseket. A tagállamok jelenleg érvényes döntése ugyanis az, hogy amíg a feltételek nem teljesülnek, 2022. december 16-a után az EU nem vállalhat pénzügyi kötelezettséget Magyarország felé. Márpedig nemcsak az Európai Bizottságnak, hanem a Tanácsnak is jóvá kell majd hagynia a megállapodást, amihez kellenek az elfogadott magyar törvények is. Az Erasmus kapcsán magyar kormányzati forrásunk úgy fogalmazott, hogy

bár a Bizottságnak nem felelt meg az élethosszig tartó kuratóriumi tagság, de nem adtak hozzá megoldókulcsot.

Erre a kormány javaslatot tett 2x6 éves időtartamra, amit először elutasítottak Brüsszelben – ekkor mindenki magyar kormányzati kudarcról beszélt. Végül most úgy tűnik, mégis elképzelhető, hogy ez az időtartam lesz a befutó, arra hivatkozással, hogy egy egyetemi pénzügyi ciklus hat év. A magyar tárgyalási pozíciókra rálátó forrásunk szerint összeségében nyugodtan elmondható, hogy

már tényleg csak nagyon apró kiigazításokra van szükség, mert az alapok minden tárgyalási pozícióban stimmelnek.

Ezzel szemben egy zárt tárgyaláson egy magas rangú uniós tisztviselő a napokban azt mondta, kizártnak tartja, hogy nyár előtt legyen megállapodás, ami azt jelenti, hogy legkorábban szeptemberben juthat bármilyen uniós pénzhez Magyarország. Az egész folyamat kapcsán Ujhelyi István szociáldemokrata EP-képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha Orbán Viktor tavaly szeptember óta nem volt hajlandó a saját maguk által vállalt intézkedéseket meghozni és a végrehajtásukat elindítani, akkor valójában nem is akar megállapodni.

Ujhelyi szerint Orbán azt gondolta, amennyiben elmegy a falig, az EU majd úgyis meghátrál, ez azonban most nem történik meg.