Sorozatunk első részét meghallgathatja Spotifyon, YouTube-on és Apple Podcaston.

Neurologus: „Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?” – ez áll azon az egy kérdésből álló szavazólapon, amelyet április közepén kaptak kézhez a magyar állampolgárok. Az eseményeket árnyalja, hogy a Republikon április elején közölt felmérése szerint a magyaroknak összesen 47 százaléka támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, míg 46 százaléka ellenzi azt. Orbán Viktor pedig az Európai Tanács márciusi csúcstalálkozóján 20 tagállammal szemben megvétózta Ukrajna csatlakozásáról szóló dokumentumot. Mi értelme van ennek a szavazásnak, és mi a kormány célja a nemzeti kommunikációban ezzel kapcsolatban?

Takácsy Dorka: Ezt valójában elég nehéz megmondani, hiszen gyakorlati haszna nincs. Ez egy propagandaeszköz, egy olyan eszköz, amellyel jelenleg a közvéleményt tematizálja a kormány. Ezt a módszert jól ismerjük, láttunk már ilyet korábban is. Nyilvánvalóan azért választotta ezt a témát a kormányzat, mert valószínűleg a saját méréseik is azt mutatják, hogy ebben a kérdésben a Fidesznek, illetve a Fidesz által képviselt álláspontnak – miszerint Ukrajnának semmilyen módon nem szabad közelednie az Európai Unióhoz – többségi támogatottsága van a magyar társadalomban. Ez a támogatás túlnyúlik a Fidesz saját szavazótáborán.

Alapvetően eddig is azt láttuk, hogy amikor a Fidesz kiválaszt egy témát, amelyről nemzeti konzultációt hirdet, vagy most például ezt a véleménynyilvánító szavazást indítja el, akkor olyan témát választ, amelyben biztos lehet abban, hogy nem csupán a saját szavazóbázisát szólítja meg, hanem azon túl is képes támogatást szerezni.

Szeretném nagyon röviden ismertetni egy tavalyi kutatásunkat is, mert rendkívül érdekes eredmények születtek. A Sajtó- és Médiakutató Intézet (SZEM) keretében végeztünk egy összehasonlító kutatást a visegrádi országokban. Ebben azt vizsgáltuk, hogy mit gondol a magyar társadalom Ukrajnáról és Ukrajna esetleges jövőbeli EU-csatlakozásáról.

Ukrajna podcast borító

EUrologus

Az várható volt, hogy a lengyel közvélemény sokkal támogatóbb Ukrajnával kapcsolatban, mint a magyar, de a magyar eredmények még a szlovák adatokhoz képest is nagyon markáns eltéréseket mutattak. A kutatásunkból az derült ki, hogy a magyar közvélemény gyakorlatilag egyöntetűen elutasítja Ukrajna támogatását.

A kutatás első részében azt vizsgáltuk, hogy mit közvetít a média – főként a kormányzati álláspontot tükröző médiumokra koncentráltunk. Itt különösebb meglepetés nem ért bennünket. Azért említem mégis ezt, mert ezek az üzenetek a fókuszcsoportos beszélgetésekben újra és újra visszaköszöntek, ami azt mutatja, hogy a kormányzati propaganda rendkívül hatékony volt.

A vizsgált 17 hónapnyi médiatartalom alapján elmondható, hogy a kormányzati narratíva egyik fő célja Zelenszkij karakterének lejáratása volt. Kezdetben bohócként ábrázolták, majd fokozatosan diktátorrá formálták, aki felelőtlenül a harmadik világháború kirobbantására törekszik – semmiképpen sem jó vezető, akinek helye lenne az Európai Unióban. Emellett gyakori állítás volt, hogy Ukrajna rendkívül korrupt, és érdekes módon ezek a narratívák sokszor konkrétan a Kremlben dolgozó orosz politikusokat idéztek – mindenféle kontextus nélkül.

A kutatásunk legfőbb tanulsága az volt, hogy a magyarok Ukrajnához való viszonylag negatív hozzáállása nem személyes tapasztalatokból ered. A résztvevők többsége életében nem találkozott ukrán személlyel. Egyértelműen egy fentről érkező, irányított üzenetcsomag hatását látjuk, amely a társadalom széles rétegeiben célba ért – vélhetően az előzetes ismerethiány miatt is. Úgy tűnik, hogy ezt a tudáshiányt könnyű megtölteni gyűlöletkeltő tartalmakkal.

Ez alapján érthető, hogy a kormány most ezzel a témával szervez véleménynyilvánító szavazást – hiszen számíthat arra, hogy ebben a kérdésben a magyar társadalom többsége egyetért vele.

