Áldás vagy átok a mezőgazdaság számára a kemény fagy és a rengeteg hó?

A gazdák most nem panaszkodnak a télre: a vastag hótakaró természetes „paplanként” védi az őszi vetéseket a talajmenti fagyoktól, és a gyümölcsösök többsége mélynyugalomban még a komoly hideget is jól tűri. A hó ráadásul a vízpótlás szempontjából a legértékesebb csapadék, de az aszályos évek miatt a talajvíz szintje olyan alacsony, hogy sokkal több csapadékra lenne szükség, hogy érdemben javuljon a helyzet tavaszig.













A másodrendű teherbírású csúcsteljesítmény – „Miért nem kapott Szabadság-díjat a Kossuth-híd kommunista társtervezője?”

Miután a német hadsereg Budapest ostromának végnapjaiban a Dunán átívelő összes fővárosi hidat felrobbantotta, még a gyalogosoknak is nagy kaland volt a közlekedés Buda és Pest között. Mindenki tudta, hogy a következő télen a jégzajlás az ideiglenes cölöphidakat, pontonhidakat is elviszi, és szétszakad a város, ha nem épül fel addigra rekordgyorsasággal egy állandó híd a városban, ahol drámai hiány volt mindenből, ami a hídépítéshez kell. Majdnem sikerült. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. január 15-én, öt nappal azután, hogy a jég valóban szétszakította a várost, ráléphettek az első átkelők a Kossuth hídra. 







A hideg és az Orbán-kormány elintézte: rémálommá válhatnak a januári gázszámlák

Az utóbbi években nem volt igazán kemény a tél, így a kiugró gázfogyasztási értékek kockázatai kissé feledésbe merültek. A szilveszter óta tartósan mínuszokba forduló időjárás azonban nem csak az igazi tél érzését elevenítette fel. A megugró gázfogyasztás várható következményeinek egyikeként újra előkerült a rezsivédelmi bástyaként használt időarányos fogyasztási limitek problémája is.