Alaposan kistafírozza az idén a tanácsadó cégeket az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV), legalábbis a költségvetésében a magánosítás előkészítését szolgáló keretet az előző két évben felhasznált 612 millió, illetve 2,8 milliárd forint után 5,5 milliárd forintra srófolta, jóllehet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) már tavaly kritizálta az ÁPV-t a szakértő szervezetek alkalmazása miatt. Ez a számvevők olvasatában arra szolgál, hogy az ÁPV tehermentesítse "feltehetően magasan képzett" munkatársait a kisebb feladatok alól, hogy a kiemelt vállalatok értékesítésére koncentráljanak. Azt nem mondja ki ugyan az ÁSZ, hogy túlzott volna a privatizációk előkészítésére szolgáló keret, azt viszont javasolta a felügyelő pénzügyminiszternek, követelje meg az ÁPV-től a költségigények reálisabb meghatározását.

Tisztázandó tulajviszonyok © Müller Judit

A felduzzasztott keretből fedezik az idén egyebek között az év üzletének ígérkező, a Ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport (BA) Rt. - a remények szerint 100-150 milliárd forint bevételt hozó - privatizációjának tanácsadását. A kiemelten kezelt ügylet egyben az év megrendelése is a tanácsadói piacon, nem csoda hát, hogy az ÁPV nyílt közbeszerzési eljárásán nagy volt a tülekedés; a pályázatra 13-an startoltak rá. A megbízást végül a londoni Credit Suisse First Boston Ltd. (CSFB) nyerte el. Nem verték viszont nagydobra a tanácsadás díját, ami nettó 624,5 millió forint. A nyertes árajánlat ahhoz képest mindenképpen magas, hogy a megbízás teljes becsült értékeként az ÁPV eredetileg csak negyedmilliárd forintot tüntetett fel. Másfelől a legalacsonyabb árat ajánló, az értékelés szerint összességében második legjobbnak ítélt pályamű - amely a László Csaba volt pénzügyminiszter személyével fémjelzett KPMG Tanácsadó Kft.-től érkezett - 290 millió forintról szólt.

A jelentős különbséget firtató HVG-kérdésre az ÁPV nem adott hivatalos választ. Az egyik, neve elhallgatását kérő főprivatizátor magyarázatként a feladat "összetettségét" említette, illetve azt, hogy az általában külön kezelt két szakértői feladatot - a privatizációs stratégia kidolgozását és az értékesítés lebonyolítását - az "idő rövidsége" miatt össze kellett vonni. A jelek szerint az ÁPV mielőbb lezavarja a BA eladását. A múlt heti sajtótájékoztatón legalábbis azt közölték, akár még márciusban a kormány elé kerülhetnek azok a privatizációs változatok, amelyeket a tanácsadó cégnek kell kidolgoznia. Vagyis be kell mutatnia az egyes értékesítési technikák előnyeit-hátrányait, majd ennek alapján dönt a kormány, hogy az ÁPV a céget szakmai befektetőnek adja-e el, vagy tőzsdére viszi, esetleg koncessziós jellegű üzemeltetési szerződést köt egy szakmai befektetővel, netán BA-részvényekre szóló, később átváltható kötvényeket bocsát ki. Olyan alapvető kérdéseket kell tehát eldönteni, hogy a 8 milliárd forint alaptőkéjű - egyelőre 25 százalék plusz egy szavazat erejéig tartósan állami tulajdonban tartandó -, tavaly 30 milliárd forint feletti árbevételt és az előzetes adatok szerint 10 milliárd forintot meghaladó nyereséget hozó BA mekkora részvénycsomagját hirdessék meg eladásra.