Tábor Áron: 2025 tavaszán nem az a kérdés van elsősorban napirenden, hogy Ukrajna csatlakozik-e az Európai Unióhoz, hanem sokkal inkább az, hogy milyen feltételek mellett zajlanak a béketárgyalások. Pontosan milyen megállapodást köt Ukrajna az Egyesült Államokkal? Milyen biztonsági garanciákat tudnak nyújtani az európai államok? Egyáltalán milyen formában történhet meg az, hogy Ukrajnának le kell mondania bizonyos területekről?

Volodimir Zelenszkij és Donald Trump 2025. februárjában

AFP / Saul Loeb

A magyar kormány retorikájában viszont az a benyomás alakul ki, hogy a kérdést úgy próbálják átkeretezni, hogy abból egy olyan téma legyen, amelyben a magyar társadalom élesen Ukrajna-ellenes hangot tud megütni. Részben – ahogy hallottuk – anyagi szempontok miatt: már nem az a kérdés, hogy ki indította a háborút, hogy ez egy orosz agresszió volt-e, vagy hogy Ukrajnának el kell-e fogadnia saját területi integritásának megsértését. Ezekről nem esik szó. Ehelyett egy másik kérdést tesznek fel, amelyre a magyar társadalom egy része – akár azok is, akik nem feltétlenül a legdurvább kormánypropaganda hívei – hajlamos anyagi kérdésként tekinteni.

Én is úgy látom, hogy ez egy főként belpolitikai megfontolások által vezérelt lépés. Egy évvel a választások előtt a kormány nyilvánvalóan már erre koncentrál. Ugyanakkor nemzetközi hatása is van: Magyarországon belül megerősödik az Ukrajna-ellenes álláspont, amivel Magyarország az EU-ban és a NATO-ban is képes gyengíteni az Ukrajnának nyújtott támogatást és az Ukrajna melletti kiállást.

Neurologus: A washingtoni Trump–Zelenszkij csúcstalálkozó célja eredetileg a béketárgyalások megkezdése lett volna, de a sajtóban végül az egyik leginkább elhibázott diplomáciai performanszként emlegetik azóta is.

Tábor Áron: A találkozót megelőző egy-két hétben már zajlott egyfajta nyilatkozatháború Trump és Zelenszkij között. Trump erőteljesen azt a retorikát hangoztatta, amit itthon is jól ismerünk: hogy Ukrajna valójában felelős a háborúért, lett volna lehetősége békét kötni, de nem élt vele, mert nem akar békét. Zelenszkij ezt természetesen visszautasította.

A találkozó végül mégis létrejött a Fehér Házban, de már egy ilyen feszült hangulatban. Trump és a stábja részéről az volt a cél, hogy Ukrajnát rávegyék egy olyan megállapodásra, amely lehetővé teszi az amerikai támogatás valamilyen formában való folytatását – de közben eladható legyen a hazai közönség felé is, hogy „mi már rengeteget adtunk Ukrajnának, ők mit adnak nekünk?”.

Ezen a csúcstalálkozón különösen J.D. Vance alelnök játszott szerepet – teljesen szokatlan módon még a kamerák előtt, a protokolláris szakaszban is elkezdett egyfajta nyomásgyakorlást Zelenszkijre, miszerint nem adja meg a megfelelő tiszteletet az Egyesült Államoknak, amely oly sokat tett Ukrajnáért.

A konferencián, ahol én akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodtam, arról folyt a vita, hogy ki volt ennek az egésznek az igazi vesztese. Az egyik nézőpont szerint Zelenszkij, mert nem született megállapodás, és Ukrajna lényegében az USA nélkül nem tudja folytatni a háborút. A másik nézőpont szerint viszont ez egy szükséges és tudatos kiállás volt az ukrán érdekek mellett, ami nemcsak otthon, hanem Európában is pozitív visszhangot váltott ki.

Ez a találkozó jól mutatja, hogy amerikai támogatás nélkül valóban nem működik az ukrán védekezés, viszont Ukrajna számára nem elfogadható egy olyan megállapodás, amely semmilyen biztonsági garanciát nem tartalmaz, és teljes gazdasági függésbe taszítja az országot az Egyesült Államok irányába. Még ha ideiglenes tűzszünethez is vezetne, hosszú távon rontaná Ukrajna pozícióit.

Hallgassa tovább a beszélgetést a NEUrologus podcastban!

Miről lesz még szó?:

• Donald Trump és Orbán Viktor Ukrajna narratívájának összefonódása
• A vámháború visszásságai
• Magyarország és az EU
• Szolidaritás a magyar társadalomban

Szerzők: Kuglics Sarolta, Oláh Krisztina, Moravecz Kata

A tartalom a a European Journalism Fund Microgrants for Small Newsrooms (PLUPRO) programjának támogatásával készült.