Kedden megtartották a nyolcadik meghallgatást a tagállamok a Magyarországgal szemben az Alapszerződések 7. cikke alapján zajló eljárásban. A várakozásoknak megfelelően továbbra sem akarnak, tudnak továbblépni az eljárásba a tagállamok, ehhez ugyanis nincs meg a kellő politikai akarat, vagyis elegendő tagállami támogatás. Az viszont megfigyelhető, hogy a Magyarországgal szemben határozott fellépést követelő tagállamok hangosabbak lettek,
17 kormány nevében levelet fogalmaztak az Európai Bizottságnak, a svédek pedig vállalták a vezető szerepet a folyamat továbblendítésében.
A soron következő dán elnökség pedig ígéretet tett arra, hogy az ügyet napirenden tartja.
Bóka János Európa-ügyi miniszter sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az „átláthatósági” törvénnyel kapcsolatban megkapta a kormány az Európai Bizottság két biztosa által aláírt levelet, amelyben a javaslat visszavonását kérik, mert a belső piaci szabályok és az Alapjogi Charta rendelkezéseinek megsértését olvasták ki a tervezetből. Bóka szerint azonban hiába küldték el a kormánynak ezt a levelet, mert a javaslat egyéni képviselői indítvány révén került a parlament elé, vagyis a kormány nincs abban a helyzetben, hogy visszavonja.
A tagállami és bizottsági aggodalmak között ott volt a gyülekezési törvény módosítása is, amely a Pride betiltását is lehetővé teszi. Az EUrologus megkérdezte Bóka minisztert, hogy amennyiben uniós biztosok, más országok parlamenti képviselői vagy EP-képviselők utaznak a Pride-ra, számíthatnak-e büntetőeljárásra. Bóka azt mondta, hogy a rendezvény megtartására vonatkozóan nem jelentettek be még igényt, ezért ilyen kérdést nem merült fel.
Michael McGrath jogállamiságért felelős biztos szerint azonban aggodalomra bőven van ők, ő legalábbis ezt a következtetést fogalmazta meg a meghallgatást követő sajtótájékoztatón.
Összességében a mai meghallgatás rávilágított arra, hogy jelentős aggályok továbbra is fennállnak. És sajnos ezek a problémák súlyosbodtak. A Bizottság álláspontja összességében nem változott, a 7. cikk szerinti eljárást mindaddig fenn kell tartani, amíg az azt kiváltó kérdések megoldatlanok maradnak
– jelentette ki McGrath. Az „átláthatósági” törvény kapcsán úgy fogalmazott, hogy a civil szerveztek munkája kulcsfontosságú, „ezért továbbra is elkötelezettek vagyunk egy olyan környezet megteremtése iránt, amely lehetővé teszi számukra, hogy fontos munkájukat az EU-szerte végezhessék, és ez természetesen magában foglalja a finanszírozáshoz való hozzáférést is” – tette hozzá.
Magyarország megítélésén éppen ezen a napon bizonyára nem segített az sem, hogy a szlovákokkal karöltve a kormány nem szavazott meg egy elnökségi előterjesztést, amely az az EU demokratikus ellenálló képességének megerősítéséről szól. Bóka János szerint ez a dokumentum félreértelmezi a civil szervezetek szerepét.
„A civil szervezetek nem alkotmányos intézmények és a civil szervezetek nem politikai pártok, ezért visszautasítunk minden olyan törekvést, ami azt szolgálja, hogy a civil szervezeteket eszközként használják föl a demokratikus intézmények legitimációjának aláásására és beavatkozásra a választási folyamatokba, ezért ezt a nyilatkozatot mi elutasítjuk” – közölte a miniszter.
Ugyanakkor a tagállamok széles körűen támogatták a szöveget, emiatt az elnökség úgy döntött, hogy a nyilatkozatot 25 tagállam által támogatott elnökségi következtetés formájában adják ki. Ebben az anyagban többek között hangsúlyozzák, hogy
„a civil szervezetek és az emberi jogi jogvédők – akik továbbra is a fékek és ellensúlyok rendszerének lényeges elemei, valamint hozzájárulnak az uniós értékek, többek között a jogállamiság, az alapvető jogok és a demokrácia előmozdításához és védelméhez – megfelelő finanszírozásának biztosítása kulcsfontosságú egy olyan társadalom felépítéséhez és fenntartásához, amelyben az uniós értékek érvényesülnek”.
A magyar kormányt, amely folyamatosan a civil szervezetek elszámoltathatósága érdekében emel szót, az sem befolyásolta, hogy ez a szöveg is tartalmazott erre vonatkozó elvárást. A tagállamok ugyanis elismerik, hogy biztosítani kell az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot a finanszírozási gyakorlatban.
