Az új uniós tagállamokból érkező munkavállalók visszaszorítása érdekében Németországban és Ausztriában is napirendre került a minimálbér bevezetése, amelyet - bár aligha mondható piackonformnak - a tagállamok többségében alkalmaznak.

Alapjaiban látszik meginogni a német bérezési rendszer. Heves vita folyik ugyanis az eddig szinte ismeretlen fogalomnak számító minimálbér bevezetéséről, miután az EU tavaly májusi bővítése óta jó néhány iparágat - elsőként a húsfeldolgozást - szinte elleptek a német bértarifák alatt fizetett, általában 3-5 eurós órabérért dolgozó lengyel, cseh és szlovák munkások. Berlinben már törvényjavaslat kidolgozásába is kezdtek, hogy az eddig kizárólag az építőiparban alkalmazott bérminimumhoz hasonlóan a gazdaság más területein is bevezessék a formulát, megakadályozva ezzel a bérek alákínálását.

HVG
Hasonló kezdeményezés indult Ausztriában is, ahol - a Szabadságpártot elhagyó és új pártot alapító - Jörg Haider azzal a követeléssel állt elő, hogy a kormány vezessen be a főállásban foglalkoztatottak számára havi ezereurós kötelező minimálbért. A felvetés vihart kavart, elsősorban az igen erős szakszervezeti szövetség vezetőinek körében. Érvelésük szerint a munkavállalók 99 százalékának kollektív szerződés szabályozza a javadalmazását, és esetükben már gyakorlatilag megvalósult az ezereurós minimálbér. A zöldek azonban másként látják, szerintük a kollektív szerződések legalább száz vállalat esetében nem tartalmaznak minimálbérre vonatkozó előírást, ezért támogatják a kezdeményezést.

Az osztrák gazdasági kamara adatai szerint a 2,64 millió főállású munkavállaló közül körülbelül 90-110 ezer dolgozó bére nem éri el az ezer eurót, a részmunkaidőben foglalkoztatottakat is beleszámítva számuk 200 ezer is lehet. Mindenekelőtt a döntően nőket foglalkoztató ágazatokban, így a sütőiparban, a vendéglátásban, a bőr-, cipő- és ruhaiparban dolgozók bére marad jócskán az ezereurós szint alatt. Esetükben egyébként a szakszervezetek is egyetértenek a minimálbér bevezetésével.

Többnyire kollektív szerződések szabályozzák a béreket Ausztriához hasonlóan Németországban is, és a gazdaság alappillérének tartott bértarifa-tárgyalások rendszerében állapítják meg. Az ágazati szakszervezetek és az ágazati szinten szerveződő munkaadói szövetségek megállapodásban - általában egyéves hatállyal - tisztázzák a munkaviszony valamennyi részletét, így a fizetést is. Ettől eltérni csak a munkavállaló javára lehet. A szakszervezetek általában eredményesnek bizonyulnak, és képesek feljebb srófolni a béreket. A német statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a munkások átlagkeresete 2452 euró, az alkalmazottaké pedig 3736 euró volt, miközben az egy éven túli munkanélkülieknek járó szociális segély - egy fő havi megélhetésére elegendő összeg - 345 euró, a keleti országrészben 311 euró volt. Az átlagkereset munkások esetében - 38 órás munkahéttel számolva - 16 eurós órabérnek felel meg. Ami igen magas "fizetség", különösen annak fényében, hogy a Szövetségi Munkaügyi Hivatal a jelenlegi gazdasági környezetben a minimálbérre 6 eurós órabért tart reálisnak.

Az építőipar ugyanakkor már néhány éve a minimálbér alkalmazására kényszerült, miután a piacon megjelent külföldi cégek, alvállalkozók a helyi tarifánál kevesebbet fizettek az általuk "behozott" munkásoknak, lényegesen rontva a hazaiak versenyképességét. A német cégek aztán sikeres lobbizással elérték, hogy a külföldi építőmunkásokat is a német tarifa szerint kelljen fizetni. Mindez azt jelenti, hogy az aktuális építőipari tarifa alapján - elvben - nem kaphatnak 12,5 eurónál kevesebb órabért. A gyakorlat persze mást mutat: a munkaügyi ellenőrzések során rendre kiderül, hogy az órabér papíron stimmel ugyan, de a ledolgozott órák száma már nem, azaz ugyanazért a bérért jóval többet kell dolgozniuk.