De az sem világos, egyáltalán mi adható el: az, hogy a kizárólagos állami tulajdon mely vagyontárgyakra vonatkozik, semmilyen jogszabályból nem derül ki. Mindenképpen tisztázandók a tulajdonviszonyok, hiszen a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében van a reptér teljes eszközállománya, amelyet a BA vagyonkezelési szerződés alapján üzemeltet. E jog eladása is fogós kérdés - emiatt ugyanis a washingtoni választottbíróságon per folyik, amelynek a tétje 90 millió dollár. A 2/B utasterminált fejlesztő Airport Development Corporation (ADC) ugyanis nem nyugszik bele, hogy 2001 végén a magyar kormány kigolyózta az üzemeltetésből (HVG, 2002. augusztus 17.). Az ÁPV mossa kezeit, mondván, az ADC a magyar államot perli, ugyanakkor az ADC-vel közösen alapított, utóbb kisemmizett Ferihegyi Utasterminál Fejlesztő Kft. mégiscsak a privatizációt befolyásoló tényező, lévén a BA többségi tulajdonú társasága.

Bármilyen kuszának tűnik is a BA helyzete, a céget közelről ismerő egyik szakértő úgy vélte, a feladat lényegében ingatlanfelmérési gyakorlat. A beadott pályázatokban a stratégia elkészítésének időigényére adott ajánlatok is ilyesmit sugallnak: erre a KPMG összesen tíz napot jelölt meg, de a CSFB is csak harmincat. Egyébiránt kelendő portékáról van szó: a reptér utasforgalma tavaly közel 30 százalékkal nőtt, első háromnegyedévi, 9 milliárd forintos adózás előtti eredménye pedig 165 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál.

A nagy bevétellel kecsegtető ügylethez illeszkedik a vaskos tanácsadói díj, amelyen négyen osztoznak: a megbízás 40 százalékára három alvállalkozót - a Concorde Értékpapír Rt.-t, a Concorde Vállalati Pénzügyek Kft.-t valamint a Köves és Társai Clifford Chance ügyvédi irodát - vont be a CSFB. A HVG úgy értesült, a nettó 624,5 millió forintban ezúttal a más esetekben a privatizációs bevételhez kötött sikerdíj is benne foglaltatik, vagyis a tanácsadó jutalmazása független az eladási ártól. Annyi óvintézkedést azért tett az ÁPV, hogy abban a "nem várt esetben", ha a kormány a tőzsdei értékesítés mellett döntene, felmondják a tanácsadóval kötött szerződést, amely ez esetben a díj "arányos részére" tarthat igényt. Egyúttal jöhet egy újabb tanácsadó a tőzsdei bevezetés megszervezésére.

A fix díjas tanácsadói megbízások csúcstartója egyébként ebben a kormányzati ciklusban a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. privatizációs ügylete volt, amelyhez 330 millió forintért járult hozzá tapasztalataival a PricewaterhouseCoopers Kft. (a cég megbízását a bankhitelek átvállalása körül kialakult huzavona miatt további 40 millió forinttal toldották meg, ám a szabálytalannak ítélt ügylet miatt a Közbeszerzési Döntőbizottság 2 millió forintra megbüntette az ÁPV-t). Az abszolút elsőség pedig a 2003-as év privatizációjának kikiáltott, 101 milliárd forintos Postabank-eladásé. A BA-nál most is az ügyletbe vont Concorde és alvállalkozói akkor 69 millió forintért vállalták a tanácsadást, amit aztán több százmilliós sikerdíj fejelt meg. Összességében az ÁPV a tanácsadói, versenyeztetési és sikerdíjakra közel 900 millió forintot számlázott. A vihart kavart ügyletet - amelynek vizsgálatát László Csaba még pénzügyminiszterként kérte (HVG, 2003. február 1.) - az ÁSZ sem hagyta szó nélkül. Azt nem állította ugyan tavaly augusztusi jelentésében, hogy a tanácsadó a díját nem szolgálta meg, de a vagyonértékelés szakszerűségét kétségbe vonta. Mégpedig azon az alapon, hogy a Concorde 47-59 milliárd forintos vagyonértékelése köszönő viszonyban sem volt a tényleges eladási árral. Mivel a Concorde feladata volt a vevőjelöltek toborzása is, a számvevők "a kettős szerepkör" miatt megkérdőjelezhetőnek tartották a sikerdíjnak az értékesítés bevételéhez igazítását.

VITÉZ F. IBOLYA