Április 21-én a parlament költségvetési és pénzügyi bizottsága képviselői önálló javaslatra módosítást terjesztett elő, arra vonatkozóan, hogy álljon vissza az import áfa kivetéses rendszere.

A javaslat szerint július 1-től a csatlakozást megelőző gyakorlat állna vissza, azaz a vámhatóság vetné ki az áfa összegét az import után, és azt az adóhivataltól kellene visszakérni a normál áfa bevalláson. Azaz ismét az üzleti élet finanszírozná a költségvetést átlagosan két hónapig.

Nyilvánvalóan a módosítás megalkotói számoltak azzal, hogy nem kis felháborodást fog kiváltani a javaslat, ezért a külpiacokra termelő nagyokat mentesítik a kivetéses áfa alól, ők továbbra is maradhatnak a jelenlegi önadózásos rendszerben, feltéve, hogy rendelkeznek a vámhatóság engedélyével.

Magyarul a legalább egy éve áfa-alany és megbízható vámadósnak minősülő nagyok ugyanazon áfa bevallásukban fizetik be az áfát, mint amelyikben levonhatják azt, így nekik nem kell finanszírozni az import áfa összegét, azaz közvetve a költségvetést.

Gyakorlatilag az kaphatja meg a vámhatóság engedélyét az önadózásra akinek (i) az előző évben a közösségen belüli és az export termékértékesítésből származó árbevétele legalább 20 milliárd forintot eléri, vagy (ii) a 10 és 20 milliárd forint közösségen belüli és az export termékértékesítésből származó árbevétellel rendelkezőknél ez az árbevétel egy plusz követelményként meghaladja a szintén előző évi belföldön teljesített termékértékesítés áfaalapjának kétharmadát.

Megint lesz egy „egyszerű” szabály. Jókat lehet számolgatni. Az átmeneti rendelkezések szerint a 2005. július 1-től 2006. június 30-ig szóló engedélyeknél, ahol 2004 adja a bázist, a fenti küszöbszámok arányosak az EU-tagság időtartamával, azaz 10 milliárd helyett 6,6 milliárd, illetve 20 milliárd helyett 13,3 milliárd a küszöb.

A javaslat élesen megkülönbözteti a nagy exportőröket a többi vállalattól, ami érdekes gazdaságpolitikai hozzáállást takar. Igaz, hamár ilyen megkülönböztető rendelkezést vezetnek be, akkor a nagyok számára erre a könnyebbségre mindenképpen szükség van, mert különben csomagolhatnak (a kisebbek is, csak az kevésbé látványos).

A javaslat megindokolásával nem sokat bíbelődtek a képviselők. Azt gyakorlatilag három rövid mondatban elintézték, ráadásul úgy, hogy az indokolás gyakorlatilag a javaslat összefoglalója, de semmi okot nem hoz fel a javaslat bevezetése mögött.

A sajtóban megjelent hírek szerint azért van szükség erre a rendelkezésre, mert itt megy el az áfabevétel. Na végre, legalább egy indok. Csak egy a baj vele, nem hangzik túl megalapozottnak. Az áfabevallás mellékleteként jelenleg is csatolni kell a vám áfát igazoló analitikát, tételesen fel kell sorolni vámhatározat-számokat és az áfaalapot.

Miért nem lehet összevetni az áfabevallás mellékletét a vámhatóság adatbázisával? Ha valaki az önadózás keretében nem vall import áfát, nagyon gyorsan elérhető. Ha összevetik a számokat, akkor ezen a területen ugye nem maradhat el bevétel. Ha nem vetik össze a számokat, és valaki így megúszhatja az áfa megfizetését, akkor pedig miért is kell mind az adózók, mind az adóhivatal részére jelentős időbe és fáradtságba kerülően az áfabevallás mellékletét előállítani, feldolgozni? Miért kellett ezt így csinálni csatlakozás előtt?

Az import áfa kiesése tavaly májustól egyszeri „terhet” jelentett a pénzforgalmi szemléletben gondolkodó államháztartás számára. Ha tavaly lenyelték a gombócot, akkor ennek a lépésnek nem lehet más indoka, mint átmeneti bevételt szerezni a költségvetés számára, amit idén ki tudnak mutatni, igaz jövőre vissza kell fizetni.

A javaslattal nyilván jól jár a vámhatóság is, megnő a bevétele, amit majd az Apeh ugyan később visszaad, de addig is elmondható, hogy a vámhatóság szépen teljesít. Azt se felejtsük el, hogy a kivetéses rendszerben kicsit több az adminisztrálandó dolog, jó néhány státus igazolható.

Az engedélyezési eljárás sem arra mutat, hogy komolyan vennének a képviselők az egyszerűsítést, az adminisztráció csökkentését. Ahhoz, hogy a szabály valóban hatályba lépjen július 1-én, a parlamentnek el kell fogadnia, majd ki kell hirdetni május 16-ig.  Az engedélyezés alapesetben 30 napos eljárás. Lesz tülekedés.

A legfőbb probléma azonban a rossz üzenet. Uniós csatlakozásunk előtt, 2003 októberétől Ausztria áttért az önadózásra az import áfát tekintve, abból a megfontolásból, hogy így náluk fognak vámkezelni a cégek, és legalább a vámbevételt megtarthatják, illetve kedvező körülményeket teremtenek a logisztikai szektornak.

Sok magyarországi cég gondolkodott azon, hogy áthelyezi a vámkezelést Ausztriába, és így megszabadul a finanszírozási tehertől. Ezt belátva vált lehetővé nálunk is az önadózás. Most félig visszalépnénk, hiszen a nagyok továbbra is élvezhetik a rendszer előnyeit, igaz kicsit bürokratikusabban. A kisebbek pedig mennek Ausztriába vámkezelni.

Érdemes végigtekinteni azon, hogy az áfa területén milyen szabályozásváltozások történtek tavaly május 1-től a nemzetközi kereskedelmet érintően:

• 2004. május 1.
Jó: bevezettük az önadózást az importnál, és lehetővé tettük a lehívásos készleteket.

• 2004. július 10.
Jó: bevezettük az áfa-raktárakat.

• 2004 év vége
Rossz: visszatartottuk az  áfavisszatérítések kifizetését, sokan a mai napig nem kaptak meg jogosan járó nagy összegeket.

• 2005. január 1.
Rossz: szigorítottuk a lehívásos készlet szabályokat, praktikusan ellehetetlenítve az alkalmazást; és megszüntettük július 1-gyel a gyakorított bevallás lehetőségét.

• ? 2005.július 1.
Rossz: eltöröljük az önadózást az importnál a nagy exportőrök kivételével.

Hol van itt a kiszámíthatóság, amit a befektetők méltányolnak, és jogosan számon kérnek? Ennyit oda-vissza lépkedni ilyen rövid időn belül nem szerencsés. Ezt a javaslatot még nem késő visszavonni, illetve leszavazni a parlamentben.