Piackonformnak aligha mondható, ennek ellenére a 25 uniós tagállamból 19 alkalmazza a törvényben megállapított minimálbért. Az arány a tavalyi bővítéssel változott meg lényegesen, hiszen a tíz új tagállam mindegyike él ezzel az eszközzel. A régi uniós tagok közül a három skandináv országban és Olaszországban sincs törvényes minimálbér, ám bizonyos ágazatokban azért kollektív szerződések keretében ott is meghatározzák a kifizethető bérek alsó határát. Az EU-tagállamokban érvényben lévő minimálbérek széles skálán mozognak: a legtöbbet "fizető" Luxemburg és a legkevesebbet garantáló Lettország között több mint 12-szeres a különbség. A tagállamok többsége az idén sem fogja vissza a minimálbéreket: az Európai Munkavállalók Szövetségének adatai szerint januártól az inflációt jóval meghaladó mértékben, átlagosan 9,2 százalékkal emelték a minimálbéreket. Csehország járt az élen, ahol az inflációnál több mint kétszer nagyobb mértékben, 7,2 százalékkal nőtt. Akadnak persze kivételek is: a holland kormány a munkanélküliség visszaszorítása érdekében három évre befagyasztotta a minimálbért, és lehetővé tette, hogy a cégek annak 90 százalékáért alkalmazzanak a munkaerőpiacra visszatérő munkanélkülit.

A minimálbérek gazdaságra gyakorolt hatása igen vitatott. Közgazdászok egy része úgy véli, csorbítja a versenyképességet, közvetlen hatással van a munkanélküliség növekedésére - különösen a képzetlenek és a fiatalok körében -, nem is szólva az évről évre megemelt szint inflációs hatásairól. Ellenérvként viszont gyakran hallani, hogy a minimálbéreknek a gazdaság egészét tekintve - a vásárlóerő kiszélesítése révén - nem elhanyagolható a hatása a fogyasztásra. Mindez nagyban függ attól is, hogy a munkaadók mekkora hányada alkalmazza a minimálbért. Ez az arány az unión belül igen szerteágazó: a legmagasabb, 18 százalék Luxemburgban, majd 13 százalékkal Franciaország következik, míg a legalacsonyabb szinten Szlovákia (0,5 százalék), illetve Spanyolország (0,9) áll. Mindemellett a minimálbérnek a gazdaság egészére gyakorolt hatásában az is szerepet játszik, miként viszonyul az átlagbérhez. E téren Írország a "legveszélyeztetettebb", ott a minimálbér az átlagbér 50 százaléka, a többi uniós tagállamban 40 százalék alatt marad.

Aligha támasztják alá az eddigi tapasztalatok a minimálbérrel szembeni félelmeket. Az uniós tagállamok közül például Írországban a legalacsonyabb, 4,3 százalékos a munkanélküliség, jóllehet minimálbérrel "dolgoznak", ezzel szemben Lengyelországban kiemelkedően magas, 18 százalékra rúg az állástalanok aránya. Hat éve történt bevezetése óta Nagy-Britanniában viszonylag csekély a gazdaságra gyakorolt hatása, máig az összfoglalkoztatottak mindössze 1,3 százaléka "él" ebből. Gazdasági szakértők szerint ennek részben az a magyarázata, hogy a szigetországban a munkaerő átlagos piaci értéke olyan magas, hogy a munkaadók képtelenek a minimálbérhez igazítani bérpolitikájukat. Tanulságként szolgálhat a minimálbér bevezetését fontolgató német és osztrák kormány számára Spanyolország és Portugália esete, ahol az alacsony szinten tartott minimálbérekkel sem tudták visszaszorítani az afrikai munkaerő beáramlását.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Új szelek fújnak az ellenzéki győzelem után a képhamisításba keveredett bajai lapnál

Új szelek fújnak az ellenzéki győzelem után a képhamisításba keveredett bajai lapnál

Videó: 5,5 km mélyen találtak meg egy, 2. világháborúban elsüllyesztett japán hadihajót

Videó: 5,5 km mélyen találtak meg egy, 2. világháborúban elsüllyesztett japán hadihajót

Lejárt a gyes, ráért politizálni, most pedig polgármester lesz, nem is akárhol

Lejárt a gyes, ráért politizálni, most pedig polgármester lesz, nem is akárhol

Tűzoltók hozták le a bajba jutott kirándulót Kazárnál

Tűzoltók hozták le a bajba jutott kirándulót Kazárnál

Balavány György: Nem győztük le és vágtuk zsebre az oroszlánt

Balavány György: Nem győztük le és vágtuk zsebre az oroszlánt

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre

A hónap végéig van idő a banki adategyeztetésre